Ki akarok szállni

megették a csúzlimat
holnap vettem másikat
jó csúzli volt szerettem
ilyen jót még nem ettem
//heje-huja papundekli
sok hülye a kapun megy ki//

– dadaista próza, szerzője ismeretlen

Azt írja nekem a kompúter (ejtsd: píszí), hogy Candace McCullough leszbikus siket aktivista a leszbikus siket aktivista partnerével közösen úgy döntött, gyermekeket vállal. Ez eddig hozzávetőlegesen oké, vagy valami hasonló; csakhogy párocskánk a mesterséges megtermékenyítéskor siket férfit választott magának donorként, mégpedig direkte azért, hogy a születendő babájuk is siket legyen. Az agyilag kieszelt terv fényesen sikerült, az egyik gyerekük telibe siket, a másik meg alig hall valamit, ráadásul Candace szerint ezzel az ég világon semmi baj nincsen, hiszen

a siketség csak egy „alternatív kulturális forma“.

Aha.

Hangulatom édes és keserű, mint Németh Szilárd nyakkendőjén a brontoszaurusz mosolya, testvérek, de ha jobban belegondolok, inkább csak keserű, szóval azért a pofámat eldobom a télikertbe mindjárt, és őszintén szólva erősen hiszem és remélem, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Alternatív kulturális forma – szerintem most azonnal dögöljön meg az összes madár meg fasiszta madárdal s valamint mindenki, akinek van füle és nem fél használni, de ezt csak közbevetőleg mondom (mindent közbevetőleg mondok).

Úgy vélem, nyilvánvalóan J.S. Bach is csúnyán félrekódolta a művei egy tekintélyes részét kulturálisan formailag, tüchtig és nagyívű kussokat is szekérderékszám kellett volna komponálnia, abból tanul a gyerek. Nos, valahol itt tart manapság a nagy és híres genderkedés, legalábbis annak – egyébként meglehetősen befolyásos – posztmodern ága, mely szerint a nemi és bármilyen identitás szimpla társadalmi konstrukció csupán. Kitaláltuk közösen.

„A relativizmus az egyenlőség és a béke ügyét szolgálja”, „ezeket a szélsőségeket mi is elutasítjuk”, „végponttal nem érvelünk, mert nem helyes”, mondhatják minderre a nagyon súlyos egyesek, és ha valóban mondják, akkor mi higgadtan megkérdezzük: ugyan miféle elborult dolog lehet az már eleve, aminek ilyen degenerált végpontja-szélsősége van? A jó dolgok a buflák végtelenbe vetítve-hosszabbítva se torzulnak el, drága feleim, ha elfogadjátok tőlem ezt a kis beavatásit (most sütöttem), hanem simán végtelenül jóvá válnak, megérkeznek épségben, de ezt tényleg úgy kell ám elképzelni, hogy vetíted, vetíted ama jó dolgot, mintha nem lenne holnap, közben folyamatosan követed a vetülő mozgását neki, lesed a vetülését fluid, és akkor azt látod, hogy így, hallod,

végig jó.

A szeme botja se rebben.

Igen, és akkor persze a pillanatokon belül végtelenül szép nőnek se kezd el ütközés előtt rügyezni a talpa valahol térdmagasságban a nyaki gerincén, nem kéri el a jegyedet-bérletedet ellenőrzésre, sőt pontosan ugyanolyan engedelmességgel teszi az én növekvő hasamra a meleg vacsorámat és a hideg sörömet, ha keményen ráparancsolok, mint a mitesszeres stádiumok során.
Vagy mondjuk itt van a szentség hírében elhunyt Jézus Krisztus (hogy egy kevéssé ismert példát is említsünk), hát ő például eléggé végtelenül irgalmas az MTI szerint.
Tegye fel az alabástrom kezét, aki szerint ez probléma.