A rózsák királynőjére, Árpád-házi Szent Erzsébetre emlékezünk

Árpád-házi Szent Erzsébet nem csak a magyarság, hanem az összkereszténység közkedvelt szentje, aki rövid élete során a szegényeket szolgálta, pedig azt az udvar tiltotta a királyleány számára. A hagyomány úgy tartja, hogy szentsége minden kor emberének példaértékű.

Erzsébet 1207-ben látta meg a napvilágot II. András magyar király és merániai Gertrúd leányaként. Már négyéves korában eljegyezték türingiai Lajossal, és ettől kezdve német környezetben nevelték. Leendő anyósában egyre inkább ellenszenvet váltott ki, hogy Isten szeretetéért akár a játékokat is képes volt megszakítani, illetve, hogy fölöttébb szeretett lovagolni. Lajossal való házasságának köszönhető, hogy végül nem küldték haza Magyarországra. Férje túlcsorduló szereteténél már csak az Úr iránti elkötelezettsége volt nagyobb, mely megmutatkozott a böjtökben, a szegényeknek szánt alamizsnákban. Lajost az sem zavarta, hogy a 1225-ben kitört éhínség idején felesége szétosztotta a vár elemózsiáit a szegények közt. Legvonzóbb tulajdonsága volt Erzsébetnek, hogy a férje és az Isten iránti szeretetét csodálatos összhangban tudta megélni. Maga IX. Gergely pápa nevezte ki Marburgi Konrádot Erzsébet lelki vezetőjének, aki igen szigorú volt, majd 1226-ban engedelmességi fogadalmat is tett számára az ifjú asszony. 

1227-ben Lajos hadjáratra indult, útközben megbetegedett és elhunyt. Erzsébet ekkor azt vallotta, hogy az egész világ halt meg számára. Özvegységi járandóságából Erzsébet ispotályt rendezett be Marburgban, és 1228 nagypéntekétől fogva gyermekeit nevelőkre bízta, ő maga pedig a ferencesek harmadrendjében szolgálta a szegényeket és betegeket. 1231-ben, 24 éves korában Erzsébet megbetegedett, november 16-án hajnalban megtért Teremtőjéhez. Halála után, 1235-ben már szentté is avatták. 

 

Fotó: flickr.com

Számos legenda köthető szentünkhöz. Ebből a legkiemelkedőbb, amikor férje halálát követően kötényébe rejtett kenyerekkel készült meglátogatni a szegényeket, és útja közben megállította sógora, aki nem nézte jó szemmel a segítségnyújtást. A kérdésre, hogy mit visz a kötényében, azt válaszolta, hogy rózsákat gyűjtött. S láss csodát, a kenyerek illatos rózsává alakultak át. Ezt a legendát számos művészeti alkotás megörökítette, és az Erzsébetről elnevezett templomokban is ezt a jelenetet látni a főoltáron. 

De más, kevésbé ismert legendák is fűződnek az ifjú szent életéhez. Úgy tartják, hogy egy alkalommal egy leprás koldust fektetett a hitvesi ágyukba. Amikor Lajos hazatért, és ezt megtudta, egyenesen berontott a szobába, de a megfeszített Krisztust találta az ágyban. Úgy tartják, hogy ez a történet segített abban, hogy a férj megértse felesége elkötelezett szolgálatát a szegények irányába. 

Erzsébet volt az a szentéletű asszony, akire talál az írás, hogyha estére le is rombolják a várat, az reggelre újra felépül. Lankadatlan szeretettel fordult a nélkülözők, szegények felé, és még akkor is megmaradt ez a jószándéka, amikor hálátlansággal fizettek érte. Úgy tartják, hogy jelenlétével a népre boldogság szállt. Temetésekor a szájhagyomány szerint egy fekete madár szállt a templom tetejére, és boldog dalra fakadt.

 

Forrás: katolikus.hu