1944. december 5-én a német páncélosok Heréd közelében feltartóztatták a szovjet harckocsikat, ezzel Budapest védői némi időt nyertek a közelgő katlancsata előtt. Ádám Balázzsal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának másodéves honvédtiszt-jelöltjével beszélgettünk kutatási eredményeiről.
– Mit tudunk eddig a Heréd melletti páncélosütközetről, milyen új eredményeket hozott a jelenlegi kutatás?
– Nagy részletességgel először Dimitrij Fjodorovics Loza: A szovjet csapatok felszabadító harcai Nógrád megyében című munkája íródott a témában, amely a Hadtörténelmi Közlemények 1967/4. számában jelent meg. Napjainkra pedig dr. Számvéber Norbert alezredes úr jóvoltából is születtek már részletesebb írások és kutatások a jelzett területről. Loza munkája elsőrendű forrásként szolgált, ugyanis ő a második világháború idején gárda-főhadnagyként személyesen volt jelen az általa leírt helyszíneken.
A páncélosütközet ténye eddig is ismert volt, viszont a különböző erődítési elemek, amelyekről a katonai jelentésekben olvashatunk, még nem voltak lokalizálva. A kutatás erre a lokalizációs folyamatra épült. Célom az volt, hogy feltárjam a különböző erődítési elemeket: aknavető-tüzelőállásokat, harckocsi-kilövési pontokat, lövészárkok vonalát, földalatti tárolóhelyiségek nyomait és ezek valódiságát bizonyítsam vagy cáfoljam, ugyanis sok álhírt hallani ezekről a helyi közbeszédben. Például nem gyártott a német ipar annyi Tigris harckocsit, mint amennyit a helybeliektől hallottam, hogy itt-ott házak alá eltemettek a háború során.
Tudományos diákköri dolgozatom abban ad újdonságot, hogy jelenleg ebben található a legfrissebb és a legtöbb forrás alapján készült második világháborús leírás a Heréd környéki erődítésekről és harcokról. Ehhez felhasználtam a szovjet és német jelentések és szakkönyvek leírásait, az interjúk anyagát, valamint a fémkereső-műszeres kutatásom leletanyagát is.
hirdetés
Szovjet T34-es harckocsik Magyarországon (Fotó: Fortepan 175175)
– Mit jelentett ez az ütközet Budapest védelmében?
– A Hatvan és Aszód közötti terepszakasz és az ott elterülő Heréd község fontos volt a német vezetés számára, ugyanis itt kapcsolódott össze a pesti hídfőt védő Attila-vonal és az Északi-középhegység déli lábát védő Karola-vonal. A Cserhát és a Mátra-hegységek között e terepszakasztól kezd csökkenni a gépjárművekkel járható területek száma Salgótarján irányában, az pedig mint iparváros nagy katonai potenciált jelentett már akkor is. A harmadik indok pedig, hogy az Aszód–Hatvan terepszakaszról lehet eljutni Vácig, ami fontos volt Budapest átkarolása szempontjából, ahogy ez a későbbiekben be is bizonyosodott. Így tehát meghatározó jelentőségű volt a 2. Ukrán Front arcvonalának középső szakaszán történő áttörés december 5-én a pesti hídfő északról történő átkarolása szempontjából.
– Milyen források alapján lehetett jobb képet alkotni az eddigi eseményekről?
– Alapvetően rendelkezésemre álltak a témában már korábban megírt könyvek és tanulmányok. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum levéltári anyagából megkaptam a német katonai jelentéseket, a Múzeum térképtárában pedig hozzáférést kaptam a korszak katonai térképeihez, s napjaink felszínét ábrázoló topográfiai térképekhez is. Vizsgáltam a területről készült légifényképeket is, de ezek a háború után jó pár évvel később készültek, ezért már sajnos nem tudtam rajtuk erődítési elemeket azonosítani. Forrásként szolgáltak még az orosz katonai levéltár adatai is, amelyek bárki számára elérhetők az interneten keresztül ingyenesen.
Kutatásomban egyedülálló forrásként jelenik meg két (napjainkban is Heréden élő) első generációs szemtanúval készített interjú anyaga is. Valamint a fémkereső-műszeres kutatás anyaga adott olyan többletet kutatásomhoz, amelyet eddig még senki nem tudott felhasználni a területről készült publikációkban, hiszen – tudomásom szerint – korábban nem végzett még senki terepkutatást ezen a helyszínen.
Katonai próbaásatások Heréd közelében (Fotó: Ádám Balázs)
– A személyes bejárások mennyiben segítették a kutatást?
– A terepbejárások során emberi kéz által alkotott, szabályos alakú tereprészleteket, tábori erődítési elemeket kerestem, valamint a feltételezett állások helyéről a környező terep beláthatóságát és a potenciális fegyverek kilövési lehetőségeit vizsgáltam. Ez azért volt hasznos, mert már a fémkereső-műszeres kutatás előtt tudtam következtetni, hogy melyik területen valószínűbb nagyobb számú lelet megtalálása. Ezek mellett már képet kaptam a terepbejárások során a környező felszínről, illetve már tudtam, hogy mit hol kell keresni akár a horizontot kémlelve is.
– Hol voltak még kevésbé ismert és feldolgozott páncélosütközetek hazán területén?
– Mivel az ország teljes területén átvonult a front, ezért mindenhol akadnak olyan területek, amelyeken még feldolgozásra váró páncélosütközetek (a nagyobb volumenű páncéloscsaták természetesen már feldogoztattak) történtek, illetve bizonyára több olyan hely is van, amiről még nincs is tudomásunk. Nincs máshogy ez Heréd és Hatvan környékén sem, a második világháborús történelem csak nagyon kis szeletét sikerült feldolgozni eddig itt is. Viszont egy ilyen jellegű műszeres kutatás megkezdése előtt mérlegelni kell a kutatásra fordított időt és anyagi javakat, ugyanis ezek nem mindig kerülnek egyensúlyba az adott terület háborús szerepével és jelentőségével, gyakran az előbbiek kárára.
Címlap kép: Szovjet T34-es harckocsi (Fotó: Fortepan 175174)
