A nagy tartalékok bennünk vannak – a bolygónk megmenthető

Nem a politika döntésein, hanem személyes cselekedeteinken és gyermekeink nevelésén múlik, hogy milyen bolygót hagyunk rájuk. Fenyősi Zoltán green project manager és Laudato si’ animátor rámutatott arra, hogy a teremtett világ megmenthető, ha valójában mindannyian úgy akarjuk.

– A koronavírus-járvány hatására mindenkinek változtatnia kellett a korábban megszokott életén. Környezettudatosabbak lettünk a kényszerűségek következményében?

– Mindenképpen! A koronavírus felkészületlenül ért bennünket és radikálisan megváltoztatta a mindennapi életünket. Ráébresztett bennünket arra, hogy a változás akkor is bekövetkezik, ha akarjuk, ha nem. Drasztikus figyelmeztetést kaptunk, hogy a teremtett bolygónkat csak haszonélvezetbe kaptuk és sokkal jobban kell gondját viselnünk. A járvány minden tudományos konferenciánál, lakossági fórumnál, médiakampánynál jobban beláttatta, hogy elsősorban saját fogyasztási szokásainkon kell változtatnunk ahhoz, hogy élhető bolygót hagyhassunk gyermekeinkre és unokáinkra.

A vírus a Föld egészén, szinte azonos időben kényszerített rá minket arra, hogy fenntartható megoldásokat keressünk és alkalmazzunk a túlélésünk érdekében.

Az elmúlt szűk egy év megmutatta, hogy vannak olyan rendezvények, programok, intézmények melyek kevésbé fenntarthatóak. Párhuzamosan kialakultak olyan rendszerek, melyekkel érdemi eredményeket lehetett elérni, ráadásul ezek a megvalósítások sokkal kevésbé környezetterhelőek, mint a korábbiak.

Sok múlik gyermekeink környezettudatos nevelésén (Forrás: Pixabay.com)

– A környezeti terhelésre nagy hatást gyakorol a saját fogyasztásunk is, de vajon tudatosabban vásárolunk?

– Erről nincsenek pontos kimutatásaim, de úgy érzem, hogy sokan lettek megfontoltabb vásárlók. Jobban átgondoljuk, hogy elmegyünk-e a boltba, és hogy ott azt vesszük-e meg, amikre igazán szükségünk van. Persze a félelem által vezérelt megsejtéseinket meg kellene erősíteni azokkal a gondolatokkal, viselkedési mintákkal, hogy hogyan lehetünk tartósan tudatosabb vásárlók, hogyan csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat.

Ennek a szemléletnek a kialakításában nagy szerepe van az egyénnek és a családnak.

A különböző generációknak mások az igényei, más nézőpontból látják a világot, a megszorításokat, de a legfontosabb célokat a családokon belül tudjuk összehangolni. Az alap az egyéni, a személyes megtérés, a pozitív példamutatás, melyet Ferenc pápa is kiindulási feladatként fogalmazott meg a Laudato Si’ című zöld-enciklikájában.

Tapasztalatból tudom, milyen nehéz a kamasz lányaimmal megértetni, hogy valóban szükség van-e minden cipőre, ruhára, újabb kozmetikai cikkre, melyeket meg szeretnének venni. Sokat kell erről beszélgetni, következetesen kiállni mellette, mert anélkül nem lehet eredményeket elérni.

A családon belül minden félnek meg kell értenie azt, hogy jelentősen korlátoznunk kell saját, anyagi természetű vágyainkat, valamint azok azonnali kielégítését.

A fogyasztói társadalom „beszállítói” élenjáró technológiákkal az ösztöneinken keresztül, a figyelmünk tartós megragadásával igyekeznek bennünket a folyamatosan növekvő fogyasztás csapdájába csalni, és tartósan ott is tartani. Ezen gigantikus „hadműveletet” csak akkor tudjuk túlélni, ha a birtoklási vágyainkat kordában tudjuk tartani és mindannyian tudatosabbak leszünk.

Lányok, biztos szükség van erre a sok vacakra? (Forrás: Pixabay.com)

– Nem csak a koronavírus-járvány hanem az elmúlt évek politikai döntései is a zöld változást helyezték előtérben. Mennyire hatásosak a meginduló programok?

– Örömmel látom, hogy az országban új, átgondolt fejlesztések, környezettudatos programok indultak el, látom azt is, hogy ezek már sokkal jobban kapcsolódnak is egymáshoz. De ne felejtsük el, hogy még mindannyian egy tanulási görbe legelején járunk, a gyakorlati eredmények még szerények,

igen távol vagyunk a teljesen környezettudatos gazdaságtól.

A nagy környezet károsító országokhoz képest, mi itt a Kárpát-medencében nem sokat tudunk kompenzálni, de nekünk arra kell koncentrálnunk, amivel ráhatással lehetünk.  A V4-ek már gyakrabban egyeztetnek egymással ebben az ügyben is, keresik a közös megoldásokat.

Tévedés és álságos lenne azonban csak másoktól, a politikától várni a megoldást. A környezetünkért, teremtett világunk egységének megóvásában mindannyiunknak van felelőssége. Nem erőből, fentről kell kihirdetni, utasítani, hogy mit kell csinálni, hanem azt legbelül mindenkinek a magáénak is kellene éreznie. A politikának az lenne a szerepe és felelőssége, hogy összehangolja a környezet megóvására irányuló tetteket és biztosítsa az ehhez szükséges szabályozásokat, erőforrásokat.

Üdvös lenne, ha véget érne a retorikai barikádokon zajló folyamatos szőnyegbombázás és kartácstűz.

Az egyházakon belül és között is bőven van még tartalék. Ferenc pápa a Laudato Si-vel  olyan végrehajtható programot dolgozott ki, mely a felekezetek közötti párbeszédet és együttműködést is megerősítheti. Ezt meg kellene ismerni és az adott lakóhelyi gyakorlatba is átültetni, hogy képesek legyünk a közjó érdekében a Föld minden lakójával együttműködni.

Egy kis rovarhotelt a kiskert végében is fel lehet állítani (Forrás: Pixabay.com)

– A magánvállalatok környezettudatosságát hogyan lehetne elősegíteni?

– A probléma az, hogy vajon rájöttek-e már a cégek, hogy miért érdemes és hogyan kell fenntarthatóbban működniük? Ebben nagy szerepe lenne a felső vezetés szintjén az újonnan létrejövő fenntarthatósági menedzsereknek, akik a cégek és partnereik szintjén hangolják össze a pénzügyi, az üzleti és a környezetvédelmi fejlesztéseket, továbbá biztosítják ezek eredményes megvalósulását.

Jelenleg az ilyen környezetvédelmi programok megalkotásához és összehangolt megtervezéséhez többnyire nincsenek meg a szükséges kompetenciák.

A céget retorikáikban hiába hirdetik azt, hogy nem használnak műanyag poharakat, miközben termelésük a műanyagra, vagy az ahhoz szükséges komponensek előállítására épül. Zöld projektmenedzserekre lenne szükség, akik a projektekbe integráltan biztosítják a cégek környezettudatos működését.

Csak olyan programokat és projekteket lenne szabad elindítani, melyek teljes életciklusában, tehát a tervezéskor, a kivitelezéskor, az üzemeltetéskor és a karbantartáskor is megjelennek a fenntarthatósági, a zöld, és a környezetbarát szempontok. Fontos lenne, hogy mindez gazdaságos is legyen, ám mint minden átállás, ez is időigényes és költséges átállást jelent.  Itt látom az államnak is a legfontosabb szerepét, hogy a támogatások és kedvezmények formájában támogassa ezt a kultúraváltást.

A nagytáblás mezőgazdasági termelés csökkentése kulcsfontosságú lenne (Forrás: Pixabay.com)

– Számos zöld beruházás kevés kézzel fogható eredménnyel járt. Hogyan lehetne ezen változtatni?

– Sajnos ez így van, ezért a legfontosabb az lenne, hogy a beruházások és a programok valóban az előre megadott kritériumok szerint legyenek mérhetőek és tartós eredményt hozzanak létre. A verseny szféra mellett az önkormányzatok működésében is hiánypótló szükség lenne az átgondolt és jól felépített zöld-projektekre. Ma még izolált, elszigetelt lehetőségekkel találkozhatunk a fővárosban, melyek kevés ráhatással vannak az emberek hétköznapi életére. Papíron, statisztikákban, adminisztrációban jók vagyunk – mert többnyire az EU finanszírozású projekteknél ezt előírják –, de

most már tartós és visszamért eredményekre lenne szükség.

A nagy tartalékok bennünk vannak! Hogy hogyan élünk, hogyan neveljük gyermekeinket. A családok és az összetartozó közösségek szerepe nagy, mert értéket és erős befolyást képviselnek. A feladat nem reménytelen, annyi az egész, hogy össze kell fognunk és közösen kell alkotnunk, mert ettől gyarapodik a közjó és ezáltal válik jobbá a világ.

 

Tóth Gábor

A kapitalizmus korrekcióra szorul – zöld HR-szakértő a Vasárnapnak

Befogadhatja-e a politika a teremtésvédelmi tanítást?

A fenntarthatóbb megoldás krízisállóbb is!