Rudolf: A mai fiataloknak a világutazás a legfőbb életcéljuk, és sokan nagyon nehezen köteleződnek el az Y, Z generációban. Reményt ad viszont, hogy a világ körüli utazás után a második helyen a közösséghez tartozás áll. Más kérdés, hogy ezeket a közösségeket mostanság leginkább az őserdők és a teknősbékák megmentése tartja össze, de ettől függetlenül jó látni a kapcsolódási pontokat.

 

Fontos, hogy ne minden áron keressék az ideálisat pár a fiatalok. A tökéletesnek a keresésével megy el az idő, ami borzalmasan nehéz tényező, főleg a nőknél, hiszen ketyeg közben a biológiai óra. Sokszor éppen emiatt választaniuk kell munka és hivatás közül. Annak idején szerencsés voltam, hogy Eszter nem sokkal a házasságkötésünk után, 27 éves korában szülte első gyermekünket. Sok esetben a biztos alapot a nők tudják megteremteni azzal, hogy időben választanak párt, utána pedig mernek munkát beletenni és áldozatot hozni a kapcsolatért. Ehhez kell, hogy a társban meglássa az ember azokat az értékeket, melyek egy házassághoz elengedhetetlenek. Ilyen, hogy empatikus a másik, Gary Chapman szeretetnyelveit nem csak ismeri, hanem alkalmazza is.

Eszter: Emellett ismernie kell mindkét félnek a társa szeretetnyelvét, és aszerint közelednie hozzá. Itt is úgy gondolom, a hosszútávon való gondolkodás az, ami a biztonság alapkövét jelenti. Ha eldöntötték, hogy mindent együtt szeretnének csinálni, az később a gyerekeknek is biztosíték, és kettejük számára megtartó erővé kovácsolódik életük végégig.

 

 

Rudolf: A tisztelet, az empátia, az ünnepek megtartása különösen fontos. Ha az ember elkezd gondolkozni a másik szeretetnyelvével, és nem csak a saját dolgait próbálja ráerőltetni, az a tisztelet legszebb kifejeződése. Ezen belül fontos a párunk, az élet és Isten irányába is megélni a tiszteletet. Emellett egy gyakorlati példával élve, egy férfinál sem baj, ha néha elmosogat vagy elmegy a gyerekekkel sétálni.

 

Rendszeresen eljárunk különböző programokra, koncertekre, színházba, a kis közösségeinkbe. Van egy óvoda, amit egyesület által működtetünk, és hamarosan farsangi bált tartunk. Ebből az alkalomból mostanában táncot is tanulunk. Mindig vannak helyek, ahova elutazunk, akár a gyerekekkel, akár csak kettesben. Már a házasság elejétől, ha minden a legjobban megy is, akkor is dolgoznunk kell azon, hogy az a jó megmaradhasson. Nagyon rossz a házasságban, ha nem beszélik meg a konfliktusokat, és nem tudnak őszinték lenni egymással a felek. Nehéz és sok esetben intim dolgokat kell átbeszélni a másikkal, de erre nem szabad sajnálni az energiát, mert különben összesűrűsödhet és hatalmasat robbanhat a felgyűlt feszültség. 

 

Eszter: Számít, hogy milyen életszakaszban van az ember és a házaspár. A házasság elején, amikor érkeznek a gyerekek, természetesen nehezebb időt szakítani arra, hogy valamit kettesben csináljunk, és ne otthon legyünk. Ehhez komoly szervezőkészséggel kell megtalálni azokat az időszakokat, amikor egy kicsit el lehet menni otthonról. Ha pici a baba, akkor sem rettegve kilépni az ajtón, hogy most összedől a világ, ha valakivel otthon marad a gyerek. Az anyák hajlamosak arra, hogy otthonra bebetonozzák magukat a monotonitásba: etetés, büfiztetés, altatás, háztartás vezetése. Egy-egy nehezebb nap végén nincs kedve az embernek kimozdulni, felvenni egy szép ruhát. Nekem ilyenkor nagyon jól esett, hogy Rudi kirángatott a négy fal közül, később mindig hálás voltam érte. Nagyon fontos, hogy ezekben az időszakokban is időt szánjunk a kettőnk kapcsolatára.

 

 

A felkéréshez visszatérve: először nagyon meglepődtünk, hogy miért pont minket választottak a házasság hete arcainak számos prominens személyt követően. Aztán arra jutottunk, hogy ha másért nem, ezért mindenképp együtt kell maradjunk életünk végégig. Ezek után azt kívánjuk, hogy inkább legyen mindenki a házasság hete arca, hogy kevesebb válás legyen. 

Nagyon sok esetben arra nem készülnek a jegyesek, hogy mi lesz a nehézségek idején: amikor gyermekek érkeznek, amikor házat épít az ember, és jönnek a kihívások. Amikor gyermek érkezik a házasságba, na azt nevezem én vadvízi evezésnek! Nekünk legutóbbi nehéz időszakunk éppen a télen volt, amikor Eszter apukája beteg lett.

 

Eszter: Múlt év végén beteg lett édesapám, és sokat jártunk orvoshoz, kórházba, majd november végén sajnos meg is halt. Ezután egész más kapcsolatunk lett Rudival, mert olyan jól mellettem állt és támogatott. Ekkor mélyen megélhettem, hogy tényleg a társam, ezt menet közben is mondtam neki, de azóta is hálás vagyok, hogy nem kellett kérlelni, hanem tudta, hogy mire van szükségem.

 

Rudolf: Úgy mondta Eszter, hogy

Különösen jól esett ez a megosztás, mert nekem az elismerő szavak az egyik szeretetnyelvem.

 

A szeretetünk formálódásában fontos látnunk, hogy meg tudjuk-e érteni a társunk gondolkodását, el tudjuk-e fogadni, hogy ő másként lát helyzeteket. Fel szoktuk tenni a provokatív kérdést: ki a fontosabb, a gyermeked vagy a párod? Ahogy telnek az évek látjuk, hogy mindkettőnknek kiemelkedő helyen vannak a szívünkben a gyermekek, de kezdenek felnőni, és lassan magunk maradunk. Ezzel egy időben egymás iránti szeretetünk mind jobban erősödik. Eljön az a pillanat, amikor a gyerekeink egy új családot alapítanak, akkor mi már csak a bővített családba férünk bele, és ez így van rendjén – a kamaszkori leválásnak egy fontos része, hogy nekünk is legalább annyira tudni kell elengedni őket, mint nekik minket. Ilyenkor azt kell megérteni, hogy itt van az életre szóló társunk, akivel leéljük a hátramaradó időszakot. Ezért kell neki és a Jóistennek is hálásnak lenni.