Szitokszónak szánták nagyok
Hívén azt, hogy ők haladók.
Náluk bűn ez, nem zokogok
De fél-csehnek mért mondhatod
Ki jót mindent csak itt kapott
Gyűlölködés bizony az ok.
Én mindent büszkén vállalok
Szebb nincs, így mélymagyar vagyok

Mikor izmusok megszálltak
Magyaráztam proletárnak
Hatalomba csak rá várnak.
Érdeklődést sosem kaptál.
Képzett ember, oh be nagy kár
Nem lett többé már proletár.
Nemzetközi? Nem soroltam
Én mindig „csak” magyar voltam

Anyanyelvem, műveltségem
Mindig is magyarként éltem
Jó vagy rossz, ez az én népem
S ezt valahogy mélyen érzem
Könyvekből sokat tanultam
Embertől is, hogyha tudtam
Tisztelek is tanárt, papot
Bizony, mert mélymagyar vagyok

Nem aláztok, csúfoljatok
Hogy lehettek ilyen vakok
Holnap mi lesz; tudja eszed
Egy biztos, mélymagyar leszek!

Budapest, 2020. augusztus 2.

            Záruba Károly Valér