Szent József csendesen dicsőít a háttérből

Szent József a dicsőítő szív példaképe

Azoknak, akik zenével dicsőítik Istent, és a közösség vezetésére is feladatot kaptak eközben, szüntelenül önvizsgálatot kell tartaniuk, hogy magasztalásuk célját szemük elől ne veszítsék. Nem egyszer hallani azt a vélekedést, miszerint a dicsőítés pusztán a zenére vonatkozik. Ha ez így lenne, az istendicséret többé nem az életünk odaadását fejezné ki az Úr felé, hanem mindössze egy, a valóságtól elszakított performansz volna. Pedig minden zenei - mai nyelven megfogalmazott vagy hagyományos - dicsőítés alapja a dicsőítő szív. Ebben is példa lehet számunkra a „Dávid házából való férfi” személye.

Keveset tudunk róla

Szent Józsefről igencsak szűkszavúan beszél az Újszövetség. „Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte” – értesít bennünket Máté evangéliuma. Azt is megtudhatjuk, hogy Józsefnek a jegyese Mária volt, ám még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Emiatt a jelenség miatt terjedt el a „József-házasság” fogalmunk, amely a testi érintkezés nélkül megélt párkapcsolati szövetségre utal, valamely nagyobb, isteni cél teljesítése érdekében.

Igaz ember

József „igaz ember” volt. Tisztelte Istent, betartotta a törvényeket, és kereste az Úr akaratát. Az igazsághoz igazodás és az ember iránti irgalmasság egyszerre jelent meg a cselekedeteiben. Határozott, de nem konok. Ha intő jelet, égi tanácsot kap, képes a belátásra és bátorsága is megvan a változtatásra. Folyamatos figyelmessége tökéletes eszközzé teszi őt Isten kezében és a megváltás művében.

Engedelmes

Ez az engedelmessége hozzájárul ahhoz, hogy a jövendölések beteljesülhessenek. Együttműködése Istennel Máriához hasonlóan a jelenlét mindig kész állapotába helyezi őt, hogy az újabb küldetésre hűséggel mondhasson igent. Eközben nem szégyell tanulni. Az alázat megjelenésének csúcsa, amikor a tizenkét éves Jézus Atyára vonatkozó szavait fogadja el. Az istengyermektől tanulja a nevelőapa az Atya dicsőítését.

Tanít és tanul

Ám fordítva is igaz ugyanez a tanulási folyamat. Szent József teljesen Isten akaratának alárendelt élete tökéletes minta Jézus embersége számára. Mária jegyese tehát tanítva tanul és tanulva tanít. Megtanítja a munka szeretetét, amelyben szintén Isten teremtői szándéka jelenik meg, és amelyben az ember a Teremtő társává válhat.

Ennél sokkal többet nem is tudunk Szent Józsefről. De már ennyi is elég ahhoz, hogy Isten arca ragyogjon fel az ő életén keresztül.

Az ács kezein átragyog a mennyei többlet: Isten gondoskodása, hűsége és atyai szeretete.

Az isteni mű résztvevője

Az ács fia végül a hóhér ácsmunka eredményeként létrejött golgotai bitófát gyalulja simára „szenvedő szolga” kezeivel, pácolja bíborvörösre saját vérével, és mutatja be az embert megmentő örök áldozatot. Ez az Atya iránti szeretetének és engedelmességének a teljessége. Önátadásával üdvösséget szerez mindannyiunknak. Ennek az isteni műnek lett része a saját áldozatával és zenébe, szavakba nem öntött dicsőítésével az öreg Ácsmester.

Anyám, Mária, megölellek

A dicsőítő szív megjelenítője

Minden dicsőítőnek és dicsőítésvezetőnek ápolnia kell önmagában a józsefi lelki attitűdöt. A szüntelen figyelmet Isten akaratának felismerésére és a nyitottságot annak teljesítésére.

Csak a dicsőítő szívből születhet hiteles istendicséret.

Ezt kell tanulnunk, újra és újra megtalálnunk az életünkben. Enélkül hiába szól időkön és korokon átívelő magaslatokban a gregorián, és ugyancsak hiába csendülnek fel a legszebb harmóniák és dinamikus ritmusok a keresztény könnyűzenében.

Dicsőítő szívű Szent József, könyörögj érettünk!

 

Gável András

A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.

Az adventi dicsőítők – nincs mese – dalra fakadnak!

A „legdicsőítőbb” mondatok 2020-ból

A dicsőítésvezető ismertetőjegyei 2020-ban

Iratkozzon fel hírlevelünkre