„Jézusé a legizgibb történet!” – beszélgetés Péterrel, a képregényfordító pappal

Képregényeket fordított – nemrég római katolikus pappá szentelték. Az úgynevezett keresztény filmekről nem sok jót gondol, viszont szívesen belenézne az idén hatalmas botrányokat kavart „jézusos képregénybe", a Second Coming-ba. Koszoru Péter atyával, a GooBo kiadó korábbi munkatársával beszélgettünk.

– Nem nehéz kiszámolni: amikor fordítani kezdtél a GooBo-nak, már bőven szeminarista voltál, vagyis gőzerővel készültél a papi életre. Ki keresett meg a kiadótól, és pontosan milyen megfontolásból?

Tálosi András keresett olasz nyelvű fordítót. Mi már ismertük egymást korábbról, és a Facebook-on láttam a hirdetést, szóval nem direkt megkeresés volt. Én akkor Rómában tanultam teológiát, szóval tudtam olaszul, és dolgoztam fordítóként is, de csak könyveket és újságcikkeket fordítottam, képregényt azelőtt soha. Tetszett a fordítói tevékenység, és szerettem volna kipróbálni magam ezen a területen is. Szóval írtam Andrásnak, és elkezdtük a közös munkát. Nem voltam soha nagy képregény-fan, szóval ez nekem egy első találkozás is volt a „műfajjal”. Jól sikerült! Szórakoztatott engem is, és tanultam belőle sokat. Nyelvileg meg emberileg is – ha most a szereplők személyiségfejlődésére gondolunk.

Koszoru Péter, a képregényfordító római katolikus pap 🙂

– Milyen könyveket, illetve milyen újságoknak fordítottál?

– Elsősorban teológiai témájú könyveket, lelkiségi irodalmat, különböző felkérésekre. A legérdekesebb ezek közül talán az Újraépítve c. amerikai könyv volt, ami a plébániák újragondolásáról szól. Vagy az első nagyobb munkám, az Úti zsoltároskönyv, amely a Zsoltárok könyvének 150 költeményét veszi sorra és kommentálja röviden. Cikkeket a Magyar Kurírnak fordítottam, főleg aktuális egyházpolitika témában.

– Voltak a szemináriumban olyanok, akik furcsállták, hogy képregényekkel foglalkozol?

– Azt nem mondanám, hogy furcsállták, inkább örültek neki. A római kollégiumban, ahol laktam, egyébként is színes volt a társaság. Ez a „hobbim” beleillett az ottani közegbe.

– Milyen „fura” hobbikkal találkoztál még ebben a kollégiumban?

– Többen zenéltek, tanultak keleti nyelveket…

De ha jobban belegondolok, talán már maga az színessé teszi az embert, ha filozófiát és/vagy teológiát tanul. Bölcsészet, gondolkodás, teológia, kereszténység… Színesek ezek önmagukban, hobbik nélkül is.

Roberto Recchioni – Emiliano Mammucari: Árvák (Maximum Bonelli-sorozat, 1. kötet), Goboo Kiadó, 2018, mintaoldal

– Most, hogy pappá szenteltek, teljesen félre kell tenned a képregényes érdeklődésedet?

– Természetesen nem. A kiadó életét ezután is nyomon követem majd. A fordítást is folytattam volna, inkább marketing okai vannak, hogy abbahagyom. De talán nem is baj, mert több időm és energiám marad a „papi feladatokra”. Az első időszak a beletanulásé lesz, ami mindig több energiát igényel. Minden kezdet nehéz. Meg esetleg tudok más jellegű fordításokat vállalni…

– Szerinted nem lenne érdemes bátor és igényes képregényes műveket készíteni keresztény témákról, mondjuk a szentek életéről? Ha mozgóképes formában sikerült az efféle mutatvány (mert ritkán ugyan, de sikerült), akkor miért ne mehetne képregényben is…?

– Hát igen, a „ritkán” szót én is aláhúznám – a filmekre vonatkozóan. Persze, sikerülhetne, miért ne? Mondjuk érdekes, hogy az olasz képregénypiac mekkora (óriási!), és ott is kevés a keresztény képregény… Nem tudom.

A kereszténységben, így persze a szentek életében is mindig van egy csavar, egy „trükk”, ami valahol talán nehézzé teszi a befogadást – ennek az eminens kifejeződése Krisztus kereszthalála és feltámadása. Szóval ez a kereszthalál ott van minden szent életében, és minden autentikus keresztény történetben, és ez nem igazán „izgi”… legalábbis nem úgy, ahogy egy klasszikus képregényes történet.

Persze szerintem a kereszt a „legizgibb”, legnagyszerűbb történet, ami létezik – ezért vagyok keresztény – , de mondom még egyszer, egy más értelemben. (Talán megkockáztatnám, hogy a felszínesnél valahol mélyebben – ha nem sértek meg ezzel senkit… Nem szeretnék.) És ezért talán a piaca is más…

– Mit gondolsz a néhány hónapja óriási viharokat kavart „jézusos képregényről”, a Second Coming-ról? Belefér, nem fér bele? Vajon lehet egy ilyen kerettörténettel startoló comic akár a keresztények számára is kedves?

– Magáról a Second Coming-ról nem alkotnék véleményt, mert nem ismerem pontosan. De az mindenképpen érdekes, hogy

a Jézus-történet még ma, ilyen formában is megmozgat embereket, illetve ihlet meg művészeket.

Azt hiszem, bárki bármilyen formában kapcsolatba kerül az evangéliummal, az őt átalakítja, és jót tesz neki – hacsak teljesen el nem zárkózik előle. Én mindenesetre érdeklődve venném kézbe a Second Coming egy példányát. Kíváncsi vagyok rá.

Luca Enoch & Stefano Vietti – Giuseppe Matteoni: Dragonero – 1. kötet: A sárkány vére, Goboo Kiadó, 2018

A képek forrása: GooBo.hu, Koszoru Péter Facebook-oldala

*

Kapcsolódó anyagaink:

Képregényfigurává silányítja Jézust az amerikai sorozat

Viták kereszttüzében a Jézus-képregény

Tanulni kell a képregények „olvasását” – beszélgetés Németh Vladimirral

Az SZDSZ és a magyar politikai képregény titkos története