Járvány idején összezárva sok érzelem, sérelem gyűlhet fel az emberekben. Azt viszont semmilyen veszély nem indokolhatja, hogy verbálisan vagy fizikálisan bántalmazzunk bárkit! A felelősség alól nem ment fel az sem, ha a bántalmazó is bántalmazott volt egykor. Fel kell nőni, felelősséget vállalni életünkért, s ha szükséges, szembenézni múltunk sötét árnyaival – ezzel változtatva jelenünkön.
A bántalmazó sok esetben éretlen személyiség, alacsony önértékeléssel, meghatározó érzésvilága a bizonytalanság és a negatív énkép. Ő az, aki nehezen tud igazán örülni. Szülőként kevésbé érzékeny a gyermek szükségleteire és csekély empátiát érez iránta. Sok esetben úgy véli, hogy az érzelmi odafordulás elkényeztetés, ezért inkább a büntetést tartja hatékony eszköznek a gyereknevelésben. Története van annak is, hogyan vált bántalmazóvá.
A bántalmazók sokszor maguk is bántalmazottak voltak
Egy ilyen ember már gyermekkorban is megélhetett sok negatív érzelmi tapasztalást. A szülőkkel való kapcsolódásban is nehézségei lehettek és a családi légkör valószínűleg agresszív volt körülötte. Gyakori lehetett a verbális és fizikai büntetés gyermekkorában, illetve minden bizonnyal sok érzelmi elutasításban volt része. Ezen elutasítások folytatódhattak kamasz korban, aztán később, a szerelmi csalódásokban is, amelyek mély fájdalmat okoztak számára.
A legbiztonságosabb a távolságtartás
Ennek ellenére semmilyen múltbéli esemény vagy tragédia nem ad felmentést a cselekedetek alól, így semmilyen körülmények között nem elfogadható a bántalmazás. Saját biztonságunk érdekében jó, ha tudjuk ki lehet bántalmazó és hogyan bánjunk vele. Fájdalmas, de a legbiztonságosabb bánásmód a távolságtartás. Felelősek vagyunk a körülöttünk lévőkért és mintha sokszor elfelednénk, hogy magunkért is. S ha így vigyázunk egymásra, akkor nem szolgáltathatjuk ki önmagunkat sem a bántalmazónak.
hirdetésA bántalmazó szülő
A bántalmazó szülők gyakran túl fiatalon lépnek be egy kapcsolatba – akár a származási családtól menekülve, vagy másfajta biztonságot keresve. Sokszor egy váratlan terhesség kényszeríti a feleket a kapcsolat vállalására vagy fiatalon, érzelmileg felkészületlenül, sokszor negatív érzéssel válnak szülővé. Később ennek nyomán a bántalmazó szülő gyakran vár el olyan magatartást gyermekétől, amely meghaladja annak fejlettségi szintjét. Ilyenkor jön a gyermekkel szemben a büntetés.
Ezeket az elvárásokat ráadásul a felnövő gyermek is magával viszi, hacsak nem tapasztal meg más kapcsolatokban valami egészen más attitűdöt. Az ehhez hasonló kapcsolati sérülések egy másik viszonyban gyógyulhatnak: például a nagyszülői kapcsolatban, baráti, szerelmi vagy segítőhöz kötődő élményekben is.
Feszültséget keltő tényezők
A család életében megjelenő frusztrációs tényezők sokszor kirobbantói az indulati elsodródásnak, kontrollvesztésnek, amely áttolt agresszióként a gyermek bántalmazásában csapódik le. Ilyen feszültséget keltő tényezők lehetnek a szociális nehézségek, vagy az elhagyástól való félelem, mivel a bántalmazó önértékelése igen gyenge, így folyamatos veszélyben érezheti saját biztonságát. De nem kerüli el a bántalmazás a biztos egzisztenciával rendelkező családokat sem, s gyakran társul ez a fajta agresszió valamilyen függőséggel. Ráadásul alkohol vagy más bódító szer hatása alatt az egyébként is csekély kontrollképesség még jobban csökken, további teret adva ezzel a bántalmazásnak.
Mindannyiunkban él az agresszió
Az agresszió mindannyiunkban jelen van, de nem mindegy, miként jelentkezik: jól felhasználva, segítségével előre juthatunk, akár helgyeket is képesek lehetünk megmozgatni. Aki viszont ezt az erőt egy másik ember megfélemlítésére, bántalmazására használja, ott nincs pardon. Velünk élő agresszió, tanult minták ide vagy oda, az effajta viselkedés azonnali beavatkozásért kiállt. Ebben felelőssége van az elkövetőnek, az áldozatnak és mindenkinek, akinek tudomása van a bántalmazásról. A bántalmazóval kialakulhat az áldozatban egy együttérzés, függőség is, ezért segítséget sem kér a bántalmazott. Ez még nem jelenti azt, hogy a történtekről tudomást szerzett környezete fel lenne mentve a felelősség alól.
Ha a bántalmazó maga is szenved tettétől, megbánja és szörnyen szégyelli, azt akkor segítséget tud kérni, és legalább egy időre távol kell maradjon a közvetlen környezetétől, azoktól, akikre veszélyes lehet.
Ha viszont semmi lelkiismeret-furdalás nem jelentkezik, bármennyire is fájdalmas ez a döntés, el kell költözni, máskülönben még rosszabb történhet, mivel a bántalmazás újra és újra, bármikor megtörténhet. Felnőttként első sorban magunkért vagyunk felelősek – de azután egymásért, a múltunkért és a jelen tetteinkért is.
Jó ha tudjuk, hogy komoly segítségkérés nélkül nem fog megváltozni az agresszor, és támasz nélkül az áldozatnak is még nehezebb lesz az élete. Ígéretektől, nagy és hangzatos elhatározásoktól nem múlnak el a fájó emlékek és a bántalmazó berögzült megoldási stratégiái sem. Viszont komoly és hosszú munkával a múlt átírható, a jelen pedig megváltozhat, mivel az embert végső soron nem determinálhatja semmi, hiszen szabadok vagyunk dönteni a rosszról és jóról is.
Dobrai Zoltán
lelkigondozó, mediátor
családterapeuta-jelölt
