Szokták mondani, hogy „nincs új a Nap alatt”. Igazában, nem véletlen az, hogy az ókori kultúrák szinte mindegyikénél az idő körforgásszerűen jelenik meg! Tapasztalatunk a világban hasonló lehet: minden ismétli önmagát. A körforgás ennek a világnak a sajátja, mert nincs benne más, mint a teremtett törvények: mulandó és önmagában céltalan.
Ugyanis a világban rend van, ami felőrölhetne mindannyiunkat! Magában még az ember sem töri meg ezt az öntudatával! Az emberi tudatlanság, vagy a gondolkodási bukfencek mindig újra és újra megvalósítják azokat a romboló ideológiákat, amelyek már évezredek óta a történelmünk részei. Az érdekek, a hatalom és az anyagi javak formálják meg ezt a börtönt. A történelem menete akkor változik meg, ha belép Isten ebbe a világba, és megszólítja az embert. Ahogy ez megtörténik, hirtelen minden változni kezd!
Az időnek hirtelen lesz célja is, s így még inkább értéke. Az anyagvilágból fakadó törvények egyszerre felülmúlhatóvá válnak, és olyan horizont nyílik, amely eddig ismeretlen volt, mert nem ebből a világból való. Csak a hit, vagyis az Istennel való személyes kapcsolat képes legyőzni ennek a világnak a ciklikusságát, mert fölé emel a mulandóság és mérték szolgaságának. Ezért a keresztény ember az, aki képes a Krisztustól kapott hatalmánál fogva, uralkodni a benne is megjelenő önzésen, önközpontúságon, úgy, hogy független legyen a földhöz tapadt ideológiáktól. Új rendező elveket hoz létre, amelyek már nem csupán e világot akarják kiszolgálni, hanem sokkal inkább az Isten országát akarják megjeleníteni a történelem mulandóságában. Kár lenne nem élni ezzel a hatalommal!
Manapság sokszor akadunk fenn azon, hogy a világ nem ért meg minket, vagy, hogy önző és gátlástalan,
embertelen intézkedéseket fogalmaznak meg, vagy hoznak jogszabályokba azok, akik elvetik a hitet. Persze, érthető a fájdalom, sőt az indulat is, hiszen nem egyszerű tudatlanságról, visszamaradottságról van szó, hanem visszalépésekről, erkölcsi süllyedésről. A már elért célokból, pedig mindig fájdalmasabb visszaesni! Ám, érdemes megérteni azt, ami történik, különben csak fennakadunk a dolgon, de nem tudunk segíteni a fejlődés érdekében! – Megfigyelted már, hogy harcos liberálissá pl. általában azok válnak, akik az életükben valamiféle nagy csalódáson, sebesülésen estek át? Vagy, hogy ezoterikusokká azok válnak, akik valahol átélték a tehetetlenségük fájdalmát, s így már inkább kapaszkodnak valami fikcióba, csak, hogy ne kelljen ismét átélniük a kiszolgáltatottságot? A gondolkodásunk hátterében, mindig vannak okok, s ha csak a felszínen kifejezett eszmékkel vitatkozunk, akkor nem születik valódi párbeszéd. A liberálisok agressziója mögött, például a félelem és szorongás áll a leggyakrabban, s ha mi megkérdőjelezünk egy elgondolást, akkor azzal ismét rájuk zúdítjuk ezeket a nehezen kontrollálható erőket, s így dühösek lesznek ránk, és egyszersmind elzárkóznak a párbeszédtől.
hirdetésMit tehetünk? Olyan napokat élünk, amikor sorra mutatja ki a sok hangzatos elv mögé bújt csoport a foga fehérjét, egyre másra bemutatva, hogy se demokrácia, sem párbeszéd, se tolerancia, se a természet rendje nem számít, nem kívánatos, ha az szembe megy a biztonságérzetet adó ideológiával. Értsük meg, hogy milyen félelem van e mögött! Hiszen, ha ez a világ mulandó, s csak ezek alapján a törvények alapján tudok gondolkodni, amelyek végsősoron alá vannak rendelve ennek a mulandóságnak, akkor a vágyaimon túl csak a rettegés van! Mi, keresztények, arra kaptunk megbízást, hogy az ilyen embereknek segítségére legyünk! Hogy szabaddá váljanak! Ne a zászlókra tűzött vezényszavakra, hanem a mögöttük levő hiányokra válaszoljunk! Ne annyira szavakkal, hanem tettekkel és példamutatással! – Éljük eléjük azt a létformát, amely nem rabja ennek a ciklikus világnak! (Csak nehogy kimutatva a fogunk fehérjét, kiderüljön, hogy mi sem hiszünk igazán ebben a kapcsolatban, amelyet Isten indított el velünk!)
Molnár Miklós
Miklós atya további írásait ide kattintva olvashatják.
Kiemelt képünk forrása: Unsplash
