Hölgyeim és Uraim! Jöjjenek, csak jöjjenek! Itt látható a legújabb szenzáció…
Gendersemlegesség a köbön
Hova jutottunk? Ma már gendersemleges vonatok, repülők, mosdók, öltözők, játékok, híradók és megszólítás van. A Lufthansa a mai naptól úgy köszönti az utasait, hogy „Kedves vendégek” vagy „Üdvözöljük a fedélzeten”. A Disneylandben belépéskor „Jó napot, álmodozók minden korosztályból”-ra korlátozza a fogadását. A szülészeten nincs anya, csak „szülő szülő” és hosszasan lehetne sorolni, a nemsemleges verziókat, amelyeket szép lassan életbe léptetnek mindenhol. Általánosítás lesz, semlegesség és személytelenség. Az a biztos. Azon senki sem sértődik meg.
Bűn lenne?
Miért bűn vagy büntethető, ha valaki nőkről, lányokról, hölgyekről, vagy éppen hímnemű egyedekről beszél? Ők talán nem léteznek? A világ, a társadalom nagyobb részét talán nem ez a két alapvető nem teszi ki? Fölösleges tagadni, hogy ez a két biológiai nem létezik a Földön, mióta Isten megteremtette az embert, Ádámot, majd később társául, Évát. Hiába lázadozik a liberális fősodor nem találtak még rá homoszexuális génre.
Manapság minden lehetséges
Hogy társadalmilag ki minek képzeli magát, az persze egy másik dolog. Manapság már gendersemleges sárkánnyá is változhat valaki, mert megunta sekélyes életét, és senki sem rökönyödik meg rajta. Lecsonkolhatja a nemi szervét, orrát, fülét, szétvághatja a nyelvét és 18 szarvat is operáltathat magára, hogy tökéletes legyen az átváltozás. Szíve joga mindenkinek, hogy a több száz frissen kreált nemből, melyiket választja. Bemehet az ellentétes neműek mosdójába, öltözőjébe, nem törődve azzal, hogy esetleg azzal az ott tartózkodókat kínos helyzetbe hozza. Férfiként menstruálhat és akár gyereket is szülhet. Utalhat magára semleges névmással, írhatja a személyes papírjaiba, hogy nem nő és nem férfi, hanem valami egészen más. Indulhat transzneműként a másik nem sportversenyén jogtalan előnyhöz jutva, és nyerhet eredendően férfiként, női szépségversenyt, ahogy azt a transznemű Miss Nevada esete mutatja. Bizonyos országokban még házasodhat, örökbe fogadhat, sőt mesterséges megtermékenyítésben én is részesülhet. Minden, de minden lehetőség adott számára az újdonsült élethez. Mi kellhet még?
Mire vágynak hát?
Mégis mindig az az érzése az embernek, hogy megint valami újra vágyik a transztársadalom. Mint egy feneketlen kút, mindent el akar nyelni. Mire vágyik hát? Most éppen a gyerekekre. De miért? Miért fontos nekik, hogy a következő generáció is transznemű legyen? Talán így éreznék igazolva a teóriájukat?
El a kezekkel a gyermekektől!
Élni és élni hagyni! Hangzik a nagyon praktikus tanács. A társadalom szabad teret és jogokat ad nekik. Miért nem hagyják békén akkor a gyerekeinket? Miért kell nekik női magas sarkúban, revü ruhában, agyonfestett arcú drag queenek ölébe ülve, mesét hallgatniuk néhány évesen? Miért kell nekik óvodáskorban beszélni a szexualitásról? Miért kell zűrzavart okozni a fejükben a társadalmi nemek kavalkádjával? Miért kell pornót nézetni velük? Mert hát hogyan is dönthetné el egy óvodáskorú, vagy akár egy tinédzser, hogy mi is ő valójában? Hogyan engedheti egy szülő, hogy a gyermeke akár már háromévesen hormonkezelést kapjon? Miért nem hagyják meg nekik a felhőtlen gyermekkort?
A képlet nem bonyolult. Élni, és élni hagyni. El a kezekkel a gyermekektől!
Schittl Eszter: A genderlobbi visszafordíthatatlan károkat okozhat a gyerekekben
A kiemelt kép forrása: Unsplash