Nem kell szülni, nem fog fájni!

Tudták Önök, hogy „rendkívüli szén-dioxid-kibocsátású csecsemőket” „tartani" hatalmas nagy felelőtlenség? Hallottak már a „szaporodási illeték”-ről? Hát az „alkalmatlan” szülők abortuszra „buzdításáról”? Nem? Hát majd fognak, mégpedig hamarosan és sokat!

Jorgen Randers klímastratégia-professzor nemrég lenyilatkozta, hogy bár a babának picike a teste, az ökológiai lábnyoma felette grandiőz, mondjuk ki nyíltan és egyenesen, a cane non magno saepe tenetur aper, szóval amit bácsik/nénik bonyolultan elsajátított környezetkárosító szokásaik révén csak nagy nehezen oldanak meg, azt baba simán hozza eszköztelenül és zsigerből, kémény nélkül, és hát pont ez a baj. Míg ugyanis apa szívének (legyünk jóindulatúak) oda lehet hatni egy megfelelően irányzott kora esti háttérműsorral, addig babára (infans calamitosus) nem hat az ég világon semmi se. Baba akkor is púpika formájúvá szellenti a kozmoszt, szájába veszi a Rónai Egont és halálra büfizi az amazonasi eperfa lombját, ha mi nem akarjuk – mert ő ilyen. Ha már itt van, akkor nagyon itt van.

Tetszettek volna forradalmat csinálni, ugye.

Első lépésben abba kell hagyni a szén, az olaj és a földgáz felhasználását. Az egyetlen oka, hogy nem állunk át a megújulókra, az elhanyagolható méretű árelőny. Második lépésben csökkenteni kell a populációt, ehhez meg kéne célozni az egygyerekes családmodellt, és végre azokat a nőket jutalmazni, akik nem alapítanak nagycsaládot. A gazdag világban ez még fontosabb, hisz itt a legmagasabb az egy főre jutó fogyasztás.

A károsbaba-elmélet rideg racionalizmusa egy példányban is kegyetlenül gyomorforgató, bőven elég lenne, ha csak a Randers elnevezésű norvég ex-babától hallanánk róla, de nem csak tőle hallunk, mi több, bizonyos jelek szerint legalábbis részben erről a teóriáról fog szólni a globális klímavédelmi akcióprogram elkövetkező jó néhány éve. Jöhetnek majd a liberálisok az én testemmel s a többivel, hogy sexy bambuszpoharat faragjanak abortuszból a kommentfalon – és eutanáziából persze, nemde Ildi mamával is csak eggyel többen vagyunk, jön és jön azokkal a plastic straw lábaival mindig, a múltkor valami egészen konkrét károsanyag-kibocsátás is besikerült neki a lépcsőfordulóban énszerintem, napról-napra sötétedik tőle az az izé az izé mellett a Google Maps-ben – szegénykém, nagyon szeretünk ám téged, itt írjad alá, te drága,

és közben gondolj a brazilokra.

Tudták Önök, hogy „rendkívüli szén-dioxid-kibocsátású csecsemőket” „tartani” nagy felelőtlenség? Hallottak már a „szaporodási illeték”-ről esetleg? Hát az „alkalmatlan” szülők abortuszra „buzdításáról” mint olyanról? Nem? Hát majd fognak, mégpedig hamarosan és sokat.

Anyának lenni nem catchy. A gyermektelenség az új fekete!

No pasaran!