A Feltámadottat a benső szemünkkel látjuk meg
Nagypénteken rácsodálkozom a két latorra, Jézustól jobbra és balra a kereszten. Az nem derül ki, hogy a jobb vagy a baloldali ismeri fel a kettejük között az emberért életét adó Szabadítót. Az egyikük. Ám a zsidók királyától bármelyik oldalra pozicionált bűnösről legyen is szó, annak gyökeresen megváltozik az élete. A Megváltó felismerése megváltoztatja azt. A hit benső szemével néz, és felismeri az Istent.
Húsvétvasárnap hajnalán Mária Magdolna először kertésznek látja a Feltámadottat. Miután az „ismeretlen” a nevén szólítja őt – úgy, ahogyan csak ő tudta szólítani –, akkor áll össze a hírvivő asszony számára az előre megjövendölt kép – és már ölelné szeretett Mestere lábát.
Az Emmausz felé félve és kiábrándultan menekülő tanítványok mellé is odaszegődik az „idegen Vándor”. Az írásokat magyarázza, a prófétai jövendölések beteljesülését láttatja. A kenyértörés szeretet-cselekedetének megismétlése kell azonban ahhoz, hogy az emmuszi kettőnek benső szemeiről leessen a hályog. És ebben a pillanatban már semmi szükségük a hétköznapi látásukra. Lángol a szívük. Péter és János apostolok látták a sír bejáratánál elhengerített követ és az összehajtott gyolcsot, és hittek.
A Húsvét nagy üzenete ez: léteznek a benső szemeink. Hogy azok működésbe léphessenek, a hitre van szükségünk. Soha nem fogja megtapasztalni ezt a reality show-nál is valóságosabb valóságot, aki csak annyira keresztény, amennyire a párthovatartozás vagy magyarságtudat megkívánja.
Ha Istent látjuk, többet látunk a biológiai szemeinknél. Ezért minél jobban odatesszük az életünk eseményeit Isten kezébe, annál inkább a hit benső szemeivel látjuk a mindennapjainkat, az országunk sorsát, a koronavírus-járvány elleni küzdelmet, a szeretteink elvesztését, az istentelen, a keresztényellenes és a genderlobbista, családromboló erők előrenyomulását. Isten valósága lesz a mi valóságunk.
Áldott Húsvétot! Krisztus feltámadt, alleluja!
Gável András
A kiemelt kép forrása: Unsplash/Quinten de Graaf
