Fejleszteni akarunk, mert piaristák vagyunk – Guba András piarista a Vasárnapnak

A szerzetes szerint rajtunk múlik, hogy leszünk-e Jézus a másik ember számára.

A ferences rendtartomány – a magyar kormány kiemelt támogatásából felújított – váci kolostorában kezdte meg működését a Piarista Kilátó Központ. A projekt küldetése a különös személyes figyelmet igénylő tanulók, fiatalok életpálya-tervezésének támogatása. A cél érdekében segítik képességeik oktatás-nevelési környezetben történő kiteljesedését, mindezt egyénileg kísért, személyre szabott módon. A tanító szerzetesrend a munkaerő-piacon való sikeres elhelyezkedést várja az innovációtól. A folyamat során alapvető a tudományok és technológiák magas színvonalú jelenléte, és a közösség megtartó és megerősítő ereje. Guba András piaristával ez utóbbiról, a közösségi dimenzió fontosságáról beszélgettünk, és arról, hogy a mai világban „képrobbanás” van, amelyre megfelelő választ kell tudnunk megfogalmazni .

– Új projekt indult el, pontosabban új rendi intézmény született: miért hívták életre és miért dolgoznak a Piarista Kilátó Központban?

– Ez az intézet, a benne zajló munka egy újszerű kezdeményezés, valódi innováció. Fő célkitűzésünk a különös személyes figyelmet igénylő fiatalok életpálya-tervezésének és munkaerőpiaci elhelyezkedésének  –  vagyis a fiatalok komplex életpálya-építésének támogatása. De egyúttal országos módszertani kutató-fejlesztő szerepet is betölt a Piarista Kilátó Központ: szervesen illeszkedik az oktatás, a képzés és a munkaerőpiac működő rendszereihez. Ám esszenciáját és hiánypótló jelentőségét többek között az adja, hogy átfogó, integráló szemléletet és a támogatásnyújtás naprakész, gyakorlatias, egyénre szabott módját képviseli és valósítja meg.  Ezen és így dolgozunk.

– Miben mérhető a munka eredményessége?

– Már most, ebben a fázisban is vannak fontos, pozitív eredményeink. Valamint azt is világosan látjuk, hogy mit kell tennünk azért, hogy még több fiatalt érjünk el: hogy eredményeink szó szerint mérvadóak legyenek. Fontos a rendi intézményekkel való együttműködés: az ott zajló megújulási folyamat, amelyhez a Piarista Kilátó Központ szemlélete, törekvéseinek fókusza kiválóan illeszkedik. Eddig a legtöbb tapasztalatot is a piarista intézményekben szereztük, főleg a gödi szakképző iskolában és a váci gimnáziumban, továbbá együttműködési megállapodást kötöttünk a Váci Szakképzési Centrummal is a jövőbeni közös munka érdekében. Folyamatosan fejlődünk, fejlesztünk, mindezt a gyakorlatban tesszük, állandó önreflexióval.

– Hogyan illeszkedik mindez a piarista karizmába? Miként definiálná a piarista küldetés és a Piarista Kilátó Központ kapcsolatát?

– Ahogyan módszereiben, úgy működésében is innovatív a központ, amely egy team vezetésével működik. Ebben a fenntartót, a Piarista Rend Magyar Tartományát, a piarista szerzetesrendet én képviselem. Fontosnak gondoljuk, hogy ne egyszemélyes, hanem megosztott felelősséggel, csapatban dolgozzunk: a közösségi vezetés modelljét próbáljuk megalkotni. 

– Az egyházban is egyszemélyű vezetés van, nem?

– Igen, így van. Azért okoz néha ez nehézséget. Attól, hogy egy feladatra megbízást kapok, még nem feltétlenül értek a feladat minden területéhez. Nem attól fogok, fogunk érteni a ránk bízott egyházi feladat valamelyik területéhez, hogy olajjal felkentek. A felszenteléssel képesek leszünk olyan tevékenységek elvégezére az egyházban, amire mások nem. De például a hatalom gyakorlásának helyes módját nem közvetíti a szent olaj. Ennek elsajátításáért dolgozni kell.

Rajtunk múlik, hogy leszünk-e Jézus a másik ember számára, azokkal az esetlenségekkel együtt, amiket egyébként hordozunk.

Szerzetes vagyok. Fontos számomra, hogy a közösségemnek van elöljárója, sajátos egyszemélyű felelősséggel. Szabályzatunk mégis arra hív minket, hogy közösen vállaljunk felelősséget küldetésünkért. Mindkét pólus fontos számunkra. Istenünket háromságosnak látom, aminek kétségkívül van közösségi dimenziója, együtt azok, akik. Ez az Isten közösségre, egy testté levésre hív minket. Ezt szeretnénk megélni a Piarista Kilátó Központ vezetésében is. Hisszük, hogy sikerül.

–Feltűnt nekem, hogy a honlapon megjelenő szövegeit képekkel támogatja meg. Hogyan tudnak ezek eszközök lenni a projektben?

– Mi, emberek sokféle eszközt használunk arra, hogy közöljünk valamit, és megértsük a másikat. Szavakat, hangsúlyokat, mozdulatokat. A képek is erre alkalmasak. Másként működnek, másként közvetítik üzentünket, mintha csak egyszerűen kimondanánk azokat.

Abban a világban, amelyben élünk, jelenleg „képrobbanás” van.

Mindenki gyártja azokat és közölni akar velük valamit. Van egyfajta igény, hogy képileg közlésre kerüljenek fontos dolgok, amik bennünk vannak. Megpróbálok én is ezen a nyelven is szólni.

– A vezetésről beszélgetve annak egyházzal való kapcsolata is felvillant. A képek hogyan működnek az egyházban?

– Nemrégiben, Kolozsvárott, doktori kutatásomban vizsgáltam a hálózatok, illetve rendszerek és az egyház kapcsolatát. Az a kérdés is előkerült, hogy az egyház mit mond a Szentháromságról. Érdekes volt ebben a munkában a katekizmus kijelentései mellé odatenni azt is, hogy a képek nyelvén hogyan jelenik meg Istenünk hármassága.

Amióta az egyház egyház, azóta fest, rajzol, vagy szobrokat állít.

Nem csak betűket használ. Megnéztem, hogy hogyan festik le elődeink a Szentháromságot és az egyházat. Azt tapasztaltam, hogy az egyház életében a képek a hitünk megjelenítésére használt eszközök. Miért ne lehetne ma is képileg kifejezni, átadni a hitünket? Megrendítő szakrális képeinket kutatni és a jelentésükhöz közelebb kerülni? Néha kísérletezem vele. Szeretem ezt is másokkal együtt megvalósítani.

– Ezek egyik példája a Kilátó honlapján is megtekinthető „Piarista Percek – Szerzetes a Kilátóban”?

– A Kilátóban jelenleg én vagyok az egyetlen piarista szerzetes. Jónak láttuk, hogy egy evangéliumhoz kapcsolódó üzenet újra és újra szülessen meg az intézmény hangján. Ilyenkor felidézek egy régi képet, amely az adott evangéliumi szakaszhoz kapcsolódik, ehhez fűzöm a mondanivalómat. És ha a csapat jónak látja, megjelenik a honlapon. Emellett nagyon vonz, amikor benne lehetek a kép megalkotásában bábukkal vagy rajzokkal, fényképekkel.

Ezek kísérletek és játékok az állóképekkel, hogy vizuálisan megtámogassuk mindazt, amit mondani akarunk.

Van egy kicsi vonzódásom a képek alkotásához. Innen nem érzem magam kizárva, mint mondjuk az éneklésből. Hálás vagyok ezért.

– A képek segítették önt a Szentháromság tulajdonságainak szemlélésében is?

– A Szentháromság háromság és nem egyedüliség csupán, különben nem volna értelme háromságról beszélni. Félek, hogy a közösségi dimenzióból valamit nem veszünk eléggé komolyan. Beszélünk Atyáról, Fiúról és Szentlélekről. Azt is tudjuk, hogy egyedülállóan jó kapcsolat van közöttük. Ettől lesznek Isten. Vagyis ez a minta a világ számára is: legyél valaki, és legyél nagyon jó szeretetkapcsolatban a másikkal. Ha emberi életet akarunk élni, azt közösségben kell élni. Ezen kell dolgozni. Ezért kell megpróbálni közösségben vezetni is. Ez az alapstruktúra az Istenben. 

– Ez működőképes lehet a mai világban?

– Ez a világ számomra individualista. Mindent úgy fogalmaz meg, hogy az egyénnek jó legyen. Jézus is azt hagyta ránk, hogy közösen legyünk azok, akik vagyunk. Ő is közösséget hozott létre maga körül. Ők közösen vitték tovább az ő örökségét. Erre az aspektusra a piaristák érzékenyek voltak, amióta én látom a rendünket. Ma ezt még érzékenyebbnek érzem nálunk. Felismertük, hogy a Krisztushoz tartozás egy közösségi létforma. Ezt ajánljuk fel a körülöttünk lévőknek, a diákoknak, hogy ezt a közösséget nálunk is megtalálhassák, amit Kalazancius Mozgalomnak neveztünk el. Szeretnénk, hogy egy keresztény közösség számukra adva legyen, amely akár az iskola elvégzése után is folytatódhat. Hiszünk abban, hogy az a karizma, ami a piarista világot élteti és fenntartja, nem csak szerzetesekből, hanem diákokból álló közösséget is összehív.

Ennek is sajátos jelleget ad a piarista karizma.

Ha valakinek ehhez a karizmához van elhívása, akkor itt fogja megtalálni a saját helyét az egyházban. Ezt a közösséget kötelességünk felajánlani.

– A Kilátó Központ hogyan hordozza ezt a szellemiséget?

– A Kilátóban is meg akarunk jeleníteni ebből valamit. Abban hiszünk és azt mondjuk, hogy akármilyen is valakinek a sorsa vagy az élete, van hivatása: van egy sajátos története az Istennel, ami csak az övé. Amiben meglelheti a saját küldetését és tudatosulhat benne, hogy a jövőjéért ő felelős. Ezt aztán hívhatjuk életpálya-építésnek, hivatásgondozásnak vagy munkaerő-piaci elhelyezkedésnek. A Szentháromságban is fontos, hogy sajátos személyiséggel rendelkeznek, de az is fontos, hogy ők együtt valakik. Amikor külön beszélünk róluk, akkor is együtt jelenítenek meg valamit. A Kilátóban is felajánlunk egy közeget, amelyben az a kapcsolatrendszer van, amiben esetleg ki-ki megtalálhatja azt a közösséget, amelyben jó lennie, fejlődnie. Azt szeretnénk, hogy a nálunk kapott támogatással a fiatal kiteljesedjen, boldog legyen és, hogy ennek mentén a társadalom is jó irányba változzon. A piarista küldetésbe ez teljesen illeszkedik. Olyan fejlesztési eszközöket nyújtunk a fiataloknak, amelyekre nekik, életük, életpályájuk kiteljesedéséhez személyre szabottan szükségük van.

Fejleszteni akarunk, mert piaristák vagyunk.

Ha ez matematikával megy, akkor azzal, ha a kapálás megtanításával vagy a kommunikációs készségek fejlesztésével, akkor azzal. Nem az eszközök a fontosak, hanem az ember, hogy neki mire van szüksége.

– Mindez segítséget nyújt abban, hogy akikkel a Piarista Kilátó Központ foglalkozik, megtalálják az irányt, azt az utat, hivatást, amelyben kiteljesedhetnek?

– Nekem személyesen nagyon fontos, amit a rendünk fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy mitől piarista egy iskola, egy intézmény. A tíz pont egyike a „kísérés”. Ez azt jelenti, hogy valahogy

azon az úton, amin jár valaki, mi mellé szegődünk

és próbáljuk együtt keresni azt, hogy mi az ő útja, hogy az úton, amit magáénak érez, mi a következő lépés, de azt is, hogy merre tovább, ha újra kell tervezni azt az utat. A Kilátó legfőképpen ezt ajánlja.

Gável András

A kiemelt képet Gável András készítette/Vasárnap.hu.

További olvasásra ajánlott írásaink:

Wettstein József piarista: Az egyházi iskola több mint iskola

A Gulág hatalmas istenélmény volt – Kerényi Lajos piarista a Vasárnapnak