Sillye Jenő a Vasárnapnak: Mindig hazaérkeztem a határon túli magyarokhoz

A magyarok összetartozásában és a keresztény értékek védelmében nem számíthatunk az Európai Unióra – mondta el Sillye Jenő keresztény könnyűzenei dalszerző, aki reményt adó dalaival és az evangélium örömhírével erősítette a határon túli magyar közösségeket az elmúlt több mint ötven évben. Az énekes előadó szerint a magyar közösséget ért negatívumok mellett az utóbbi időben azért sok pozitív jel is látszik – a nemzet jövője mellett elkötelezett kormány tevékenysége mellett. Sillye Jenő szerint keresztényként és magyarként az elmúlt száz év sebeire a megbocsátás és az imádság lehet az egyetlen választható krisztusi felelet.

Mindazok számára, akik hozzám hasonlóan szeretik a hazájukat és elköteleződtek Isten mellett, kihívást jelent Trianon sebeinek értelmezése, és próbára teszi a keresztények hitét. Balás Béla, Beton püspök atya mondta annak idején, amikor minden irányból támadták őt:

„mi gúzsba kötve táncolunk”.

Nem ellenségeskedhetünk. Még az ellenségeinket, a minket esetleg gyűlölőket is szeretni kell.

Vajon meddig mehetünk el a megbocsátásban és a szeretetben? Jézus ebben nem ismert határokat. Ő a megkínzóiért, gyilkosaiért is életét adta. Tökéletlenségünk miatt számunkra ugyanez sokkal nehezebben megy. 

A száz évvel ezelőtti békediktátum aláírására emlékezve a nemzeti összetartozásunkért adunk hálát. Ez éppen egybeesik Jézus Krisztus, a mi főpapunk egyházi ünnepével. Ő mindent ad nekünk, és azt várja, hogy mi is mindenben elfogadjuk őt.

Számos dalommal át akartam ölelni minden magyar testvéremet:

Szállj, dalom, szállj, Hazám útjain megyek, Kárpátalja,

Juhász Gyula Köszöntő című versének megzenésítése. Mindegyikben ott a kérdés: meghallja az Úr a mi kiáltásunkat? Hiszem, hogy igen.

A pünkösdi Lélektől várjuk az életünk és a gondolkodásunk megújulását. Még ha nem is könnyű, de a mostani helyzetben imádsággal kell fordulnunk mindenki felé.

Nem építhetünk falakat,

gyűlölet nem maradhat a szívünkben, mert az bennünket tesz tönkre.

Mindig fájó hallani a magyarokat érő ellenségeskedést. A gyűlöletükkel azok számolnak majd el Isten előtt, akik szándékosan akarnak megnyomorítani egy népet. Nekünk azonban nincsen más lehetőségünk a megbocsátáson és a kiengesztelődésen kívül. Meg akarjuk élni, az összetartozásunkat.

Ez a nép valóban Isten ajándéka. 

Ha kitartunk – az első keresztényekhez hasonlóan – hűségesen a hitünkben, van reményünk és jövőnk. Ez a mi krisztusi örökségünk. A szomorúság, a tragédia, a bűn és az a sok becstelenség, amit elkövettek a magyar népünk ellen, valóságos történelmi fájdalom. Megalázták ezt a népet. A mi sorsunk, hogy ebben a helyzetben tudjunk

megbocsátani. 

Nagyon sok pozitív jele van a nemzeti összetartozásunknak. Megtapasztalhattuk, amikor az elmúlt években körbejártuk a Kárpát-medencét és énekelhettünk – Erdélyben, a Partiumban, Kárpátalján, a Felvidéken vagy a Vajdaságban – Isten szeretetéről a határon túli magyar közösségekben is.

Mindig testvérként fogadtak,

és mi is testvérként mentünk hozzájuk – mindig szívből és szeretetből. Mindenütt otthon érezhettem magam. Hazaérkeztem közéjük.

A kiemelt képünkön Sillye Jenő a Kismarosi katolikus templomban énekel 2019. november 9-én; Fotó: Révuti Norbert.

További olvasásra ajánlott írásunk:

Sillye Jenő a Vasárnapnak: Sokkal többet tudok az Úristenre bízni