Mi a különbség Thanos és egy mezei „zöldaktivista” között? Ha már eleget és elég erősen gondolkodtunk a dologról (hiába), akkor nézzük inkább a hasonlóságokat, azokból ugyanis sokkal több van.
No, de ki is ez a Thanos, és miért pakolgatta olyan serényen azt a bizonyos rossz fát a tűzre? A Marvel-univerzumból, képregényekből, filmekből jól ismert (anti)hős egy dologra tette fel az életét: el akarja pusztítani a galaxist benépesítő élőlények minimum 50%-át („60 lett, maradhat?”). Pusztán jófejségből. Mert ezek mind kapzsik és önzők, és felélik mindenüket, míg végül belepusztul a nagybetűs Mindenség is a túlburjánzásba. Kell az időszakos gyérítés, hosszú távon élet csak így maradhat fenn. Eddig az életfilozófia. Nem túl combos, de azért bizsergeti a tarkónkat – mintha valahol láttunk volna már ilyet.
És hát persze. Nem ezt csinálják a kurrens zöldaktivisták is? Csak ők nem a meglévő emberéletekkel seftelnek, hanem az egyelőre nem megfogant életekkel. (Ha akad olyan, aki nagy zöldségében elvetetné a magzatát, az, kérem, csengessen már fel hozzám jó tanácsért!)
Mert miről is szól ez az egész?
Előrebocsátanám, hogy természetesen előfordulhatnak olyan élethelyzetek, szélsőséges szituációk, amelyek megfosztanak egy a családot a gyermekvállalás lehetőségétől. Most viszont nem ezekről az esetekről van szó. Hanem azokról a jellemzően fejlett világbeli, agymosott fiatalokról, akik azt hiszik, megváltják a világot, ha nem vállalnak gyermeket. Így árad és ömlik a széndioxid-emisszió a gyerekből és a dízelautóból, meg úgy.
hirdetésNa most, aki úgy véli, hogy a gyerek csak nyűg és baj, korlát és kiadás; aki képtelen akár csak résnyire is nyitottá válni arra, hogy befogadja: egy gyermek felfoghatatlan töménységű örömforrás; aki nem sejti, nem hajlandó sejteni, hogy mit jelent az örökül hagyás teljességének átélése, vagyis az érzés, hogy már nem éltem hiába, hiszen itt hagyok valamit, ami – azt remélem – jobb, mint én… Nos, aki ezt mind-mind mind falra hányt zöldborsópürének, érzelgős és semmitmondó locsogásnak tartja – az, kérdem én, mégis ki a bánatnak szeretné megmenteni a Földet?
Persze, tudom, ha a németeken múlna, tömegesen abortálnának, kasztrálnának, esetleg gumióvszerbe csomagolva tárolnának komplett népcsoportokat. Nem tudom amúgy, mi tartja őket ettől vissza (ja, de, tudom: a kereszténység, meg az összes többi jóérzésű/jóakaratú ember…) – talán egy ilyen grandiózus akció túl sok károsanyag-kibocsátással járna, azt meg már ők se nyelnék le egykönnyen…
A leggyönyörűbb ebben az egészben az, hogy míg ezek a zöldikék a gyermek-nemvállalás „keresztjét” (fejükre hamut szórva) magukra veszik, közben a szegényebb kontinenseket és országokat kizsákmányoló nagyvilági életüket azért vígan tengetik, ezzel párhuzamosan pedig örökké csak a „hosszú távról”, a fennmaradásról meg a fenntarthatóságról papolnak. Nem is értem, miért nem érzik teljesen ambivalens dolognak egy olyan jövővel kapcsolatban meghatározó döntéseket hozni – akár politikában, akár az egyén szintjén –, amely jövőhöz ők a lehető legcsekélyebb mértékben se akarnak, de nem is tudnának kapcsolódni.
Abortuszokkal, ideológiai agymosásokkal, népekre kényszerített döntésekkel népességet csökkenteni. Hosszú távon. Hát, nem tudom… A vallásos népcsoportok – elnézve a keresztény nagycsaládokat, vagy akár, igen, a muszlimokat – meglátásom szerint nem azért annyira szaporák, mert szegénykéim nem tudják, hogy kéne védekezni, hanem azért, mert még a helyén tudják kezelni az emberi élet mindent felülmúló értékét.
Persze nehezen lehet az embert mint Isten képmását, vagyis mint önmagában álló értéket felmutatni azok számára, akik már véglegesen úgy döntöttek, hogy a homo sapiens sapiens nem több, mint egy véletlenül éppen jól sikerült mutációs folyamat evolúciós eredménye. Sőt, ha még azt is előhúznánk a tarsolyból, hogy a világ, illetve a teremtés van az emberért, és nem fordítva… de ebbe már igazán ne menjünk bele.
A szerző további cikkei ide kattintva olvashatók
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásunk:
Kiemelt képünk forrása: Marvel
