– Milyen stratégiákkal néznek szembe a kialakult helyzettel? 

– Eszter: Mindenkit letaglózott a koronavírus híre. Amikor januárban figyelemmel kísértük az ázsiai fejleményeket, nem gondoltuk, hogy minket is ilyen erősen fog érinteni. Sajnos Rudi olyan ágazatban (rendezvényszervezés, vendéglátás) dolgozik, amelyet legelőször ért el a koronavírus miatt kialakult gazdasági krízis. Neki most különösen sokat kell tennie azért, hogy a munkavállalókkal együtt átvészeljék ezt a borzalmas időszakot.

Természetesen a négygyerekes családunkat is komoly kihívás elé állította ez a járvány. Először meg kellett oldani, hogy a digitális oktatáshoz a nagyobb gyerekeknek legyen elég számítógépük. Bár fizikailag nem kell iskolába menni, mégis egy napi rutin, órarend kialakítására törekszünk, hogy ne folyjon el a napunk. Reggel egy rövid beszélgetésben elmondják a napi iskolai feladatokat, órákat, átbeszéljük, ha valamiben segítségre szorulnak. Kora délutánig nincs tévézés, telefonozgatás, csak tanulgatás és ebéd. Elkezdünk egy-egy „napost” kinevezni, akik különböző házimunkáért felelősek. Sűrű a napjuk, mert sok feladatot kapnak, egyáltalán nem lustálkodhatnak. Hála Istennek, nem kell segíteni nekik, meglehetősen önállók.

A tanárok előtt pedig le a kalappal, hogy ilyen gyorsan alkalmazkodtak az új oktatási rendhez!

– Rudi: Abban szigorúak vagyunk, hogy csak ritkán, szabadtéren, betartva a biztonságos távolságot és maximum egy baráttal találkozhatnak a gyerekek. Nem is élnek ezzel vissza, de emellett sokat beszélgetnek, chatelnek interneten osztálytársakkal, barátokkal. Azt pedig különösen jó látni, hogy a három nagyobb gyerek is próbál foglalkozni az óvodás testvérükkel. 

hirdetés

Mi szülők hetente többször is összehozunk vendégséget egymásnál, de csak az online térben. Ilyenkor leülünk a számítógép előtt és éjszakába érően beszélgetünk, nevetgélünk.

Először nagyon szokatlan volt, de egyre jobban élvezzük.

Este a közös ima után mindenki elmondja, hogy aznap miért ad hálát a Jóistennek, hogy mennyi jó történt vele. Placid atyáék a gulág kényszertáborában is minden nap összeszedték, hogy mennyi pozitív dolog történt velük. Mi biztos, hogy könnyedén találunk szép élményeket még így bezárva is!

– Hogyan ünneplik vasárnaponként a szentmisét a közösség nélkül, otthonukban? 

– Rudi: Vasárnap előtt beszélni szoktunk a barátainkkal, hogy ők melyik misét fogják megnézni. Majd a gyerekekkel együtt eldöntjük, melyik misén fogunk „részt venni” az interneten. Persze rendesen felöltözünk, meggyújtunk egy gyertyát a TV előtt és úgy ülünk le a kanapéra a mise kezdete előtt. Pozitívuma ennek a helyzetnek, hogy nem tudunk elkésni róla (nevet).  A koronavírus előtti időszakban általában a Szent Imre templomba mentünk vasárnaponként, nyáron pedig a balatoni miséket látogattuk.

Most rengeteg lehetőség van, több misére is „elmehetünk”, több pap prédikációját is meghallgathatjuk.

Kicsit kinyílt a világ, bár mi elsősorban élő közvetítést választunk. Persze a közösség nagyon hiányzik, de tudjuk, hogy ez a szükségszerű helyzet nem tart örökké.   

– Milyen üzenetet fogalmaznak meg a kitartás, remény jegyében az olvasók számára?

– Eszter: Fontosnak tartjuk a türelmet; hagyjunk időt arra, hogy mindenki alkalmazkodjon ehhez az új helyzethez. Beszéljünk minél több baráttal, ismerőssel, persze csak telefonon vagy interneten, ki hogyan oldja meg a napi feladatokat, ki hogyan éli meg ezt a mindenki számára új helyzetet. Nagyon jó praktikákat, tippeket lehet ellesni erre a hosszúra nyúló otthoni időszakra. Pál Feri mondta egyik nap, hogy

a bezártságban ne egymástól, hanem egymásért szenvedjünk.

Ha megpróbáljuk ezt az alázatos gondolkodást magunkévá tenni, mi is könnyebben és sokkal több szeretettel tudunk a másik felé fordulni.

A Jóistenről se feledkezzünk meg, hiszen ő pontosan tudja, mi a terve velünk. Bízzunk továbbra is Őbenne!

Csapatjáték szerelemmel – a házasság hete arcai a Vasárnapnak

Kiemelt képünket Kürtös Kata/Vasárnap.hu készítette.