Klímaváltozás márpedig van

Az európai parlamenti választások kampánya során a bevándorlásellenes tematika ellenpontozásaként, főképpen ellenzéki oldalon – természetesen nyugat-európai forgatókönyv nyomán – előhozakodtak a klímaváltozás mindenkit érintő, ám kellőképpen ideológiamentes problematikájával. Arra is figyeltek, hogy a kormányoldali nyilatkozatok „hiányos" idézésével egyértelművé tegyék: valójában csak nekik fontos a közös jövő.

Már XVI. Benedek pápa szolgálata során napirenden volt az egyházban a teremtett világot érintő veszélyekre való figyelem. A keresztények kötelességei között kiemelt helyet kapott a bolygó védelme. Ferenc pápa elődjéhez hasonlóan folytatta az ez irányú vallásos érzékenység fenntartását, nyomatékosítva annak súlyát akár a Laudato si’ kezdetű enciklikájával, akár a róla bemutatott film világunkat érintő üzenetével.

A kérdésben, úgy tűnik, világviszonylatban sincsen véleménykülönbség. A klímaváltozás hatásait minden komolyan gondolkodó vezető megoldandó problémának tartja idehaza is. Vajon mégis miért próbálja a balliberális tábor elcsaklizni a témát, az érzéketlenség és a felelőtlenség vádját sütve az ellenfelekre?

A válasz pofonegyszerű: szavazatért! A felnövekvő generációk akár a politikai életben is érzékenyen viszonyulnak a zöld témákhoz. Ők azok, akik

már az oviban is szelektíven kaparták ki a kisautómintás tányérjukból a betűtésztát.

És valóban: nekik már hőszivattyú termeli a meleget mondjuk a CSOK-ból felépült új házukban, és azt tervezgetik, hogy mikor szereljenek fel napelemet a tetőre.

A jövőnk tényleg a klímaváltozáshoz való viszonyulásban rejlik. A politikai jövő is.

De higgyük el: a vasárnapi választáson rekord részvétel mellett rekord győzelmet arató kormánypártoknak ez magától értetődő evidencia. Hiába hazudják el tőlük a hangosok. Mint mi is megírtuk, a német „zöld extremizmust” a magyarok elutasítják.

Dr. Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások miniszterhelyettese a választások utáni parlamenti felszólalásában egyenesen úgy nyilatkozott: sorskérdésnek tarja az éghajlatváltozást és az édes vizek fogyását. Ezek felpörgethetik a migrációt, de véleménye szerint csak akkor, ha Brüsszel ebben segít a migránsoknak. 

Természetesen az ellenzék próbálkozik. A kampány során például a figyelmet akarta elterelni a mostani szavazás valódi tétjéről, ami, valljuk be őszintén, nem sikerült nekik. Így szokták ezt csinálni, ahogyan Grzegorz Górny, lengyel dokumentumfilm-rendező a napokban egy budapesti interjúja során rámutatott:

A szavakból alkotott ködfelhő azt szolgálja, hogy befedjék a valóságot.

Hosszabb távon is szívesen húzzák elő a globális felmelegedés ideológiamentes kártyáját, miközben szellemi szempontból azon vannak, hogy globálisan „felmelegítsék” a magyar társadalmat egy kis genderrel és annak ikertestvéreivel – folyamatosan érzékenyítve leginkább a fiatalokat a témára, amelyhez elárulva a hazait, külföldi segítséget is bevetnek.

Akik bizonytalankodnának, azoknak elmondjuk: klímaváltozás márpedig van. Ám

a szellemi felmelegedés ellen, akut módon, a vasárnapi szavazáson kellett védekeznünk. Megtettük.

Most folytassuk a többivel, és ne hagyjuk, hogy érzéketlennek mondjanak minket: azokat, akiknek első helyen áll az élet védelme – szemben velük.