A karrierkomcsik értékrendje: se haza, se nemzet, se morális skrupulusok

Trombitás Kristóf a Mandiner oldalán megjelent cikkében egy kicsit bepöccent Szűrös Mátyás lapuknak adott interjúján. – Ne magyarázza be nekünk senki, hogy a dolgok természetes lefolyása volt, hogy ő és a vele hasonszőrűek belülről bomlasztották a rendszert – írja. Egy újabb beszélgetés és annak kritikája az elhúzódó rendszerváltás margójára.

A régi érzelmektől megkövesedett politikus számára a Mandinernek adott interjújában a belső kommunista leszámolások tűntek a legveszélyesebbnek, amelyekben – a saját elmondása szerint – ő maga nem vett részt. Úgy látja, hogy Kádár János két bűne megbocsáthatalan: a Rajk- és a Nagy-perben vállalt szerepe.

A cikk rávilágít: Szűrös Mátyás a beszélgetésben beismeri, az egész pártbeli karriert csak azért vállalta, hogy legyen belőle valaki. Ha ezt a kijelentést le akarnánk fordítani, azt jelentené, hogy semmi más – se haza, se nemzet, se morális skrupulusok – nem érdekelték, csak az egyéni érdekei. Karriert akart, semmi egyebet.

Trombitás Kristóf az ilyen embereket „karrierkomcsinak” nevezi, akik soha nem hittek semmiben, és valószínűleg a mai napig sem változtak meg.

A cikk szerzője szerint a szebben csengő, elfogadhatóbb jelzők kifacsarják a valóságot.

Hiába hívjuk a bigott kommunistát népi baloldalinak, az akkor is ugyanaz marad.

Összességében a magyarázkodás és a múlt máig tartó mentegetése világít át ezeken a szavakon.

„Van valami arcpirító pofátlanság abban, hogy a hatvanas évek elején Berlinben és a hetvenes végétől nagyköveti poszton Moszkvában a rendszert szolgáló ember azt próbálja nekünk bemagyarázni, hogy ez tulajdonképpen a dolgok természetes lefolyása volt, és hát ugye ő belülről bomlasztotta a rendszert, azt meg csak ilyen módon lehetett, ezt el kell fogadni” – fogalmaz Trombitás, aki szerint az MDF el nem évülő bűne, hogy egy egész generáció elhitte, hogy a komcsiknak sem való komcsik az ország javát akarták.

Budapest, 1985. április 3.
A Magyar Állami Operaházban rendezett április negyedikei díszünnepség elnökségének első sorában ülnek (b-j): Vaszilij Vasziljevics Kuznyecov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, elnökségében Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (MSZMP KB) főtitkára és Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. Az elnökség második sorában balról a negyedik Szűrös Mátyás , az MSZMP KB külügyi titkára. Fotó: MTI/Pólya Zoltán

Arról a Magyarországról beszélünk, amely alig nyerte el saját szabadságát, annak közéleti légkörét azonnal megmérgezték azokkal a háttérpaktumokkal, amelyek révén Szűrös Mátyásnak és hasonszőrű társainak a rendszerváltozás után 30 évvel is lehetőségük van kimosdatni saját magukat, mondván: nincsen történelmi bűnük, illetve csak parancsot teljesítettek.

A cikk teljes terjedelmében itt érhető el.

Forrás: Mandiner; Kiemelt fotó: MTI/Soós Lajos

Iratkozzon fel hírlevelünkre