Sorsdöntő napok jönnek Romániában

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a meglepetések választása volt a mostani Romániában. Egy dolog biztos csupán keleti szomszédunknál, ez pedig a bizonytalanság. Az ott élő magyarság szempontjából azonban most kiemelt jelentősége van a koalíciós tárgyalásoknak, nagyon nem mindegy ugyanis, hogy milyen összetételű kormány kerül hatalomra.

Bármi megtörténhet és annak az ellenkezője is – röviden így foglalható össze a román politika elmúlt 30 éve, és erre a vasárnapi országgyűlési választás sem cáfolt rá. Bár a közvélemény-kutatások a jelenleg is kormányzó, magát jobbközép-liberális pártként aposztrofáló PNL győzelmét jósolták, végül – ha csak egy hajszállal is – a szociáldemokraták ismét győzni tudtak. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy kormányt is alakíthatnak, erre továbbra is a PNL-nek van a legnagyobb esélye. A párt vezetői a progresszív liberális, Dan Barna vezette Mentsétek meg Romániát! (USR-PLUS) párttal tudják leginkább elképzelni az együttműködést.

Ez utóbbi formáció neve onnan lehet ismerős, hogy a Momentum testvérpártja az európai színtéren és Fekete-Győr Andrásék egyetlen alkalmat sem mulasztanak el, hogy az RMDSZ helyett nekik kampányoljanak. 

A Momentum vezetői mindig azzal érvelnek, amikor ezt számon kérik rajtuk, hogy az USR-PLUS-nak is van nemzetiségi programja – és egyébként is, az idő már meghaladta a nemzetiségi pártok létjogosultságát. Ehhez adalékként csak annyi, hogy a trianoni döntés napját román nemzeti ünneppé tevő határozatot az USR-PLUS ugyanúgy megszavazta a parlamentben, mint az összes többi párt – az egyetlen RMDSZ-en kívül.

E kis kitérő után nézzük tovább a parlamenti erőviszonyokat, amelyek a vasárnapi választás után kialakultak! A PNL-nek és az USR-PLUS-nak nincs meg a többsége a törvényhozásban, így mindenképpen szükségük lesz egy harmadik koalíciós partnerre. A PNL egyértelműen kizárta az együttműködést a szociáldemokratákkal, így pedig

két formáció jöhet szóba a kormány harmadik pártjaként: az RMDSZ, illetve az ultranacionalista, vírustagadó Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR), amely szinte a semmiből érkezve a szavazatok nagyjából 9%-át szerezte meg.

A következő napokban és hetekben várhatóan sok elemzés születik majd arról, hogy ez a párt hogyan szerezhetett ekkora társadalmi támogatottságot ennyire rövid idő alatt, hiszen nagyjából egy éve alakultak. Ebben nyilván közrejátszik, hogy a válságok általában mindenütt magukkal hozzák a szélsőség, illetve a nacionalizmus extrém változatának megerősödését. Látva a román járványkezelést és azt, hogy ennek milyen gazdasági következményei lehetnek, nem nehéz megjósolni, hogy a következő időszakban az AUR tovább növelheti társadalmi bázisát. 

A bökkenő csupán annyi, hogy Romániában a nacionalizmus egyenlő a magyarellenességgel. Az elmúlt évekre tekintettel elég csak a Trianon-törvényre, Úzvölgyére, vagy épp a Beke-Szőcs-perre gondolnunk, hogy lássuk, elvileg mérsékelt kormányok hogyan játszották ki a magyar kártyát, ha az érdekeik úgy kívánták.

Nem nehéz kitalálni, mi történne, ha egy vállaltan ultranacionalista párt is tagja lehetne a román kormánynak. És éppen ezért van kiemelt jelentősége annak, hogy a Kelemen Hunor által vezetett RMDSZ hogyan tárgyal a következő napokban, és képes lesz-e beszállni a kormányzásba. A következő években Romániában nagy változásokra készülnek, hiszen az alkotmány módosítása és a közigazgatási reform is tervben van. Ezek az ország berendezkedését hosszú távon meghatározó kérdések, ezért

nem mindegy, hogy egy ultranacionalista erő – vagy az RMDSZ ül majd ott a döntéshozói asztalnál.

Mindennél fontosabb tehát egy józan kompromisszum létrejötte az RMDSZ, valamint a PNL között. Akkor egy pontot kipipálhatunk. Ennek ellenére a következő 4 évben nagyon résen kell lenni, hiszen – ahogy már utaltam rá – számítani lehet az AUR további erősödésére.

És ne feledjük: Romániában bármi megtörténhet – és annak az ellenkezője is.

 

Kaszab Zoltán