A pápa támogatott minket, és a Magyar Királyság is minden tőle telhetőt megtett, hogy az oszmán támadásnak ellenálljon. Az ellenfél azonban olyan túlerővel támadott, amellyel szemben bármelyik európai nagyhatalom hadserege elvérzett volna – mondta el a Vasárnapnak Nemes Gábor, az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport történésze.
– A pápák mennyire voltak elkötelezettek a Magyar Királyság Oszmán Birodalom elleni harcában?
– Teljes mértékben. A pápának, a katolikus egyház fejének, Krisztus földi helytartójaként kötelessége volt a hit – akár fegyveres – védelme, az eretnekek elleni keresztesharc. Ebben mind elkötelezettek voltak.
Róma a 15. század végén, Nuremberg krónika (Forrás: Wikimedia.org)
Az Oszmán Birodalom ellen vívott harcban tehát a pápai segítségnyújtás nem volt kérdéses, a különböző pápák azonban eltérő mértékben szorgalmazták az eretnekek elleni harcot. Ne felejtsük el, hogy Szent Péter utódai között nem volt dinasztikus kapcsolat, a bíborosok által, konklávén választott pápák sokszor változtattak elődeik külpolitikáján.
1526-ban a pápa például nem sereget küldött Magyarországra, hanem pénzt, gabonát és fegyvert.
Kevésbé ismert, hogy a Hunyadiak korában a pápák több alkalommal megakadályozták, hogy a magyar és török felek békét köthessenek egymással, mert az volt az álláspontjuk, hogy a magyarok továbbra is fegyverrel küzdjenek a török ellen. Az 1444-es várnai csatánál is ez történt, egy pápai követ nyomására indultak tovább a magyar seregek a török ellen.
hirdetés– A század végére viszont már egészen más politikai helyzetek jelentek meg az Apostoli Szentszék életében.
– Igen, 1521-ben X. Leó pápa szövetségre lépett V. Károly császárral és VIII. Henrik angol királlyal I. Ferenc francia uralkodó és a Velencei Köztársaság ellen. A cél a franciák lombardiai foglalásainak megszerzése és a velenceiek szárazföldi területeinek elfoglalása és felosztása volt.
– Mi állt ennek a hátterében?
– Az, hogy a pápai állam – Velence, Milánó, Firenze és Nápoly mellett – Itália ötödik nagyhatalma volt, és ők szerették volna területüket gyarapítani. A pápaságnak például létérdeke volt az is, hogy a Nápolyi Királyság – amelyet hagyományosan a francia királyok is időről időre meg akartak szerezni – ne kerülhessen a császár kezébe, hiszen azzal harapófogóba került volna.
A kibontakozó itáliai hadszíntér tehát lekötötte az Apostoli Szentszék figyelmét.
Európa népeinek továbbá részben a reformáció, részben a helyi civakodásokra összpontosított, nem elsősorban a török előretörésre.
Hans Krell által készített kép II. Lajosról, 1522 körül (Forrás: Wikimedia.org)
– A pápáknak mi volt a fő feladatuk ezekben az évtizedekben?
– Főként az, hogy az itáliai és az európai államok vezetőit a békére rá tudják venni. Valamint annak kikényszerítése, hogy a magyarokat támogassák az oszmánok elleni harcban.
VII. Kelemen pápa a diplomácia minden eszközét bevetve igyekezett békét kiharcolni a Német-Római császárságban is az egymással szemben álló fejedelmek között – eredménytelenül.
1526 tavaszán levélben is megkereste az európai udvarokat, hogy nyújtsanak segítséget az oszmánokkal szemben. Miután ez kevésnek bizonyult, személyesen küldött követeket az európai udvarokba.
– Említette, hogy a pápa rendszeresen segélyezte a Magyar Királyságot a török elleni harcban. Hogy történt mindez?
– A megküldött segélypénzeket a pápai követek kezelték. Pontosabban, a Fugger-bankház Budán is fenntartott egy képviseletet, mely kezelte a pápai pénzeket.
A pápa részéről azonban felmerült az, az egyébként nem is megalapozatlan gyanú, hogy a török elleni pénzeket a Magyar Királyság nem egészen arra használja fel, amire megküldték.
II. Ulászló király idején például a magyar seregek nem indultak meg az oszmánok ellen, csak gyermekded hadimegmozdulásokat folytattak a határ mentén.
– Ha jól tudom, a pénz másra való felhasználásának gyanúja már Mátyás királynál is felmerült.
– Bizony, Mátyás király idején nem csak a pápai, hanem a velencei segélypénzeket is nagyobrészt az ország államháztartásának stabilizálására fordították, nem a török elleni harcokra. II. Ulászló királlyal is több alkalommal előfordult, hogy nem tudott elszámolni a támogatáéssal.
VII. Kelemen pápa portréja, 1526 körül. (Forrás: Wikimedia.org)
– Milyen összegről beszélhetünk?
– A török elleni harcra VII. Kelemen pápa rendkívül nagy összeget, 50 000 forintot küldött a magyaroknak!
A többi államtól csak csekélyebb támogatások érkeztek, ami betudható volt annak, hogy szinte minden európai hatalmat bevonó háborús helyzet alakult ki a térségben.
Egy ilyen helyzetben senki sem merte saját katonáit az országhatáron túlra küldeni.
A Magyar Királyság számára a távoli Anglia megpróbált pénzügyi támogatás nyújtani, de az mire ideért, addigra már véget ért a mohácsi csata.
Than Mór: Mohácsi csata, részlet (Forrás: Wikipedia.hu)
– Amikor nyilvánvalóvá vált az oszmán csapatok mérhetetlen túlereje, nem lehetett volna átengedni a törököt az országon nyugat felé?
– Mátyás uralkodása alatt erre is volt példa: Szlavónián keresztül akadály nélkül vonultak át török csapatok a mai Karintia területére. Ez óriási felháborodást keltett az akkori Európában.
A mohácsi csata előtti években azonban senkinek a fejében nem fordult meg, hogy az oszmánokkal szövetségre lehet lépni. Az akkori emberek számára a kereszténységük volt a legelső identifikáló tényezőjük.
Egyértelmű volt a számukra, hogy a keresztényeknek harcolniuk kell a hitetlen törökök ellen.
Moldva és Havasalföld fejedelmei is csak kényszerűségből vállaltak szövetséget a török mellett, számukra nem volt más választás. A Magyar Királyság lényegesebb nagyobb erejével nem akart vazallus-állam lenni, így az ütközet mellett kötelezte el magát.
Orlai Petrich Soma: A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása (Forrás: Wikipedia.hu)
– Az oszmán csapatok feltartóztatása azonban nem sikerült. A csatavesztésre hogyan reagáltak az európai udvarok?
– Európát meglepetésként érte a mohácsi csatavesztés és a Magyar Királyság összeomlása. A török előnyomulás megakadályozására a későbbiekben hatalmas energiákat kellett a térség országainak mozgósítani, főleg a Habsburg Birodalomnak.
II. Lajos király halálának a híre óriási megdöbbenés keltett. Egy jelentés szerint VII. Kelemen pápa sírva fakadt, mikor meghallotta a magyar-cseh király halálhírét.
Összegzésképpen elmondható, hogy a pápa támogatott minket és a Magyar Királyság is minden tőle telhetőt megtett, hogy az oszmánoknak ellenálljon, azonban egy olyan túlerővel találta szembe magát, amellyel bármelyik európai nagyhatalom hadserege elvérzett volna. Az oszmán előretörés a következő százötven évben jelentősen meghatározta egész Európa történelmét.
Tóth Gábor
Magyarok és románok közösen tárják fel II. András nyughelyét
Címoldali képünk forrása: Mohácsi Nemzeti Emlékhely Facebook-oldala
