Nem az a lényeg, hogy milyen a NEK-himnusz!
Egy kedves olvasónk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) hivatalos himnuszáról, illetve annak fogadtatásáról szóló írásunkra reagált. Az ő engedélyével és hozzájárulásával osztjuk meg a szerkesztőségünknek küldött levelét. Annál is inkább tesszük ezt, hiszen a Pengető rovat egyik fontos célkitűzése, hogy segítse a közös gondolkodást a hagyományos egyházzene és a keresztény könnyűzene képviselői között. Különlegesen megtisztelő számunkra, hogy a levélíró a Vasárnap hűséges olvasója, aki szerint a lap „tényleg színvonalas, igényes és a keresztény hit szempontjából hiteles orgánum, amely felvállalja az egyházzene nem egyszerű kérdéskörét is”. Köszönjük! Íme a levél:
Be kell vallanom, hogy a téma számomra sem egyszerű. 43 éves vagyok, és a kamaszévek könnyűzenei vargabetűi után valahogy úgy alakult, hogy felnőtt katolikus hitmélyülésem inkább a „klasszikus” irányába vitt el. Ez igaz a liturgiára és az ott megszólaló zenére is.
Először a liturgiában éreztem meg, hogy valami nagyon nincsen rendben a katolikus szentmiséinkben. Talán az lehet, hogy ráébredtem: fogalmam sincs, hogy mennyire katolikus, és mitől lenne, lehetne az. Ez a felismerés és a felnőtt hit útja hozta el, hogy az egyházzenében is inkább a gregorián szeretete felé fordultam.
Természetesen elfogadom és valamilyen szinten értékelem is a színvonalas könnyűzenei egyházi szolgálatot. Éneklem az általam ismert dalokat, de ez a műfaj számomra ma már inkább elfedi a liturgiában Istent, nem pedig közelebb visz hozzá. Úgy érzem, hogy irányít, tukmálja, hogy hogyan kell éreznem. Enyhén révül az ember az érzelmes énekeket hallva, és a fülbemászó dallamok varázsolják elénk Istent. A Szentlélek egyenlő a dallammal, ami elönti, lefoglalja, befolyásolja az ember érzékeit.
Gyakorló, négygyermekes apaként azt gondolom, az igazi szeretet nem ilyen. Isten nem egy lágy, rózsaszín, puha köd, ami belebeg az életembe, elönt, és onnantól kezdve mindenki széles mosollyal, könnyes szemmel öleli át a másikat. Ez hamis kép és óriási veszély a fiatal katolikusok számára. Nagyon „megúszós” út: egy olcsó megoldás az egzisztenciális alapkérdéseinkre. A „szeress és tégy, amit akarsz” kétértelműségét lopja be a hívők szívébe. A hamis elfogadás, a szabálynélküliség és a határozott valahova tartozás nélküliség tudatlanságát. Ebből fakadóan nagyfokú sebezhetőséget jelent hosszú távon.
A Pengető rovat egyéb cikkei szintén idézik Jézus szavait: „így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezen felül van, az a gonosztól való.”
Néhány éve ott voltam a Regnum Marianum december nyolcadikai nagymiséjén a Szent István-bazilikában. Az áldozás alatt a Hillsong nevű, messziről kereszténynek kinéző, ausztrál szekta érzelmes, Oceans című, sekélyes és giccses művét zengte minden fiatal. Nagyon elszomorodtam.
Tényleg az lenne az út, hogy ilyen üveggyöngyökkel kellene felcserélnünk az igazgyöngyeinket? Tényleg, az élő Krisztus személyes jelenlétében a katolikus egyház rászorul egy protestáns gyökerű, enyhén szólva is ellentmondásos társaság üzletileg jól kiszámított, üres marketingömlengéseire? Ott az igen-nem tisztasága teljesen eltűnt a fiatalok számára, és maradt a zavaros meleg víz.
Ákos: Európa utolsó reménye, ha ma is a keresztbe kapaszkodik
A NEK-himnusszal kapcsolatban azt gondolom, hogy az átdolgozott dallam nem az én világom. Számomra kicsit felszínes, de elfogadom a hiteles hozzáértők véleményét, hogy ez jó. Főleg annak tükrében teszem ezt, hogy szerintem nagyon-nagyon meg kell becsülni mindenkit, aki tevőlegesen részt vesz a szervezésben, energiát tesz a kongresszus megvalósításába! Megjegyzem, szerintem nem is igazán lényeges kérdés ez.
Jézus csinálta a legnagyobb rock and rollt a Földön – Czinke Máté énekes a Vasárnapnak
Sokkal nagyobb félelmem az, hogy a katolikus egyház jelenlegi állapotában egyáltalán lehetséges-e olyan eucharisztikus kongresszust tartani, amely nem torkollik szentségtörésbe. Imádkozom, hogy ne legyenek műanyag pohárból kézbe adogatott szentostyák, és maradjon távol a német katolikus leszbikusok szövetsége is a szentáldozástól.
Bárcsak ne jelenne meg szivárványos zászló alatt híveivel az amerikai James Martin homoszexuális jezsuita pap sem – akit beválasztottak a pápa kommunikációs testületébe, és megáldoztatja az elvált, újraházasodott híveket –, amíg a lépcső másik felén a német bíborosok kettesével osztogatják Krisztus testét a muzulmán érdeklődőknek.
A fekete humort félretéve, Isten áldását kérem a Vasárnap munkájára, és kívánom, hogy e tevékenység révén erősödjön a keresztény üzenet hangja, és a könnyűzenei vonalon is eljuthassunk végre a hiteles, katolikus igazsághoz!
Haraszti Bálint
Varga László karnagy: Gitáron is lehet szakrális zenét játszani, és orgonán is profánt
A kiemelt kép forrása: Pixabay
