Isten kertjének őrzői vagyunk – Mit üzen a Föld Napja a hívő embernek?
Művelni és őrizni: A ránk bízott kert felelőssége
Április 22-én, a Föld Napján sokan zöld szalagot tűznek ki, facsemetét ültetnek vagy megosztanak egy-egy szép természetfotót. Ezek mind szép gesztusok. Mi, keresztények azonban egy lépéssel tovább megyünk. Nem csupán egy bolygóról beszélünk, hanem arról a világról, amelyet Isten teremtett, „nagyon jónak” látott, és szeretettel ránk bízott.
Mert a teremtés nem véletlen mű. A Szentírás már az első sorokban elmondja: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (Ter 1,1). Amikor pedig elkészült mindennel, „látta Isten, hogy mindaz, amit teremtett, nagyon jó” (Ter 1,31). Ez a „nagyon jó” nem pusztán szép kifejezés – Isten örömét és szeretetét fejezi ki. A napsütésben, a madarak énekében, az erdő zöldjében és a tiszta patakok csobogásában egyaránt ott van az Ő kéznyoma.
Az ember pedig nem zsarnokként, hanem gondnokként érkezett ebbe a gyönyörű kertbe. A Teremtés könyve világosan megfogalmazza a feladatunkat: „Az Úr Isten tehát fogta az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt” (Ter 2,15). Két szép ige: művelni és őrizni. Nem kizsákmányolni, nem elpusztítani, hanem szeretettel gondozni és védeni. Ez az igazi bibliai „uralkodás” – nem erőszak, hanem felelősségteljes szeretet. Mint a jó gazda, aki ismeri a földjét, vagy a pásztor, aki vigyáz a nyájára.
Sajnos gyakran megfeledkezünk erről a szép megbízatásról. Az erdőirtás, a szennyezett levegő, a műanyag-tenger és a klímaváltozás jelei mind arra figyelmeztetnek, hogy ahelyett, hogy őriznénk, inkább fogyasztjuk a világot. Pedig a Zsoltárok könyve emlékeztet minket: „Az Úré a föld és ami rajta van, a világ és lakói” (Zs 24,1). Nem a miénk. Csak használatra kaptuk, hogy továbbadhassuk a következő nemzedékeknek.
Szent Pál apostol még mélyebben látja a dolgot. A Római levélben írja, hogy a teremtett világ is „sóvárogva várja az Isten fiainak nyilvánvalóvá lételét” (Róm 8,19). Mintha a természet maga is szenvedne attól, hogy mi, emberek, nem élünk méltóképpen a ránk bízott hivatással. A bűn nem csupán az emberi szívet rontotta meg, hanem az egész körülöttünk lévő világ harmóniáját is felborította. Ezért van szükség valódi ökológiai megtérésre – nem csak külső szokások megváltoztatására, hanem belső, szívből jövő fordulásra.
Ferenc pápa Laudato si’ enciklikájában éppen erről beszél szívhez szólóan. Assisi Szent Ferenc himnuszával indít: „Áldott légy, Uram, a mi testvérünk, a Nap…” Mert aki igazán szereti Istent, az nem teheti tönkre a kezétől való művet. A pápa szerint a teremtés nem külső környezet, hanem testvéreink és nővéreink – velünk együtt élnek a közös otthonban.
Mit jelent ez a mindennapokban, itt Magyarországon? Nem kell mindenkinek nagy aktivistává válnia. Elég, ha a saját kis „Éden-kertünkben” elkezdenünk másként élni: kevesebbet pazarolunk, figyelmesebbek vagyunk a természetre – akár csak a saját kertünkben, a Balaton-parton vagy egy erdei sétán –, és imádkozunk is a teremtésért.
A teremtésvédelem ugyanis nem politikai vagy ideológiai ügy. Nem „zöld fanatizmus”, hanem a hit természetes következménye. A szeretet parancsa kiterjed a felebarátra, a jövő nemzedékekre, sőt magára a teremtett világra is.
A Föld Napja ezért nekünk, hívőknek is fontos alkalom. Alkalom arra, hogy megálljunk, körülnézzünk, és hálát adjunk a madárdalért, a virágok illatáért, a friss levegőért. És elhatározzuk: igyekszünk méltó gondnokai lenni Isten csodálatos ajándékának.
Hiszen ha mi nem őrizzük – ki fogja?
Imádkozzunk együtt Assisi Szent Ferenccel: Uram, segíts, hogy a teremtés szépségén keresztül mindig Téged lássunk meg, és soha ne feledjük el a ránk bízott feladatot: művelni és őrizni!
Vezetőkép: Pinterest
