Ungváry Zsolt: Alkotmányos rend vagy káosz

A nyugatiak mindig jó érzékkel találtak ki különböző elveket és izmusokat, amiket aztán szívesen (sőt szívtelenül) toltak le más népek torkán. Egyik újsütetű varázsszavuk a jogállamiság, amivel éppen a keresztény-nemzeti kormányokat (siralmasan kevés van belőlük) zsarolják. Adatokat, tényeket ugyan nehezen találnak a vádak bizonyítására, sőt sokszor éppen a jogállami alapokat kellene lebontani az akaratuk beteljesítéséhez. Jellemző, hogy a választásokat csalással és hazugsággal megnyerő, a tüntetőkre rendőrattakot vezénylő Gyurcsánnyal nem volt bajuk, a törvényesen hatalomra kerülő, népszavazásokkal és konzultációkkal a többség véleményét kikérő Orbán-kormány viszont csípi a szemüket.

Ez odáig fajult, hogy néma helyeslésük mellett itteni ügynökeik annyira felbátorodtak, hogy nyíltan a jogállamiság lebontásával kezdtek fenyegetőzni. Ellenzéki politikusok, sőt egyetemi tanár és volt alkotmánybíró is elképzelhetőnek tartja, hogy az alkotmány figyelmen kívül hagyásával, kétharmados törvények feles elfogadásával gyakorlatilag lebontsák a jogállamot.

Aki tavasszal győz, annak jogában áll ezt megtenni (persze csak akkor, ha azok ők lesznek), mert szerintük a jelenlegi kormány lábbal tiporja a demokráciát (bár az segítette hatalomba háromszor egymás után) és a jogállamot. A vélt lábbal tiprást azonban egy valódi lábbal tiprással igyekeznek helyrezökkenteni, ezzel lerombolva az alkotmányba, a jogállamba vetett hitet. Ez – mint arra sokan rámutattak – roppant veszélyes út, hiszen a rendbe, a törvényekbe vetett hit megingatása nagyon gyorsan káoszhoz vezethet.

E veszélyes tendenciák láttán Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke nyílt levélben fordult a három legfőbb közjogi méltósághoz, hogy garantálják a demokratikus jogállam alappillérének, az Alkotmánybíróságnak az alkotmányos rend szerinti működőképességét. Ehhez kapcsolódóan javasolta a Kúria elnöke, Varga Zs. András az Országos Bírói Tanács múlt szerdai ülésén, hogy a tanács adjon ki egy nyilatkozatot, amelyben kifejezi elkötelezettségét a bírói hatalom, valamint az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos rendje iránt. Ezt azonban a bírói tanács elutasította. Ép ésszel, a demokrácia és a jogállam iránti elköteleződéssel nehéz megérteni, hogy egy ilyen magától értetődő dolgot – különösen az utóbbi idők ellenzéki fenyegetőzéseinek függvényében – miért nem lehet támogatni?

A bírói hatalom – tudjuk Montesquieu óta – a harmadik, a törvényhozástól és a végrehajtói hatalomtól független hatalmi ág. A függetlenség azonban nem azt jelenti, hogy önjáróak lehetnek, és függetleníthetik magukat az alkotmánytól, a jogállamtól. Pontosan azért, mert nem törvényhozók, ezért feladatuk a demokratikus elveken megválasztott parlament törvényeinek védelme és alkalmazása. Ha ezt megkérdőjelezik, azzal saját legitimitásukat kérdőjelezik meg, és túlterjeszkednek a jogosítványaikon. Joggal kérdezheti bármely állampolgár, hogy ha a bírák húzódoznak attól, hogy írásba adják Magyarország alkotmányos rendje iránti elkötelezettségüket, akkor miért kötné ez bármely állampolgárt?

A magyar politikai rendszerben a nép a négyévente választott képviselőin keresztül gyakorolja a hatalmát. Aki ezt az akaratot felül akarja írni, az a népfelség elvét semmisíti meg. Ha a bírói tanács azért tagadta meg a nyilatkozat kiadását, mert nem ért egyet vele, az gyakorlatilag már most a jogállam megszűnését jelenti. Ha azért nem írta alá, mert napi politikai harcot sejt mögötte, akkor pláne lovat ad azok alá az ellenzéki javaslatok alá, amelyek választási győzelmük esetén felfüggesztenék az alkotmányt; s ez megint csak a jogállam elleni támadás.

Márpedig ha egyetemi tanár jogászok és volt alkotmánybírák után gyakorló bírák is eljátszanak ezzel a gondolattal, ott a veszély talán még sokkal nagyobb, mint hittük.

 

Kiemelt kép forrása: MTI/Szigetváry Zsolt

Iratkozzon fel hírlevelünkre!