Megtartották első vitának álcázott beszélgetésüket a baloldal miniszterelnök-jelöltjei, melyből egyetlen dolog szűrhető le: a legtöbb dologban egyetértenek.
Sokat kell még gyakorolnia a baloldalnak a vita intézményét, ha az amerikai példához akar hasonlítani, ahol az elnökjelölt-aspiránsok sokszor élesebb pengeváltásokat tesznek, mint amikor később másik pártbéli kihívójukkal találkoznak. Magyarországon az erősen idézőjeles „vita” inkább csak az egymással való egyetértésben, egymás simogatásában és felmagasztalásában merült ki. Kár is lenne végigmenni a történteken, néhány benyomást vagy érdekesebb mondatot azonban nem érdemes szó nélkül hagyni. Kifejezetten zavaróak voltak a tárgyi tévedések, például amikor Fekete-Győr András arról beszélt, hogy Nyugat-Európához hasonlóan itthon is be kellene vezetni a 4 napos munkahetet. A rollermosdatás óta sejthetjük, hogy a Momentum elnöke pestiesen szólva „más mozit néz ” , de ez a kijelentése különösen figyelemre méltó volt. Ahogyan az is, amikor Dobrev Klára azt kérte számon a kormányon, hogy 2007 (!!!) óta nem emelte a pedagógusok alapilletményét.
Nagy ívű tervekről, országmegváltó gondolatokról, a 21. század kihívásairól ugyanakkor vajmi keveset hallhattak az érdeklődők.
Annyi azért csak kiderült, hogy az adók emelését szinte mindegyikük elkerülhetetlennek tartja, és Karácsony Gergely a többkulcsos adó mellett is ismét hitet tett, bár ahogyan korábban, sávokról most sem beszélt. Az eddigi példák ugyanakkor azt vetítik előre, hogy az átlagjövedelem már a mostaninál jóval magasabb kulccsal adózna. És megint előkerült az alkotmányossági szempontból legaggályosabb terv is: ezúttal Dobrev Klára vetette fel, hogy a kétharmados törvényeket akár feles többséggel is módosítani lehetne. A többi jelölt – valószínűleg a téma érzékenységét látva – elodázta ezt a kérdést, de ne legyenek kétségeink:
hirdetésaz alkotmányos válságot előidéző terv ott van a baloldalon hatalomra készülők fejében. Már csak az a kérdés, hogy ezek után milyen alapon hivatkoznak ők a jogállamiságra?
Mindent összevetve a tegnapi vitán jól lemérhető volt az az állapot, amelybe a baloldal került 2021-re. Főleg akkor, ha összehasonlítjuk a tegnap elhangzottakat Orbán Viktor múlt heti, a Mathias Corvinus Collegium évnyitóján elmondott beszédével. Ott a kormányfő egy koherens, megalapozott és gondolatébresztő előadást tartott a 21. század kihívásairól és arról, hogy azok megoldásában milyen helye, milyen szerepe lehet Magyarországnak. Ez az, amiről szó sem esett a tegnapi vitán.
Továbbra sem tudjuk, hogy a baloldalon hogyan képzelik el Magyarország hosszú távú jövőjét, sorsát, hogyan látják azokat a 2022-es választáson túlmutató kihívásokat, amelyekkel az országnak szembe kell majd néznie.
Márpedig előbb-utóbb az ellenzék sem spórolhatja meg, hogy mondjon valami mást is azon kívül, hogy „Orbán, takarodj!”. Látva a gondolati kiüresedést, nagy kérdés, hogy egyáltalán képes-e erre?
