A prágai érsek katekézisének kezdetén méltatta Budapestet, az egyetlen világvárosnak nevezve azt
Bécstől Keletre és minden demokrácia alapjának titulálva a Parlamentet. Felidézte az Eucharisztikus
Kongresszusok eredetét és kitért az 1938-as budapesti világeseményre is. Kiemelte, hogy miközben
vasárnap „Péter utóda, Ferenc pápa a Hősök terén ünnepli az Eucharisztiát, Lengyelország prímását,
Stefan Wyszyński bíborost boldoggá avatják Varsóban” – egyúttal elnézést kért, hogy a pápai
szentmisén nem lehet ott, éppen emiatt.

Az Eucharisztia a világ üdvössége – mondta –, amely cselekvés dimenziója „túlmutat a világunkon, a
bolygónkon”. Ez az oka annak, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus „teljes elsőbbséget
élvez minden más ünnepséggel szemben”. Az előbbiekből kiindul az érsek kijelentette: teljes joggal
kimondható, hogy „Jézus Krisztus, Isten fia, igaz Isten és igaz az ember, az egyetemes Megváltó. Ő a
világmindenség üdvössége.”

Duka bíboros beszélt Magyarország mély keresztény gyökereiről, melyről Szent István királyunk
missziós munkája alapján a Nemzetközi Teológiai Bizottság Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatos
dokumentumának második szakasza is ír.

Az Árpád-házi szentekről szólva kijelentette: „A Visegrádi Együttműködés tagjaként csak megerősíteni
tudom, hogy Szent István, Szent Vilma, Szent Margit, Szent Erzsébet és Szent Kinga összeköt
bennünket, hiszen néhányan a mi szentjeinkkel, valamint a lengyel szentekkel, de a német vérből
származókkal is rokonságban állnak.

Továbbra is érvényes a mondás:

hirdetés

„Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk”

Úgy fogalmazott: eszébe ötlenek azok a szavak, amelyek 1989-ben egyesítették a lengyel és a magyar
népet a harcunkban és győzelmünkben: „Az igazság és a szeretet legyőzi a hazugságot és a
gyűlöletet”.

A Jézus keresztje alatt álló Szűz Máriára, János apostolra, Mária Magdolnára – a tanúkra – utalva azt
mondta: tanúnak lenni nagyobb dolog, mint szentnek lenni. „Először tanúnak kell lenned ahhoz, hogy
szentté válj! Isten azonban megadja nekünk a lehetőséget, hogy a kereszt alatt álljunk, hogy jelen
legyünk, mint ők. Igen, ez az Eucharisztia. Annak megvalósulása, aki értünk emberré lett, de a
kereszten is kitárta karjait.”

Az Eucharisztia – fogalmazott a bíboros – egyesíti az eget és a földet, magába fogadja és áthatja az
egész teremtést. Az eucharisztikus „átváltozás” kezdete „annak a végső és nagy átalakulásnak,
melyre az egész teremtés rendeltetett” – mondta, hozzátéve: az Eucharisztia elképzelhetetlen az
Egyház, Jézus tanúinak közössége nélkül, annak mindent átfogó, kozmikus dimenziója van.
Beszédének végén Dominik Duka bíboros azt hangsúlyozta: „a budapesti Eucharisztikus Kongresszus
tanúságtétel lehet, egyben kihívás kellhogy legyen a szabadságban, igazságban és szeretetben való
élet valódi dinamikájáért”. Rávilágított, hogy a történelem során Magyarország és Budapest sok
mindent kivívott – például – az egész keresztény Európa védelméért folytatott harcban, a hit- és
szólásszabadságért, vagy a nemzet szabadságáért folytatott küzdelemben 1956-ban.

„Ezért jogosnak és helyénvalónak tartom, hogy az Eucharisztikus Kongresszusra itt, ebben az
országban, a Duna mentén kerüljön sor, ahol a Margitsziget összeköti, egységbe kovácsolja
keresztény történelmünket” – zárta gondolatait a bíboros.

(NEK)

Kiemelt képünk forrása: NEK