Erdő Péter: Magyarság és kereszténység ezer éve együtt az úton

Az Eucharisztikus Kongresszus záróeseményének előestéjén szentmisét mutatott be a budapesti Kossuth téren Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. Előtte I. Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka mondott beszédet.

Erdő Péter bíboros szombati szentbeszédében a gondviselő Isten különös ajándékának nevezte, hogy
az Eucharisztikus Kongresszus lezárása előtt a hívek együtt ünnepelhetnek – ahogy fogalmazott – a
Nemzet főterén. Kiemelte, hogy a Parlament épületében egyszerre van jelen a Szent Korona és
„legbecsesebb ereklyénk, a Szent Jobb”.

Köszönetet mondott Bartholmaiosz konstantinápolyi pátriárkának a mise előtt elmondott szavaiért és
azért „az értékes és szimbolikus jelentésben gazdag tettért, hogy eljött közénk és szólt hozzánk”.
Erdő Péter felidézte, hogy 2000-ben, ugyancsak Budapesten az ortodox egyház számára is szentté
avatta I. Szent István királyunkat, arra emlékeztetve, hogy annak halálakor, 1038-ban „még egységben volt a keleti és a nyugati kereszténység”. Amely egység – folytatta a bíboros –magának Krisztusnak az akarata, „hiszen Ő azért imádkozott, hogy tanítványai egyek legyenek, és így elhiggye a világ, hogy az Atya küldte Őt”. (Vö. Jn 17,21).

Az evangéliumot idézve azt mondta: az Üdvözítő a kereszt fájáról bízta édesanyja gondjaira János
apostolt, a szeretett tanítványt, az ő személyében pedig az egész Egyházat. „Ezért tiszteljük Szűz Máriát, mint az Egyház édesanyját” – mondta, kiemelve, hogy ugyanakkor nemcsak az Egyház egész közösségének, de az egyes népeknek is szükségük van a Szűzanya pártfogására. Erdő Péter így folytatta: halála előtt Szent István király, örökös nélkül maradt „megrendült könyörgéssel, oltalmát és védelmét kérve” ajánlotta Szűz Máriának ajánlotta koronáját. Előre láthatta, hogy az „európai népek közösségébe még alig beilleszkedett magyarságot végveszély fenyegeti ezen a széljárta vidéken, amelyet sokan a népek országútjának tekintettek”.

Szentmise a Kossuth téren 2021. szeptember 11-én. Fotó: Vasarnap.hu/Szennyes Krisztián

Erdő Péter kijelentette: a Szűzanya elfogadta a felajánlást és azóta, „immár ezer éve magyarság és
kereszténység együtt járja a történelem útját minden kísértésen és nehézségen át, mindig megújulva
és újjászületve, még olyan helyzetekben is, amikor emberileg már nem látszott semmi remény”.
A bíboros beszélt a remény jeléről, amelyet Krisztus keresztje, megváltó szeretete és feltámadása jelent a számunkra. A téren álló missziós keresztről – amely a budapesti Városmisszió és az Eucharisztikus Kongresszus jelképe – elmondta, hogy abba belefoglalták a magyar- és magyar kötődésű szentek és boldogok ereklyéit a Kárpát-medencéből és a közeli régiókból: Szent István és Szent Gellért korától napjainkig. A szentek mutatják meg nekünk, hogy hogyan tudjuk mai életünkben Krisztus jelenlétét hordozni ezerféle helyzetben, találékony és áldozatot vállaló szeretettel – magyarázta a Missziós kereszt jelentőségét Erdő Péter.

A bíboros beszélt a NEK hírnökeiről is: ismert tudósokról, művészekről, nagy és híres egyéniségekről,
akik személyesen is elmentek a katolikus közösségekhez, hogy tanúságot tegyenek hitükről, életükről
„és meghívjanak mindenkit a budapesti nagy találkozóra”. Tisztelet és hála illeti őket személyes
helytállásukért és azért, hogy vállalták Krisztushoz tartozásukat a világ előtt – emelte ki.
Mi pedig – folytatta gondolatmenetét – meríthetünk ihletet a szentek és tanúságtevők életéből, de
vannak konkrét lehetőségeink is a cselekvésre. Felidézte a közös étkezést sok száz rászorulóval a
Kongresszus nyitómiséje előtti napon és említette önkéntesek ezreit is, akik kiveszik a részüket a
Kongresszus munkájából. De – folytatta a sort – erről a szeretetről tesznek tanúságot a ministránsok
is, akiknek országos találkozóját ezen a szentmisén tartották.

A bíboros beszédében visszaemlékezett egy sok évtizeddel ezelőtti esetre, amikor egy szombat esti
szentmise után három fiatal ment be hozzá a sekrestyébe: rácsodálkoztak arra, amit ott láttak.
Hárman háromfélét kérdeztek: „Mi ez?”, „Minek ez az egész?”, „Miért van ez?” „Az első kérdésre
nem lehetett igazán felelni. Minden meghatározás gyengének és halványnak tűnik, vagy olyan
elméleti, hogy a kívülálló nem tud vele mit kezdeni. A második kérdés valójában nem is kérdés,
hanem válasz: Nincs szükség az egészre. Meg kell szüntetni. El kell törölni! Csak a harmadik kérdésre
lehetett válaszolni.”

Azért történt, amit ma este átéltünk – vont párhuzamot a jelennel a bíboros –, „mert atyáink és
őseink a hitben ott, Jeruzsálemben együtt voltak a Názáreti Jézussal. Uruknak és Mesterüknek
mondták Őt. Ő pedig az utolsó estén, mielőtt elfogták, elítélték és keresztre feszítették, együtt evett
tanítványaival. Kenyeret vett a kezébe és azt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem. Ugyanígy
kezébe vette vacsora után a borral telt kelyhet és azt mondta: Igyatok ebből mindnyájan! Ez az én
vérem kelyhe, az új szövetségé, mely értetek kiontatik a bűnök bocsánatára.”

Így folytatta: Ezért égnek a gyertyák, ezért hangzanak el újra és újra a szavak családi otthonokban,
fényes templomokban, börtönökben és munkatáborokban, titokban és nyilvánosan. „Mi, papok
pedig ezért vagyunk. Ezért indulunk ma a szentmise után az Oltáriszentséggel gyertyás körmenetre,
hogy elmondjuk a városnak és a világnak Krisztus jelenlétének csodáját és kérjük az Ő áldását
mindannyiunkra” – zárta beszédét a Kossuth téri szentmisén Erdő Péter bíboros, esztergombudapesti érsek.

A szentmise keretén belül, az áldozás utáni könyörgést követően eucharisztikus gyertyás körmenet
indul – élén az Oltáriszentséggel – a Hősök terére, ahol a megérkezést követően Erdő Péter adja a
záróáldást, amelyet kivetítőkön is követhetnek a jelenlévők.

(NEK)

Kiemelt képünk forrása: Szennyes Krisztián/Vasárnap.hu

Iratkozzon fel hírlevelünkre!