A keresztény könnyűzene egyik sajátossága, hogy az előadóművész hozzánő az általa előadott dalhoz. Nem pusztán jó színész, hanem egyértelműen tanúságtevő. Idővel ez a szimbiózis természetes módon elhalványul, és a dal mindenkié lesz, ha érdemes rá. Mindenesetre megrendítő élmény, amikor egy-egy mű életre kel, és eszközzé válik a gondviselés kezében. Az isteni szeretet hordozójává válik, amellyel szíveket olvaszt fel, hogy a benső látással meglátható jelenlétével találkozzanak. Ma ezzel a mennyei szempárral találkoztam.
Találkozás egy régi baráttal
Ahogy a szerkesztőség felé igyekeztem, éppenséggel egy nyári találkozás emlékét idéztem fel magamban. A napokban befejeződött családi pihenésünk során meglátogattuk hatalmas termetű barátunkat. A sportos alkat még éppen hogy felfedezhető a súlyos betegség miatt tolószékbe kényszerült atlétán.
A vacsora után a kellemes nyári szellőben a gitárom is előkerült. Szándékosan egy régebbi dalunkat választottam ki, hogy azt együtt énekeljük. Annyira régi, hogy a gyermekeim sem ismerték már igazán. „Valami eltörött idebent, nézd, valami fáj, és oly’ nehéz. Üres a csend és görcsben a kéz, de valaki rám néz…” – vigasztaltak az évekkel ezelőtt megfogalmazott sorok.
A dal után, egy kicsi csendet követően a barátom megnedvesedett szemekkel mesélte el – nekem újra, a gyerekeimnek első alkalommal –, hogy annak idején ez a szám segített neki, hogy megnyissa a szívét Isten szeretete előtt. Az ismerőse tette be a lemezünket az autóban egy utazásuk során, és éppen a Valaki rám néz című szerzeményünk szólt. Az ének akkora hatást gyakorolt rá, hogy az élete gyökeres fordulatot vett. Onnantól kezdve rendszeresen láttam őt a koncertjeinken, a tömegből kimagaslóan. Amikor pedig a közönség választhatott, ő rendszeresen ennek a dalnak a címét kiáltotta a színpad irányába.
Gável úr?
Gondolataimba mélyedve, sietősen lépkedtem a szerkesztőség felé. A kezemben tartottam a számomra keresztény könnyűzenei etalon kiadványnak számító önéletrajzi kötetet Sillye Jenő dalszerzőről. Ebbe csúsztattam bele azt az újságot, amelyben a mozgásában korlátozott barátom lényeglátó írásai is olvashatók.
Amint átmentem az utca egyik oldaláról a másikra, egy sisakos biciklis fékezett le mellettem. Nem ismertem fel, hogy ki lehet. Ő azonnal a kezét nyújtotta felém, és azt mondta:
hirdetés„Gável úr? Köszönöm a sok jót és a dalokat, amelyeket nekünk adtok.”
Valaki rám néz
Egészen összetöpörödtem. Isten nagysága pedig egyszeriben szabad szemmel láthatóvá vált előttem. Kezemben a barátom írása, aki az egyik dalunk által tért hitre Istenben. Sillye Jenő könyve pedig azonnal emlékeztetett arra a gazdagságra, amelyet a keresztény könnyűzene veterán apostola hagyományozott rám (ránk) a dalain és az életén keresztül.
„Gável úr” kicsi lett, és megláthatta, hogy Isten számára valóban értékesek a dalai. Valaki rám nézett. A hálás biciklista vagy a korlátozottsága ellenére Isten szeretetéért hálás barát szemeiben. A tekintete azt üzente: szeretlek, fontos és értékes vagy nekem.
A kiemelt kép forrása: Unsplash/Eric Ward
