„Amiért küldtek, azt legjobb tudásom szerint megcsináltam” – három éve nincs közöttünk Jókai Anna

Jókai Anna úgy vélte, hogy a tehetség, az írás egy kegyelmi állapot, mellyel nem szabad visszaélni. Halála előtti egyik utolsó interjújában úgy fogalmazott: „amiért küldtek, azt legjobb tudásom szerint megcsináltam”. Három éve nincs velünk, de szellemisége, humanizmusa örökké a magyar irodalmi örökség része marad.

Tízéves kora óta író szeretett volna lenni, de tizenhat évesen eltávolodott az írástól és a színiakadémia, valamint a tanári pálya iránt kezdett érdeklődni. Miután nem vették fel, hamar munkába állt. 1951-től a Budafoki Borpalackozó Vállalatnál dolgozott könyvelőként. 1956 őszén vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-történelem szakára, melynek elvégzése után a tanári hivatás mellett döntött, és pedagógusként helyezkedett el a Jázmin Utcai Általános Iskolában.

A tanári lét, a váltott délelőtti és délutáni oktatási rend lehetőséget biztosított számára, hogy rég eltemetett írói ambícióinak ismét teret engedjen.

Jókai Anna (Forrás: Flickr.com)

Szabad délelőttjein rendületlenül írt. 1966-ban jelent meg első novellája, melyre a szakma hamar felfigyelt. Két évvel később, 1968-ban pedig meg is jelent első regénye 4447 címmel.

A cím egy lebontásra ítélt Tömő utcai ház helyrajzi számát takarja, a mű az ott élő család történetét meséli el.

A könyv nagy sikert hozott, olyannyira, hogy Jókai Anna a következő években sorra kapta a felkéréseket. Végül tizennégy év tanítás után elhagyta a tanári pályát, hogy főállású íróként dolgozhasson. Addigra már számos regénye és elbeszélése jelent meg, melyeket egyre nagyobb szakmai és olvasói érdeklődés övezett. A késői pályára állás ellenére írásai évről érve közönségsikert arattak. Már a ’70-es években több idegen nyelven is (csehül, lengyelül, szlovákul, franciául és németül) megjelentek munkái.

Habár nem tartozott igazán egyetlen hazai kortárs irodalmi körhöz sem, mégis egy évtizeden belül az egyik legismertebb és legelismertebb írónővé vált.

Jókai Anna írásait a kíméletlen realizmus és naturalizmus jellemezte. Ez az őszinte és érzékletes látásmód egész munkássága során végigkísérte. A diktatúra éveiben tárgyilagossága, jellemes és kendőzetlen regényei nagy hatást váltottak ki az olvasókból.

Számos munkájában a szakralitás kinyilatkoztatásának módjait kereste.

Írásaiban fontos szerepet töltött be az erkölcsi mérce. Az embernek a jó és a rossz között minden nap különbséget kell tennie, mert ez a kötelessége: Jókai Anna a morális helytállás mellett gyakorta szólalt fel az emberi élet védelme mellett is.

A megfogant életek védelme érdekében számos írásában és előadásában szót emelt. Hangsúlyozta: lelkiismereti kérdés, hogy aki elindult az életre, azt világra kell hozni, akkor is, ha ez olykor nehézségekkel is jár. Elítélte a szélsőségesen feminista álláspontot.

Jókai Anna figyelmeztetett, hogy a testére önnön tulajdonaként tekinteni csak addig van egy nőnek lehetősége „amíg nem dobog a testében egy másik szív”.

Az élet védelmét és embertársaink megbecsülését egész életművében hangsúlyozta. A szabadság és a felelősség kérdésköre ugyancsak foglalkoztatta.

Hosszas betegség után, 2017. június 5-én hunyt el. Halála után nem sokkal a Budavári Önkormányzat a Vízivárosban Jókai Anna Szalont hozott létre, ahol a polgári értékrendnek, kultúrának, irodalmi, művészeti életnek kívánt teret biztosítani. Jókai Anna három éve nincs velünk, de munkássága révén szellemisége, humanizmusa örökké a magyar irodalmi örökség része marad.

Jókai Anna: Este

most már odaát várnak
nyílnak-kattannak a zárak
hét ajtó hét küszöbén
merre futsz, hova jutsz, kicsi én?
szomorú, szomorú ami lett
elszakadt, elszaladt az a tett

 

Tóth Gábor

Kiemelt képünk forrása: Jókai Anna Szombathelyen. Forrás: Flickr.com