Magyarok és románok közösen tárják fel II. András nyughelyét

II. András királyi sírhelyének kutatása folytatódik. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete és a temesvári Bánáti Múzeum közös munkája révén kerül sor a Temes megyei egresi ciszterci monostor épületegyüttesének feltárására. A nagy jelentőségű munkáról a régész-történész dr. Major Balázst, a Jolánta Kulturális Egyesület titkárát kérdeztük.

– Mi adja ennek a régészeti munkának a fontosságát?

– A források gondos vizsgálata alapján biztosan állíthatjuk, hogy az Árpád-kori magyar történelem egyik legjelentősebb uralkodóját, II. Andrást és második feleségét, a konstantinápolyi latin „császárlányt”, Courtenay Jolántát itt, az egresi ciszter monostorban helyezték végső nyugalomra az 1230-as években. A történelem viharai a Magyar Királyság területét különösen súlyosan érintették az elmúlt évszázadokban.

Így az egykori történelmi Magyarország középső területeiről – más európai országokhoz képest – jórészt kiradírozták a középkori emlékeket.

Egres kiváló példája ennek: az egykor a királyság egyik legfontosabb ciszter monostorából semmi sem maradt meg a földfelszín felett. Így a kutatások megkezdése előtt még a helyét sem tudtuk.

A Maros mellett elterülő Egres madártávlatból (Forrás: masodikandras.hu)

Tekintettel arra, hogy a középkori magyar királysírok jelentős részének is igen mostoha sors jutott, mára csak néhány olyan lelőhely maradt a Kárpát-medencében, ahol esélyünk van arra, hogy ilyen kiemelt relikviákat találjunk. Ennek és a fontos történelmi helyszínnek a vizsgálata úgymond szakmai kötelessége is egy régésznek, különösképpen akkor, ha az egykori helyszínt modern fejlesztések tervei veszélyeztették.

Egresnél konkrétan meg kellett menteni a tervezett beépítéstől a területet és tudományos kutatással igazolni annak kiemelt jelentőségét, hogy a későbbiekben is biztonságban legyen.

– A feltárás és a terület védelme sok munkával járt. Hogyan kezdődött meg mindez?

– A kutatási program – mondhatni – eléggé rendhagyóan kezdődött. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem kutatási programjai közé tartozó Szíriai-Magyar Régészeti Misszió 2000 óta dolgozik a Szíriai Régészeti Főigazgatósággal közösen a keresztes kori Szentföld északi partvidékén. 2007-ben kezdtük meg a II. András által is felkeresett és gazdag évjáradékkal ellátott Margat várának feltárását. 2011-ben a szíriai háború első évében is egy nagy, szokás szerint önkéntesekből álló csapattal dolgoztunk kint.

Ott, a közel tizenhat hektáros keresztes vár alatt fogalmazódott meg az ötlet, hogy jó lenne – az édesanyja, Chatillon Ágnes révén egyébként félig szentföldi latin – II. András sírját is megkeresni.

Az elképzelést egy éven belül tettek követték és felvettük a kapcsolatot a helyileg illetékes Bánáti Múzeummal, akik készségesen a tervek mellé álltak.

2013-ban kis önkéntes csapatunk a román hatóságok hivatalos engedélyével geofizikai felméréseket folytatott a falu területén. Gyakorlatilag már a második nap estéjén, a földradar adatainak kielemzésénél fel is tűntek a templom falai és pilléralapozásai.

Az első szelvények és a templom radarkép alapján visszamért és kirakott alaprajzi elemei. (Forrás: masodikandras.hu)

A 2016 és 2017-es feltárások – a források hiányában – igen nehézkesen mentek. Magyar részről önkéntesen kezdődött meg a munka. 2019-től történt ebben változás. Azóta az Emmi Árpád-ház Programjának támogatásával zajlik a munka. A Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül az erre a célra létrehozott Jolánta Kulturális Egyesület koordinálása sokkal hatékonyabbá tette a kutatást.

– Említette, hogy a magyarországi királysírok sorsa eléggé szomorúan alakult, alig ismerjük királyaink földi maradványainak helyét. Miért akart II. András Egresre temetkezni?

– Bár a cisztercita rend már 1142-től jelen volt Magyarországon, a rend terjedésének egyik legnagyobb támogatója András édesapja, III. Béla volt. Több kolostor alapítását is támogatta, köztük az egresit is 1179-ben. II. András királyunk első feleségét – a Bánk Bánból mindenki által jól ismert – Merániai Gertrúdot, meggyilkolását követően a pilisi ciszter kolostorba temették el. A király néhány évvel később már újraházasodott.

Egrest valószínűleg második felesége hatására választhatta.

 

Az ásatási szelvények megnyitása (Forrás: masodikandras.hu)

Ezt a monostort a franciaországi Pontigny ciszter rendháza hozta létre. Pontigny pedig Jolánta királynő családjának, a Courtenay-oknak volt egyfajta „családi monostora”. Egresen konkrétan Pontigniből érkezett szerzetesek éltek, így nem nehéz elképzelni, hogy a messze földre szakadt királynő itt otthon érezhette magát.

A magyar királyi pár Egres számára tett adományai az 1220-as évektől egyre gyakoribbak, tudatosan készülhettek arra, hogy ide temetkeznek.

– Mit tudtunk eddig az egresi monostorról és működéséről?

– Sajnos Egresről nagyon kevés forrás maradt fenn, ezért is kiemelten fontos a régészeti kutatás. Azt tudtuk, hogy a királyi alapítású monostor mindenképp jelentős és nagy szerzetesi központ volt. A kun missziókban is aktívan részt vevő Egres alapította Kerc ciszter monostorát. Ilyen, úgynevezett filiát pedig – ciszter szabályzat szerint – csak a legalább hatvan szerzetessel rendelkező anyamonostor alapíthatott.

Egres kiemelt helyét mutatja, hogy hiteles helyként működött, a tatárjárás idején pedig az erődített monostorban keresett menedéket a környék népe.

A késő középkori sírok dokumentálása a templomban. (Forrás: masodikandras.hu)

A tatárok ugyan elpusztították, de hamarosan újjáépült. Kun László királyunk a kun háborúk idején – a királyi kincstár mellett – valószínűleg a Szent Koronát is itt őriztette egy ideig. Az Anjou-korban az egresi monostor még élvezte a királyi pártfogást, de a hanyatlása ekkor már megindult. 1357-ben már csak hat szerzetese volt.

1494-ben Kinizsi Pál még innen keltezte egyik levelét, de nem sokkal később a monostort és birtokait a csanádi püspöknek adta át a király.

– Mohács után erőddé alakították a monostort. Mi lett a későbbi sorsa?

– A fenyegető török betörésekkel sújtott vidéken a mohácsi csatát követően Szapolyai János próbálta meg kiépíteni a védelmet, így Egresből is erődítés lett. Fráter György a törökkel szemben I. Ferdinánd oltalmába kívánta helyezni a még keresztény kézen levő területeket. Ekkor a szultán parancsának eleget téve Izabella királynő megszerezte Egrest, amit 1550-ben Fráter György hadvezére, Varkocs Tamás visszafoglalt.

Az utolsó ostromra egy évvel később került sor. 1551 szeptemberében Mohamed beglerbég leromboltatta a várat.

Izabella királynő és a csecsemő János Zsigmond Szulejmán szultán előtt. Török miniatúra, 1540 körül. (Forrás: Wikipedia.hu)

A teljesen elpusztult vidéken szinte nyoma sem maradt az életnek. 1557-ben csak négy ház volt Egresen és néhány évvel később azok is elpusztultak. A későbbi évszázadban volt olyan időszak, amikor csak két pásztor lakta a vidéket. A felszabadító háborúkat követően megindult a falu újratelepítése, de már jórészt német, szerb és később román lakossággal.

A 19. században a talajszint felett még nyomokban látszó épületmaradványokat az építőanyagban szegény vidéken évszázadokon keresztül bányászták.

– Milyen eredményekkel járt eddig az ásatás?

– A lelőhely igen lepusztult állapota ellenére is nagyon sok új, a forrásokból fenn nem maradt részletet sikerült kideríteni. Elsősorban a monostor építésének előzményeire, a fizikai kinézetére és az ottani anyagi kultúrára tekintettel. Az egyik legérdekesebb tény az, hogy ellentétben a rendi szokásokkal, a ciszterek Egresen nem egy elhagyatott, még művelés alá nem vont területre érkeztek.

A feltárások során előkerült ugyanis egy kora Árpád-kori templom alapozása és több sírja is.

A monostortemplom maga szintén rendhagyó volt: nem a cisztereknél bevett egyenes szentélyzáródású, keresztházas épület volt. A háromhajós templom két mellékhajója félköríves apszisban végződött és csak a főszentélyt építették egyenes záródásúra a ciszterek.

A lelőhely a 2019-es feltárási szezon végén. (Forrás: masodikandras.hu)

Ennek előterében került elő az a két, téglából épített téglalap alaprajzú alapozás, amelyek közül az északi mellékhajó felé eső II. András síremlékének alapja lehetett, a délin pedig Jolánta királynő tumbája állhatott.

Ennek végleges tisztázását az idei nyári ásatástól várjuk, ahol reméljük, hogy még több faragvány fog előkerülni a szentély előteréből, amik segítik a digitális rekonstrukciókat is. A feltárások során előkerült a Rogerius nagyváradi kanonok által „megénekelt” egresi tatár pusztítás egy tömegsírja is, benne értékes tárgyi maradványokkal:

többek közt egy valószínűleg egyiptomi eredetű hegyikristály pohár töredékei, melyek megmutatják a 13. század eleji Magyarország gazdagságát.

Az Esztergomhoz közeli bányákból származó ún. süttői márvánnyal gazdagon díszített templomba egészen a késő középkorig temetkezett a környék lakossága. Így a mellékletek mellett a több száz emberi váz is fontos adatokat szolgáltat majd a környék középkori lakosságáról.

– Romániában milyen lelőhelyeken lenne még szükséges régészeti feltárásokra?

– Kiemelkedően fontos lelőhelyeket tucatszámra lehetne sorolni, mindez kapacitás és sok esetben az együttműködés kérdése. A saját tapasztalatunk Egresen, hogy annak ellenére, hogy

a településen már nem élnek magyarok, a falusiak magukénak érzik az ügyet. Sokan még segítenek is.

A mai Románia területén levő partiumi, erdélyi műemlékek és régészeti lelőhelyek nemcsak a magyar történelemben egykor játszott szerepük miatt kiemelkedően fontosak. Hanem azért is, mert az itteni középkori emlékállomány összességében sokkal jobban megmaradt, mint a mai Magyarország háborúkban jobban elpusztított területén.

Feltárás Egresen (Forrás: masodikandras.hu)

A román kollégák a kezdetektől nagy érdeklődéssel álltak az ügy mellé. A Bánáti Múzeum minden évben külön költségvetési keretet biztosít a román fél részvételére.

A lelettisztítás, majd a restaurálás költségeit is többségében ők állják. A más országokban is általános jogszabályok szerint minden feltárt lelet természetesen a helyileg illetékes múzeum raktáraiba kerül. Ott várja a feldolgozást, amely a közös kutatócsoport munkája lesz. Az eredményeket is együtt mutatjuk be, amire Egres esetében kiváló alkalom lesz a II. András által kiállított Aranybulla 800. évfordulója. Erre egy többnyelvű kiállítással készülünk, amely bemutatja, hogy a régészeti feltárások alapján milyen volt a középkori Magyar Királyság egyik legfontosabb monostora hazánk történetének egyik aranykorában.

 

Tóth Gábor

Árpád-házi királysírmaradványok kerültek elő Egresen

A tatárdúlás eltüntette a muszlimokat az Alföldről

A magyar régészeti misszió nem hagyta el a háború sújtotta Szíriát – Major Balázs a Vasárnapnak

 

Kiemelt képünk forrása masodikandras.hu

Iratkozzon fel hírlevelünkre!