Fontos lenne, hogy ne vetítsük ki a saját szubkultúránkat másokra. A kulturális rétegek egymásnak feszülésének csökkentését abban látom, hogy ne a másik meggyőzésére fektessük az energiát, hanem annak keresésére, hogy hogyan tudunk egymást mellett élni. – nyilatkozta Kassai Lajos lovasíjász, akivel a családról és a társadalmi változásokról beszélgettünk.
– Az elmúlt évtizedekben azt láthatjuk, hogy azok a biztosnak hitt kapaszkodók, amelyek az emberiséget megtartották, mintha megváltoznának. Ön szerint mi állhat e világtendencia mögött?
– A folyamatok mögött a világ gyorsulása áll. Gondoljunk csak bele, hogy a nagy ókori civilizációk társadalma hosszú évszázadokon, vagy akár évezredeken keresztül szinte változatlan maradt. Miközben Mózes és Jézus születése között 1700 év telik el, mégis ennyi idő alatt a zsidó kultúra és társadalom szinte alig változik valamit. A szokásjog, az étkezés, az öltözködés, és maga az életmód állandóságot nyújtott az egyén és a közösség számára.
A felvilágosodás korát követően az ipari forradalommal ez változik meg végérvényesen.
Az emberiség azóta folyamatosan egyre gyorsuló tempóban él és ez a rohanás strukturálisan is megváltoztatta az egész társadalmat.
– Mi lehet a legnagyobb különbség a 21. századi társadalmak között?
– Láthatjuk, hogy ma már nem csak a generációk között vannak eltérések, hanem már a generációkon belül is! A technológiai szingularitás irányába való rohanás, olyan mértékű változást hozott a társadalomba, ami példátlan az emberiség történetében, melyek lelkileg nehezen lekövethetőek a különböző társadalmak számára.
Amikor az ókorban vagy a középkorban ide született egy lélek, akkor nagyjából az egész életpályája kiszámítható volt a születésekor.
hirdetésA fiúk követték apjuk, a lányok követték anyuk életét. Ma már rendkívül jelentős méreteket ölt a társadalmi mobilitás, szinte bárkiből bárki lehet. Egy ilyen világban óhatatlanul gyorsan változik meg minden, ami a korábbi években megszokott volt.
Fiatalok a Somogy megyei Kassai-völgyben (Forrás: Kassai Lajos Facebook-oldala)
– A család szerepe is megváltozóban van, vagy ezt csak el akarják hitetni velünk?
– Egy tradicionális család egy férfi és egy nő szövetsége, akik egy olyan rendszert alkotnak, ami lehetővé teszi az utódok biztonságos fölnevelését.
Az ember történelme során már nagyon sokféle közösségben élt, de nem lehet kérdéses, hogy maga a család bizonyult a legsikeresebbnek.
Most ennek a rendszernek recsegnek-ropognak a tartó pillérjei.
– Számos ideológia kikezdi ennek a hagyományos családnak a létjogosultságát. Megsokasodtak a színes-forradalmak utcai mozgalmai is. Mi erről a véleménye?
– A világnak az a szövetje, amibe még én születtem az egyre inkább fölfeslik, elszakadozik. Óriási változások történnek a világban, melyek a családszerkezeten belül is éreztetik a hatásukat.
A ’80-as évek elején a homoszexualitás még büntetőjogi kategória volt. Ma ez nem így van. A világ nyugati részén családokat alkothatnak, van, ahol még egyházi esküvőket is lehetővé tesznek a számukra, sőt még gyerekeket is nevelhetnek. Ezek igen jelentős változások, melyek komoly terhet jelenhetnek a kevés flexibilitással rendelkező társadalmi rétegekre és korosztályokra.
Fontos lenne, hogy ne vetítsük ki a saját szubkultúránkat másokra.
A kulturális rétegek egymásnak feszülésének csökkentését abban látom, hogy ne a másik meggyőzésére fektessük az energiát, hanem annak keresésére, hogy hogyan tudunk egymást mellett élni.
A problémát abban, azokban az aktivistákban látom, akik számára az eszköz vált céllá.
A propagandisták egy jelentős része ezekből a mozgalmakból és botránykeltésekből él.
A provokatív kampányok mindkét oldalon kontraproduktívak, amelyek meglátásom szerint nem tettek jót az elfogadásnak sőt, kifejezetten károsnak is értékelhetőek.
Ez a mindkét oldalon fellelhető provokatív magatartás az, ami a különböző társadalmi, kulturális rétegeket folyamatosan egymásnak ugrasztja. Könnyű belátni, hogy mindez megnehezíti, hogy önmagunkkal és a környezetünkkel harmóniában éljünk.
Kassai Lajos gyermekei és lovai. Az ember és a természet harmóniája (Forrás: Kassai Lajos Facebook oldala)
– Hogyan találhatunk rá erre az összhangra?
– Én a családommal egy tradicionális környezetben élek, ami azt jelenti, hogy egy tanya az otthonom. A nagyszüleim párkapcsolati rendszerét és életmódját élem. Ez a hétköznapok szintjén azt jelenti, hogy a feleségemmel mindenre egymásra vagyunk utalva.
Mindez munkamegosztást eredményez, megjelennek a hagyományos női és férfi szerepek, ami azt jelenti, hogy a feleségem a bent, én pedig a kint vagyok.
Hogyha a bivalyok kiszakítják a kerítést és elmennek, akkor én megyek értük és nem a feleségem. A feleségem eközben a gyerekekkel és a háztartással foglalkozik. Mi úgy osztottuk fel a feladatokat egymás között ahogy a régiek.
– A hagyományos női és férfi szerepek azonban egyre kevésbé élhetőek meg.
– Részben igen, a városi környezet nagymértékben hatást gyakorol a munkamegosztásra és ezen keresztül a párkapcsolatok minőségére is.
Napnyugata a Kassai-völgyben (Forrás: Kassai Lajos Facebook-oldala)
– A megváltozott környezet ezek szerint hatást gyakorol a nemi szerepekre?
– Igen, több, mint három évtizede tartok élő történelemórákat a diákoknak és a saját megfigyeléseimből azt mondhatom, hogy egy pólusváltás tapasztalható meg a fiatalok között. A lányok sokkal kezdeményezőbbek, vállalkozóbbak, határozottabbak lettek, mint a fiúk.
Ennek számos oka lehet, de biztos vagyok abban, hogy ebben fontos szerepet játszik az is, hogy a 21. századra a nők minden olyan feladatra alkalmasak, amit korábban a férfiak végeztek.
A maszkulinitás, a nyers fizikai erő, – ami a férfi szerepkör meghatározó alakítója volt – mára teljesen elvesztette a jelentőségét.
A technológiai újítások a férfi szerepeket csökkentették, a hagyományos férfi karaktereket mellőzhetővé tette. A múltszázadbeli férfi-szerep, jelenlegi társadalmunkban, csak homeopátiás mennyiségben lelhető fel.
– A környezet akkor kijelöli az életmódunk kereteit.
– Igen, meggyőződésem, hogy a bennünket körülvevő környezet valóban nagymértékben meghatározza azt, hogy milyen életet élhetünk. A természet közelében és egy panellakásban egészen más életeket lehet élni.
Károsnak tartom a társadalmi rétegek, szubkultúrák életformájának, életmódjának a projektálását az egész társadalomra. A problémák gyökere az, amikor egy ember kijelenti, hogy az az élet, amiben él csak ez lehet a normális.
– A két véglet a tanyasi és az urbánus belvárosi életmód. Mi a fő különbség közöttök?
– Az, hogy mi az egyensúlyt a természettel keressük. Egy belvárosi ember is erre törekszik, de ő már magával a várossal próbál harmonikus kapcsolatot fölépíteni. Meglátásom szerint a tanyasi életforma inkább fizikai, a belvárosi életmód pedig elsősorban idegi megterhelést jelent.
A belvárosi emberek számára elviszik a szemetet, eltakarítják a háza elől a havat stb. Ám, ha nálunk leesik a hó, akkor én csak, hogy a házamtól az istállóig eljussak 200 méter havat kell ellapátolnom! Mi egy teljesen más interakcióban élünk a környezetünkkel.
A városi lét kényelmesebbnek tűnik, mint a tanyasi, mégis számomra – lelki beállítottságom okán –, nagyobb terhet jelentene.
– Sok ember jön ki a tanyákba azzal az elképzeléssel, hogy itt jó a levegő, természetes a környezet, majd szembesülnek azzal, hogy itt egy elfogadható életért rengeteget kell dolgozni. Nyáron kapálni, kaszálni kell, télen havat kell lapátolni, jeget törni, az állatokat ellátni… Aki ezt az életet választja annak mindig dolgoznia kell. Mindez nekem nem jelent olyan terhet és fáradtságot, mint egy olyan ember számára, aki mondjuk belekényszerül egy ilyen életbe.
Ezt a létformát én választottam ezért érzem itt jól magam, mert szeretem ezeket a munkákat. Számomra gyönyörűség látni a munka gyümölcsét.
– Mit tudna tanácsolni azoknak, akik ilyen, természetközeli életet terveznének maguknak?
– Nézze, nem vagyok híve annak a buzdításnak, hogy menjenek a városiak vidékre. Nagyon óvatosnak kell lenni, mert egy tanyára költözés valóban nagy erőt és tudást követel meg. Ha nem megfelelő a tudás és a tapasztalat, akkor megkeseredhet az élet. Ez egy olyan életforma, melyhez meg kell tanulni egy sereg szakmát. Érteni kell a növényekhez, állatokhoz és a gazdaságot körülvevő infrastruktúrához.
Hogyha valaki úgy megy ki vidékre, hogy nem ért ezekhez a dolgokhoz, akkor keserves árat fog fizetni a hiányosságai miatt.
Azt javaslom, hogy ha valaki egy tanyára akar költözni, akkor azt ne egy hirtelen felindulásból tegye meg. Először kezdjen megismerkedni azokkal a feladatokkal, sajátítsa el azt a szakmai tudást, ami lehetővé teszi majd számára az ottani boldogulást. Járható ez az út, de csak kellő tudással, felkészüléssel és természetesen erővel.
Tóth Gábor
Kassai Lajos: Ha van egy cél, akkor köré tudom rendezni a világot
Kiemelt képünk forrása: youtube.com
