Budapest elveszett tetődíszei – A Bíró-bérház
A Margit híd budai hídfőjének közelében húzódó Török utca a Víziváros egyik legrégebbi és legérdekesebb utcája. Nevét a budai török kori emlékekről kapta, hiszen a környéken a 16-17. században több oszmán eredetű építmény állt, köztük a közeli Király fürdő és a hajdani török település maradványai.
A századfordulóra a városrész teljesen átalakult, a régi földszintes házakat elegáns bérpaloták és villák váltották fel. E fejlődés egyik legszebb eredménye volt a Török utca 8. szám alatt felépült Bíró-bérház, amely egykor a budapesti magyaros szecesszió egyik leglátványosabb alkotásának számított. 
Az épületet Bíró Gyula és Bíró Károly építőmesterek emeltették befektetési céllal. A Mecset utca 21. számú telket 1905-ben vásárolták meg Sonnenberg Imrétől, majd a tervezéssel Kőrössy Albert Kálmán műépítészt bízták meg. Kőrössy a magyar építészet egyik különleges alakja volt. A budapesti Műegyetemen, a párizsi École des Beaux-Arts intézményében, majd Münchenben tanult, pályájára pedig jelentős hatást gyakorolt Lechner Ödön művészete, valamint a francia Art Nouveau és a német Jugendstil. Korai historizáló törekvéseit fokozatosan felváltotta a magyaros szecesszió sajátos formavilága, amelynek egyik legjelentősebb mestere lett. A Török utcai bérház megjelenése szoros rokonságot mutatott Kőrössy legismertebb alkotásával, az 1907-ben átadott Magyar Királyi Állami Főgimnáziummal, a ma is álló Tündérpalotával. A két épület közötti hasonlóság olyan feltűnő volt, hogy a bérház hamarosan a „Kis tündérpalota” becenevet kapta. A monumentális iskolaépület motívumait a tervező kisebb léptékben, lakóházi funkcióhoz igazítva alkalmazta. A háromemeletes, U alakú bérház gazdagon díszített homlokzata a korszak építészeti folyóirataiban is elismerést váltott ki. 
A homlokzat közel szimmetrikus kompozícióra épült. Két előreugró, íves kialakítású sarokrizalit fogta közre a visszahúzott középrészt. A vakolt felületeket növényi ihletésű ornamentika, finoman formált stukkók és hullámzó vonalvezetésű díszítőelemek tették mozgalmassá. Az ablakok eltérő mérete és kiosztása, valamint a homlokzat plasztikus kialakítása erőteljes fény-árnyék hatást eredményezett. A ház egyszerre sugárzott eleganciát és játékosságot, amely a magyaros szecesszió egyik legvonzóbb sajátossága. 
Az épület legkülönlegesebb része azonban a tetőzet volt. A meredek, boglyaíves tetők fölött gazdagon formált, hullámzó körvonalú oromfalak emelkedtek, amelyek szinte csipkeszerű sziluettet rajzoltak az ég felé. A tetővonal ritmusát és karakterét két karcsú tornyocska koronázta. Ezek sokszög alaprajzú felépítmények voltak, áttört felső résszel és hagymasisakot idéző, elegánsan megnyúló sisakkal. Formájuk a Tündérpalota tornyaira emlékeztetett, ezért a két épület közötti rokonság már messziről felismerhető volt. A tornyocskák nem csupán díszítőelemekként szolgáltak. Meghatározták az épület városképi megjelenését, hangsúlyozták a homlokzat szimmetriáját és mesebeli karaktert kölcsönöztek a háznak. 
A Bíró-bérházat tulajdonosai rövid időn belül értékesítették. Az új tulajdonos Sztehlo Kornél jogtudós és ügyvéd lett, aki jelentős szerepet játszott a polgári házasság magyarországi bevezetésében. A ház az elkövetkező évtizedekben Budapest polgári és értelmiségi rétegének számos ismert alakjának adott otthont. Itt nevelkedett többek között Sztehlo Gábor evangélikus lelkész is, aki a második világháború idején üldözött és árva gyermekek százait mentette meg, majd létrehozta a legendás Gaudiopolist. 
A második világháború pusztítása a házat szinte teljesen elkerülte. A főváros számos épületével ellentétben szerkezete és díszítései nagyrészt épségben maradtak fenn. Tragikus módon mégsem a háború, hanem a háború utáni évtizedek okozták legnagyobb veszteségeit. A szocialista korszak építészeti szemlélete idegenkedett a historizáló és szecessziós ornamentikától, a tornyokat, kupolákat és díszes tetőformákat gyakran a polgári múlt felesleges maradványainak tekintették. A Bíró-bérház is ennek az ideológiai alapú toronybontási hullámnak esett áldozatul. Az első nagyobb felújítás során leverték a homlokzat megmaradt díszeit, elbontották a hullámzó oromfalakat és a két jellegzetes tornyocskát, helyükre pedig egyszerű lapos tető került. Az egykori szecessziós tetősziluett eltűnt, a későbbi években pedig különféle tetőtéri beépítések tovább torzították az épület eredeti arculatát. 
Napjainkban a Török utca 8. számú ház csak régi fényképeken idézi fel egykori szépségét. A magyaros szecesszió e kiváló alkotása ma már alig emlékeztet arra a „Kis tündérpalotára”, amelyet Kőrössy Albert Kálmán tervezett több mint egy évszázaddal ezelőtt. Pedig a fennmaradt fotók és tervrajzok alapján az eredeti megjelenés hitelesen rekonstruálható lenne. A hullámzó oromfalak, a gazdag vakolatdíszek és a két karcsú torony visszaépítése nem csupán egy épület helyreállítását jelentené, hanem Budapest elveszett szecessziós városképének egy fontos darabját is visszaadná a fővárosnak. A Bíró-bérház megérdemelné, hogy ismét eredeti pompájában álljon a Török utca egyik legszebb épületeként, ahogyan azt alkotója több mint száz évvel ezelőtt megálmodta.
Vezetőkép: A Bíró-bérház, azaz a „Kis tündérpalota” egykor. Forrás: www. urbface.com
