Elbűvölő – egy könyv a női szív szabadságáról

Az amerikai missziós házaspár 1991 óta él Colorado Springsben, három gyermek boldog szülei. Járják a világot, hogy előadásokat tartsanak Isten szeretetének jelenlétéről életünkben és kapcsolatainkban. Közös könyvük, mely az Elbűvölő – A női szív szabadsága címet viseli, a női lélek szépségét, Isten nőkről megálmodott vágyát osztja meg az olvasóval.

Stasi Kansasban született, majd tizenéves korában szüleivel Kaliforniába költöztek, itt ismerkedett meg egy drámakörben későbbi férjével, Johnnal. Szociológusnak tanult, az egyetem után tért meg és lett keresztény – párkapcsolatuk Johnnal ekkor kezdődött. 

John Kaliforniában született és itt is nevelkedett keresztény családban. Stasit megismerve eleinte barátok voltak, de amikor a lány megtért, kapcsolatuk is bimbózni kezdett, és tanulmányaik befejeztével össze is házasodtak. John tanácsadó diplomát szerzett a Colorado Christian University-n. Kezdetben tanárként dolgozott, majd 2000-ben megalapította a Ransomed Heart missziós központot.

Miután mindketten több írást is publikáltak, 2010-ben egy közös kötetet is közreadtak, amely a női lélek tisztaságáról, Isten álmáról szól a nőket illetően. (Ennek párjaként megjelent a férfi kiadás is, amelyet a következő írásunkban mutatunk be.)

Stasi és John Eldredge családjuk egy részével Fotó: ransomehearts.com

Az Elbűvölő egy olyan hiánypótló írás, melyet minden nőnek el kellene olvasnia, akár rügyező korban, akár már felnőtt, kereső, házas vagy éppen nagymama korban jár. Isten Éváról szőtt álma jelenik meg olvasmányos történeteken keresztül. Több, egymásra épülő fejezet mentén a szerzők életszagú írása abban segít, hogy rávilágítson azon egyszeri, pótolhatatlan értékre, amelyet Isten mindenkiben külön-külön álmodott meg és hívott életre. 

A szerző házaspár arra vállalkozik, hogy lerombolja a nők azon gyakori önsanyargatását, miszerint ők csak szolgálni jók, mindig meg kell feleljenek az elvárásoknak, nem elég szépek és elfogadottak. Személyes példákon át segítik az olvasót a női szív szabadságának felfedezéséhez. A szerzőpáros három nagyobb témakör mentén vezeti végig az olvasót, több altémát is kibontva: az udvarlás vágya, a pótolhatatlan szerepvállalás utáni vágy és a szépség felfedezése utáni sóvárgás. Ezeket a témákat nem kisarkítva, valamiféle önző magatartásformát ösztönözve veszik górcső alá – ahogy sok feminista magazin teszi –, hanem Isten egészséges szeretetén át. 

„Isten elültette a szívünkbe az örökkévalóságot”

– fogalmazza meg a házaspár, és ezzel is hangsúlyozza földi életünk minden pillanatának fontosságát és értékét, amit nőként kell beteljesítenünk. A szépség tekintetében nagyon jól fejezik ki magukat: „a külső szépség jellembeli tartás híján nem számít valódi szépségnek”.

John mindezt kiegészítve hozzáteszi, hogy a férfiak kalandvágyók, ehhez pedig hozzátartozik az is, hogy valakiért harcoljanak. A férfiak vágynak arra, hogy egy – a szó nemes értelmében vett módon – igazi nő lehessen az oldalukon, és szeressen is nő lenni. És tudják azt is, hogy ez csakis igazi férfi mellett lehetséges.

Igazi alatt pedig azt az istenhívő, oroszlánszívű harcost érti, akinek szeme mindig az Úrra tekint. 

 

 

A házaspár úgy bontja ki a női szerepek méltóságát, és állítja szembe a napjainkban degradálónak vélt szerepekkel, hogy a női sors nemességét helyezi fókuszba a teremtés történetére alapozva, hiszen az ember életre hívásával csúcsosodik ki a teremtés: férfinak és nőnek teremti meg Isten az emberpárt. Vagyis akár a férfi, akár a nő nélkül befejezetlen lenne a világ. Minden teremtett lény és létező nemességét egy dologra vezetik vissza: „A teremtés önmagában egy nagyszerű műalkotás, és minden utána elkészült munka az eredetinek a visszhangja.” 

Köztudott, hogy a nők másként látják a világot, másként gondolkodnak. A kapcsolatok mentén tudják meghatározni önmagukat: Istennel való kapcsolatuk, a családon belüli viszonyok, baráti és munkahelyi kapcsolataik alapján értékelik magukat a nők. Isten is arra vágyik, hogy minél több gyermeke szoros közösséget vállaljon vele. Arra hívott minden férfit és nőt, hogy együtt alkossanak közösséget, őt is bevonva. Minden embert arra hívott, hogy hivatását megélve külön-külön is, de közösen is megtalálja az utat az üdvösség felé.

„A női szívből fakadó vágy, hogy az élet egy nagy, közös kaland legyen, egyenesen Isten szívéből származik, aki szintén erre vágyik.” 

A női szépséget illetően a szerzők kiemelik, hogy a belülről fakadó harmónia békét teremt kívül is: megnyugtató és békét hozó egy olyan nő környezetében lenni, aki rendben van magával. A testi szépség tekintetében Isten teremtett lényei közül a nő az alkotás csúcsa. A nőnek ott él a vágy a szívében, hogy valami széppel ajándékozza meg a világot, a szeretett férfit, ennek a csúcsa pedig a gyermek.

 

 

A nehézségeket illetően minden emberre vonatkozó általános igazság: „ha hullámvölgyben érezzük magunkat, a szívünket még mélyebb vágyakozás fogja el. De ha nyitott a szívünk olyankor, amikor üresnek érezzük magunkat, figyelmesebbek leszünk”. Hiszen semmi sem választhat el bennünket Isten szeretetétől, még akár makacs önmagunk sem – vallja a szerzőpáros a témakört körbejárva. A nehéz időszakokat feldolgozva a szerzők egy nagy igazságra tapintottak rá: „Isten nem mindig menekít ki a fájdalmas időszakokból. Tudjuk, hogy azt, amire oly kétségbeesetten vágyunk, Ő nem mindig akkor adja meg nekünk, amikor akarjuk. Ő sokkal értékesebbre törekszik, mint a mi boldogságunk. Sokkal lényegesebbre, mint az egészségünk. Örök dicsőséget akar kimunkálni és helyreállítani bennünk. Ez néha… fájdalmas.”.

„Egy valami nem változik: ha rongyos vagyok is, legbelül megmaradok hercegnőnek.”

A szerzőpáros az állandó kérdésfelvetés mentén is vizsgálja a két nemet a gyermekkortól indulva egész az idős korig bezárólag: a kisfiúk alapkérdése a „rátermett vagyok-e?”, a kislányok pedig folyton azt kérdezik: „szép vagyok-e?”. Később a férfi számára a megerősítés lesz minden mozgatórugója, legnagyobb félelme pedig a kudarc. A nő számára pedig a feltétel nélküli elfogadás a fontos, és legnagyobb félelme ennek hiánya, illetve az elhagyottságtól való rettegés. E dilemmának a feloldásában kívánnak segíteni a saját tapasztalatok, élethelyzetek feldolgozása révén. Sorra veszik azon kiábrándult női magatartásformákat, amelyek mérgezőek mind önmaguk, mind környezetük számára, és egy-egy gyógyírként a Szentírás alapján Isten tervére hívják fel a figyelmet, amely kiutat kínál a problémákból. Néhány fejezet végén imával is segítik az olvasót, hogy közelebb kerüljön önmagához. és ezáltal Istenhez is. 

John és Stasi Eldredge: Elbűvölő –  A női szív szabadsága, Koinónia 2013

Forrás és fotó: www.ransomedheart.com

Illusztrációk forrása: pixabay.com