A keresztény könnyűzenétől volt hangos a híres Pannónia

 

Mindig jó megtapasztalni, amikor többen egy célért valami közöset és nagyszerűt kívánnak létrehozni. Az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus egykori himnuszának szövegére keletkezett mai dicsőítő éneket közismert keresztény könnyűzenei stílusban előadó dicsőítő zenészek énekelték fel a Mohai György hangmérnök vezette Pannónia Stúdióban. Mező Misi, Gyárfás István Gyafi, Fóris Rita, Csiszér Laci, Szabó Balázs, Prazsák Laci és Gável Gellért énekelt rajtam kívül a „Győzelemről” című énekben. A különböző felekezetek keresztényeinek így létrejött egysége önmagában érték: igazi győzelem.

A Pannónia Filmstúdió helyén működő hangstúdió gyönyörűen felújított épülete a korábbi idők hangulatát idézi elém. Felmegyek a nagy fehér lépcsőn, és a rejtély magasztosságába beleborzongok. Ezen a helyen most is valami nagy dolog fog történni, úgy hiszem.

Köszönt a portás, amikor belépek, mintha minden nap ide járnék. Vajon a kedvenc férfi hangom birtokosa, Sinkovits Imre hogyan üdvözölhette a bejáratnál szolgálatban üldögélő akkori alkalmazottat? Azt mondják a nemzet nagy színészéről, hogy még az ismeretlen takarítónőhöz is volt egy-két szívélyes szava. És persze idebent sok más nagynevű mellett Imre bácsi fotójával is találkozom.

Mohai György hangmérnök régi jó barát. Számos nagy produkció és előadó jobb keze ő. Valószínűleg ma sem lesz ez másként. Talán egy kicsit izgul: a könnyűzene, valamint a keresztény könnyűzene alkotóinak egy különleges találkozását ígéri ez a nap.

Rám csörrent Szabó Balu, hogy hová kell mennie, mert már megérkeztek Prazsák Lacival. – A nagy stúdióba, ezt mondjad – igazít útba a házigazda hangmérnök. És valóban: amint felkapcsolódnak a fények, egy hatalmas nagy belső tér tárul elém. A látvány egyszerre nyűgöz le és tölt el egy kis félsszel. Ma tényleg valami méltó dolgot rögzítünk.

Az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus himnuszát dolgoztuk fel Gellérttel. Gyermekkorunk egyik kedvenc népéneke új zenei köntöst kapott. Még Sapszon Feri bácsi említette egy beszélgetésben, hogy a bíboros úr vágya, hogy ez a korábbi himnusz kicsit „maibban” szólaljon meg. Ez indított el bennünket a komponálásban. Az így megszületett új dal modern eucharisztikus dicsőítő énekké változott. És azt tapasztaltuk – amerre csak előadtuk –, az emberek azonnal és szívesen kapcsolódtak bele, életkortól függetlenül.

Arra gondoltunk, milyen szép lenne, ha olyan ismert és aktív keresztény könnyűzenész előadókkal rögzítenénk a felvételt, akik szintén szeretik az Úr Jézust, és a dicsőítő szolgálatban tevékenykednek.

Mező Misi a Győzelemről című dal feléneklése közben; Fotó: Sztankó Dávid

– Szervusz, testvér! – hallom a szeretettől túlcsorduló köszöntést a hátam mögött. – Szevasz, Misikém, de jó, hogy itt vagy! – fordulok az éppen megérkező felé, miközben már szorongatjuk egymást amolyan valódi testvériességben. Mező Misi egyből igent mondott a megkeresésünkre. A Magna Cum Laude mellett szívesen részt vállal keresztény könnyűzenei produkciókban. Járja a közösségeket, ahova csak hívják az országban. Elmeséli, elénekli a megtérését. Valódi testvérünk ő Jézusban.

Gellért öcsém már egyeztet Gyurival. Betöltik a zenei alapot a gépre. Mohai úr összerakja a felénekléshez szükséges mikrofont. Közben elmeséli, hogy annyit dolgozik, a produkciók egymást érik. Múltkor pedig már úgy beállt a dereka, hogy mint egy farönk leesett a földre. Ám ahelyett, hogy egyből kórházba ment volna, még végignyomta a székben ülve az aznapi felvételt.

Gável Gellért a Győzelemről című dal feléneklése közben; Fotó: Vasárnap.hu/Kürtös Kata

Kihasználjuk az időt. Testvérem előveszi a gyönyörűen csengő Collings gitárját. Gyakoroljuk, tisztázzuk a szólamokat a hangmérnöki szobában. Talán a zavarunkat leplezendő, csak úgy dől a poén mindenkiből. Jó a hangulat. Jézus jelen van közöttünk, úgy tapasztalom.

– Énekeljünk fel egy kórusalapot – hangzik Gellász javaslata. Prazsi, Misi, Balázs, Gellász és én körbeálljuk a mikrofont. Mindenki egyik pillanatról a másikra úgy néz ki, mint az „egér a Marsról”. Hasít a férfi vokál. A sok egyedi hang egymást kiegészítve homogén egységgé olvad össze. Nagyon jó megtapasztalni, hogy a különböző felekezetű dicsőítők – Jézus miatt – ilyen harmóniában lehetnek. Semmilyen elválasztó határt nem lehetne említeni ezekben a percekben. Lehet, hogy éppen erre vágyik az Úr?

Prazsák László a Győzelemről című dal feléneklése közben; Fotó: Vasárnap.hu/Kürtös Kata

Fóris Rita is befut. Eddig tanított. A sok férfi hang mellett Rita hangja igazi felüdülés. Nem is akármilyen! Mindent belead, amit a zenei rendező, Gellért csak hallani szeretne.

Csiszér Laci eközben leparkol odakint. Kimegyek elé, hogy könnyebben betaláljon. Már nem maradt túl sok időnk. Laci messziről érkezett. – Ej, testvírem, ez a Budápest, de nem változik, mán ál is felájtáttem – meséli utánozhatatlan székely eredetiséggel, aztán úgy áldja meg az embert minden jóval egy erőteljes ölelés kíséretében, hogy még a szikla szívű ember ketyegője is, mint a vaj megolvadna benne.

Csiszér Laci a Győzelemről című dal feléneklése közben; Fotó: Vasárnap.hu/Kürtös Kata

Találkozások. Köszöntések. Öröm és egység. Na, meg persze profi munka. Mindenki a legjavát adja bele a közösbe.

Gyafi, aki újfent az év dzsesszgitárosa lett, szabadkozik: „Gyerekek, ti ezt nem gondoltátok meg jól. Engem énekelni kérni? Inkább bármennyit gitározom, de énekelni…!”

Ezért Gyafit megkíméltük, és szaván is fogtuk egy időben. Ő kapta meg az indítást a dalban. Nem sok, két sor. Aztán pedig a gitárjátéka is gazdagítja a végső hangképet.

– Most pedig énekeljük fel az egészet közösen – hangzik a felszólítás. Mindenki együtt van bent a stúdióban. Talán ez a legjobb rész. Megszólal az egész, úgy, ahogy megálmodtuk. Gellász a végén megjegyzi a bajsza alatt: – ez nagyon jól szól, ha tudni akarjátok. Kicsit letoltam a fejemről az egyik oldalon a fülest. Gyönyörűség!

Gável András a Győzelemről című dal feléneklése közben; Fotó: Vasárnap.hu/Kürtös Kata

Meglátjuk. A hallgatóság majd eldönti. Ami rajtunk állt, elvégeztük. Az egység szédítő volt. Talán még hosszabb ideig is folytattuk volna a közös munkát Isten dicsőségére.

Ahogy lefelé sétálok a Pannóniából, nyugtázom magamban: valamiképpen tényleg korszakalkotó dolog történt ma itt. Még ha nem is lesz a felvett nótából nagy sláger, vagy ha a hagyományos egyházzene képviselőinek kritikája nem üdvözli az elkészült dalt – mondván, zenei szentségtörést hajtottunk végre a nem egészen száz éves dalon, Bangha Béla jezsuita szövegét újrahuzatolva –, mi tudjuk, hogy Isten mégis csak örülhetett annak, amikor egységben dicsőíthettük őt legalább egy fél nap erejéig. Ha pedig így van, a „Győztes” a folytatáshoz is megmutatja majd a legalkalmasabb utat.

Gável András

A kiemelt képet Sztankó Dávid készítette.

További olvasásra ajánlott írásaink:

Az Eucharist Zenekar ráhangolt a NEK-re