Jankovics Marcell: A kereszténységnek komoly ellenségtömeggel kell szembenéznie

Kétezer év után megújulásra várna a kereszténység, de ettől még a kereszténységet nem lenne szabad sehol sem ellenségként vagy a maradiság örökségeként bemutatni – véli Jankovics Marcell, a nemzet művésze, akivel a félbemaradt Biblia-sorozatairól és a keresztény kultúra kihívásairól beszélgettünk.

– Egyházi témájú rajzfilmek elkészítésére sohasem gondolt?

– Hogy a csudába ne gondoltam volna?! Még vastagon benne voltunk a szocializmusban, amikor a Magyar Televízió ifjúsági osztálya kitalálta, hogy kellene készíteni egy olyan rajzfilmsorozatot, ami a Biblia fontos jeleneteivel ismerteti meg a gyermekeket.

„Ami kicsit közelebb hozza ezt a nagyon nehéz irodalmi alkotást” – ez volt a duma akkoriban.

Ennek hatására készítettem egy képes forgatókönyvet. Mondhatni abban a modorban, ahogy később a Magyar népmesék epizódjai létrejöttek. Igen ám, csak itt glóriás szereplők voltak! A megfogalmazásban felhasználtam a középkori ábrázolási kánonokat. Az egyházi ikonográfiában ugyanis fontos volt, hogy ha az ember meglát egy alakot, akkor annak attribútumai alapján biztosan meg tudja mondani, hogy kicsoda. Elkészítettem ezeket a figuraterveket és a forgatókönyvet.

Nem sokkal később visszajött a televíziótól a szokásos, fölényeskedő hangnemű válasz, hogy ők nem ilyenre gondoltak…

Inkább olyan, játékos sorozatot szerettek volna, mint ahogyan József Attila a Betlehemi királyokat megírta… Nem tudtam megértetni velük, hogy ez pont olyan! Az igazság az volt, hogy iszonyatosan zavarta őket, hogy egy keresztény szimbolikával kitömött filmtervet kaptak. Így ez a sorozat nem is készülhetett el.

Jankovics Marcell (Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu)

Később volt egy másik Biblia filmtervem is, melyből egy epizód elkészült, és amelyet a tavalyi, Műcsarnokban megrendezésre kerülő életmű kiállításomon is levetítettek. A képes forgatókönyvből kiadásra került egy kötet is Képes bibliai történetek – Egy töredékben maradt film képeskönyve címen.

– Ha jól tudom, a későbbi, történelmi témájú forgatókönyvek közül is sok akadt fenn a cenzorok szűrőjén.

– Igen, ez így történt. Már jóval később készült el a Mondák a magyar történelemből című sorozat, melynek epizódjai közül a televízió azokat dobálta ki, amelyeknek keresztény vagy az ő elképzelésük szerint nacionalista tartalma volt. Így nem kerülhetett legyártásra a Veszprémi Gizella-kápolna vagy éppen a Csodaszarvas mondát bemutató epizód sem. Utóbbi esetében, a 2002-ben elkészült, Ének a csodaszarvasról című egész estés filmben lett némiképpen bepótolva.

A 70-es és 80-as években nemcsak nehéz, hanem jóformán lehetetlen is volt ilyen témákat feldolgozni.

Részlet Jankovics Marcell Biblia-sorozatából, Teremtés (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet)

– A rendszerváltoztatás súlyos öröksége, hogy míg ’89 előtt megszorításokkal lehetett rajzfilmet készíteni, addig az elmúlt harminc évben szinte lehetetlenné vált.

– Ez kétségtelen. A keresztény és nemzeti tartalmú filmek megszületését ma már nem ideológiai, hanem pénzügyi tényezők hátráltatják. Ezért különös öröm, hogy idén bemutatásra kerülhet a Toldi-rajzfilmsorozat, melyből egy egész estés filmváltozat is készül. Ma, magának a kereszténységnek is komoly ellenségtömeggel kell szembenéznie, mindamellett, hogy van egy természetes hanyatlás is. Kétezer év után megújulásra várna a kereszténység. Ez önmagában rendben is van, de a vallást,

a kereszténységet nem lenne szabad sehol sem ellenségként vagy a maradiság örökségeként bemutatni.

Az európai kultúra főgyökerei Jézus tanítására épültek. Ezt nem megvetni, hanem büszkének kellene rá lenni.

– Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában azonban igencsak azon vannak, hogy kiszelektálják a keresztény értékeket a hétköznapi kultúrából.

– Ez sajnálatosan így van. Mindez engem megráz, még akkor is, amikor az értékek kigúnyolása nem is túlzó. A CitizenGO-nak állandó aláírója vagyok, még olyan témákban is, amelyekkel nem feltétlen értek teljesen egyet. Egykori, pannonhalmi bencés diákként aláírással, kiállással, munkával segítem a közös ügyet.

Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy nem mindig értek egyet azzal a keresztény-jobboldali megközelítéssel sem, amit föl akarnak vállalni.

Van a hívő keresztény, a vallásos keresztény és van a kulturális keresztény is. Ez pedig akár egy emberen belül is változhat. Bizonyos dolgokban hívő vagyok, másokban vallásos, de van, amiben csak kulturális kereszténynek tartom magamat. Ez utóbbi is nagyon fontos, a kereszténység kulturális eredményeit is fel kell karolni és támogatni kell.

Részlet Jankovics Marcell Biblia-sorozatából, Teremtés (Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet)

– A közös múlt erőt adhat különböző nemzedékeknek?

– Természetesen, de ehhez a múltnak a közösségi és az egyéni életben is meghatározóbbnak kellene lennie. Nyissuk ki a szemünket és nézzünk szét a világban. Mindaz, ami érték, ami maradandó egy kultúrában én azt zömében a múlthoz kötöm. Van egy olyan elgondolásom, hogy „Fellini az utolsó filmrendező,” „Picasso az utolsó festő” stb. Ezek persze erős túlzások, de sok szempontból találóak,

mert a jelen valamiért kevésbé képes különböző korokat túlélő üzeneteket, alkotásokat megfogalmazni.

Be kell vallanom, hogy én a jelenben már kevésbé érzem jól magam. A jelen világa nem olyan, mint amilyen én vagyok. A fiatalok többsége egy szót nem ért abból, amit mondani szeretnék. Ez nem csak szomorú, de egyben borzasztó is. Az elődök tudása, a hagyomány ereje régebben összekötötte a különböző generációkat, ma viszont ezek a szálak jórészt elszakadtak.

Egyre kevésbé értjük egymást és a saját kultúránkat.

Részlet Jankovics Marcell filmtervéből (Forrás: Képes bibliai történetek – Egy töredékben maradt film képeskönyve, Akadémiai Kiadó)

– Minek az eredményeképpen jöhetett létre egy ilyen világ?

– Ennek számos oka van. Az őrületes technikai fejlődés megváltoztatta az életünket. Észre sem vettük, hogy a technikai újítások sokasága egy iszonyatos értékvesztést is előidézett. Ami öt évvel korábban készült, az már azonnal kidobandó, mert eljárt felette az idő. Nem javítunk meg semmit, hanem újat, korszerűbbet veszünk.

Ez a gyors lecserélődés, nemcsak a technikai eszközökre érvényes, hanem minden másra, így magára az emberi kultúrára is.

Különösen fájó magának a nyelvnek az elsivárosodása. Gondoljunk csak a fiatalok szlengjére, a „királyból” lett a „sirály”, de még ez sem volt elég, végül mindez a „zsírra” redukálódott. Érteni vélem ennek a nyelvi változásnak az okát, de mélységesen elszomorít, hogy a különböző – egymáshoz korban közel álló – nemzedékek elkülönülése is ilyen ütemben történik meg.

A társadalom különböző korosztályainak leszakadása a kultúra minden területén felgyorsult.

Én, mint egy végvári vitéz próbálok szemben állni ezekkel a tendenciákkal. A Toldiban is benne van ez a figura, aki sziklaszirtként próbál ellenállni és védi a védenivalót. Nekünk, magyaroknak is van mit védenünk! Jelenünkben is van bőven feladat, csak kellenek olyanok is, akik felvállalják a múltunk megőrzésért.

Rövid az időm, már sokat nem fogok tudni hozzátenni ahhoz, amit eddig tettem. Egész életemben igyekeztem filmjeimmel, könyveimmel ezt a célt szolgálni.

Biblia-filmterveim nem valósultak meg, de belém ültetették a magot, amely a mai napig piszkál: mivel nem tudtam filmben megcsinálni, ezért megírom könyvben mindazon gondolataimat, amelyet a Biblia jelent számomra. 

 

Tóth Gábor

 

Jankovics Marcell: Arany János Toldiját nagy kihívás volt animációs filmben feldolgozni

Egy rendhagyó tárlatvezetés Jankovics Marcell kiállításán

A járvány sem állhatta útját a Toldi-rajzfilm befejezésének