Karanténba helyezett asszonyság

Vasárnap.hu / 2021. 01. 04.

Karanténba helyezett asszonyság

„Ó dicsőséges Asszonyság,
Napszépen fénylő tisztaság,
Kit illet mennyben boldogság,
És égben, földön méltóság.”

Így kezdődik egyik legszebb, legrégibb Mária-énekünk. Ha én Szabó Tímea lennék, bizonyára fölháborodnék. Ha Bősz Anett lennék, talán még bocsánatot is kérnék mennyei édesanyánktól, Szűz Máriától. És karanténba zárnám az ének első sorát.

„Asszonyság” – ez most a sláger a politikai paletta egyik oldalán. Ha jól látom, Szabó Tímea (nem tudom, hajadon-e vagy már asszonyság) indította el a cenzúrázási hullámot.

Ezt írta (próbáljuk higgadtan végigolvasni):

„Orbán Viktor ma >>kisújszállási asszonyságnak<< nevezte Karikó Katalint. Karikó az az Amerikában élő kutatóbiológus/biokémikus, akinek szabadalma alapján fejlesztették ki a Covid-19 elleni Pfizer–BioNTech-vakcinát, az első klinikailag is bizonyított hatékonyságú koronavírus elleni oltást. A Pfizer-vakcinával oltják jelenleg Európában, az USA-ban és itthon is az embereket.
Karikó a BioNTech cég alelnöke. Orbán szerint viszont egy >>asszonyság<<. Azt hiszem, ebben minden benne van, amit és ahogy Orbán és az egész kormány a nőkről és a tudományról külön-külön és együtt is gondol. A lopás, a csalás, mások elnyomása és megalázása pusztán a következménye annak a középkori és kíméletlen gondolkodásnak, amelyet Orbánék minden téren a magukénak vallanak. Minden ott kezdődik, hogy miként gondolkodunk és beszélünk a másik emberről. Ha befogadóak és szolidárisak vagyunk, ha másokat magunkkal egyenrangúnak tartjuk, ha nem tekintjük magunkat semmilyen módon különbnek, mint bármely más ember, és nem utolsósorban elismerjük mások munkáját anélkül, hogy azt vagy kisajátítanánk, vagy bármilyen lekicsinylő jelzővel kísérnénk, az a cselekedeteinkben is meglátszik majd. Orbán egy kényúr, és ennek következményeit nyögjük különböző mélységekben minden nap. ’22-től viszont véget vetünk az önkényuralomnak.”

Szabó Tímea szövegét tanítani lehetne: így tiporja meg a magyar nyelvet a „liberális” gondolkodás. A szerző magyartalanságait nem taglalom, csupán egyetlen vaskos hibára hívom föl a figyelmét: „ha másokat magunkkal egyenrangúnak tartjuk”. Ez bizony látványos nyelvi bicsaklás: nem „tartjuk”, hanem „tartunk”. Vagy ha már ragaszkodunk a „tartjuk”-hoz, akkor nem „másokat”, hanem „a másikat”.

Igeragozás, kedves Szabó Tímea, elemi iskolában tanítják…

Szabó „középkori” gondolkodásról beszél – nem sok fogalma lehet arról, milyen is volt a szitokszóként használt középkor. Szabó „lekicsinylő jelző”-ről beszél – de a kormányfő szövegének kifogásolt részében a „kisújszállási” a jelző, az „asszonyság” pedig a jelzett szó; a születési hely megjelölése pedig nem lehet sértő, „középkorias”.

De ne álljunk meg félúton, vigyük végig Szabó Tímea különös, rémületesen idegenszerű gondolatmenetét. Ha az „asszonyság” sértő szó, akkor cenzúrázzuk nagy költőinket, íróinkat is! Álmomban sem feltételezem, hogy Szabó Úrhölgy/Asszonyság Arany vagy Petőfi olvasásával töltené szabadidejének irodalomra szánt töredékét, ezért csak két példát említek.

Arany János írja (Daliás idők V. ének, 3.):

„Toldiné asszonyság tűnődék azonban
Anyai örömben és anyai gondban”

Micsoda lekicsinylő „jelző” – mondaná a nem-jelzőre Szabó Tímea. Középkor.

Petőfi Sándor. Ha nem tévedek, Az apostol még kötelező olvasmány az iskolában. Borzalom, mit ír a középkoriasan gondolkodó költő:

„Elérte a hintó a célt,
Az úr s az asszonyság kiszáll”
(Az apostol V.)

De a Szabó által kifogásolt szót használták olyan „középkori” szerzők is, mint például Ady Endre, Babits Mihály, Szép Ernő – sőt, micsoda borzalom, Krúdy Gyula egyik legismertebb regényének a címében is ott tündököl ez a „kíméletlen gondolkodásra” valló szó: Asszonyságok díja.

Ezek után már félve jegyzem meg, hogy közismerten liberális szerzők sem ódzkodtak az „asszonyság” használatától. Konrád György például egyik kései interjújában ezt mondta:

„A lépcsőn megyek felfelé Csfátba, a lépcsősor lentről a sírok közül vezet fölfelé, és amikor már a bő felénél vagyok a lépcsősornak, hallom, hogy egy asszony, aki egy kis kertecskét ápolt, magyarul beszélget a férjével. A szavaknak ismerős bihari íze volt, és amikor szóba elegyedtünk, kiderült, hogy nagyváradiak. Az asszonyság elmondta, minden nap főz valamit a Messiásnak, mert azt képzeli, hogy mire eddig elér a lépcsőn, addigra nagyon elfárad és elcsügged, úgyhogy jobb, ha eszik valamit, mielőtt a tudósok ott fenn megegzaminálják. Ha a Messiás estig nem jön el, akkor a férje megeszi az ételt.”
(Tiszatáj, 2019. február)

Szabó Tímea nem tud tisztességesen magyarul. Ez a probléma.

Nem ő és elvbarátai fogják eldönteni/meghatározni egy-egy szó denotatív és/vagy konnotatív jelentését. A mérvadó forrás a magyar nyelv szótára. Érdemes felütni a Czuczor-Fogarasit is, a legújabb munkát is. Ez utóbbi szerint: 1./ régies forma = úriasszony. 2./ Pejoratív/tréfás, pl. „Anna asszonyság a hizodalmas testű szakácsnő” (Beöthy László). 3./ Birtokos személyjellel férjes asszony, idősebb nő megszólítására. 4./ Régies: férjes asszonyi állapot. 5./ Valakinek asszonyi mivolta.

Amit a miniszterelnök mondott, abban nincs semmi sértő, bántó, hiszen a legnagyobb elismeréssel beszélt Karikó Katalinról. Aki otthonosan mozog a magyar nyelvben, ezt tudja. Szabó Tímea Úrhölgy/Asszonyság nem otthonosan, hanem idegenül mozog, s mozgását – űgy tűnik – a benne fölgyülemlett gyűlölet is gátolja.

Gondolom, a média Szabó Tímeához, Bősz Anetthez húzó része most izgatottan keresi Karikó Katalin kisújszállási asszonyságot, hogy ítélje el a kormányfő szóhasználatát. Biztos vagyok benne, nem fogja megtenni. Karikó ugyanis itt nőtt föl, s a kormányfői nyilatkozatból tudjuk, lánya is beszél magyarul. Édesanya és leánya tehát tisztában vannak a szavak jelentésével. Ellentétben Szabó Tímea és Bősz Anett képviselőkkel, akik karanténba akarják zárni szókészletünk egyes darabjait.