Vannak pillanatok, amikor az élet (és a választási kampány) pörgésében meg kell állnunk, hogy szemügyre vegyük az előttünk álló kihívásokat és döntési helyzeteket, azok súlyát, hatását és következményeit. Ez most egy ilyen pillanat, amikor nem elég zsigerből lépni.

Ez most egy ilyen pillanat, mert a kihívások, amelyekről szó van, már a kapuban állnak: a tavaszi szél nemcsak vizet áraszt, hanem az európai parlamenti választást is magával hozza, amely finoman szólva nem babra megy.

Legyünk világosak és egyértelműek: most vasárnap európai és magyar sorskérdésről döntünk!

Döntő meccsre kerül sor, ahol a bevándorláspárti erők küzdenek meg a bevándorlásellenes erőkkel, tovább víve a focihasonlatot: kieséses rendszerben. Ez a választás nemcsak a következményeit illetően lesz újszerű, de a tekintetben is, hogy ezúttal már nem a hagyományos jobb- és baloldali küzdelmeknek leszünk tanúi és részesei; a töréspont a migráns-poszteurópa és a szuverén nemzetek Európája között van.

Egyeztessük hát óráinkat!

hirdetés

Két út áll előttünk: az egyik a feltétel nélküli, egyoldalú bevándoroltatás útja, amely biztonsági, társadalmi, anyagi károkat, kockázatokat és fenyegetést hozott a fejünkre. Európa főleg nyugati fele nap mint nap kézzelfoghatóan érezheti ezt, sőt, sajnos saját bőrén tapasztalhatja, amelyről sokat mondóan árulkodik az a statisztika, miszerint 2017-ben 2007-hez képest 725 százalékkal nőtt az iszlamista merényletek és tervezett támadások száma Európában, nyilvánvalóan a migrációs válság berobbanása következményeként. Még ez az út is egy legitim álláspont lehetne, ha széleskörű támogatás övezné, és nem az emberek feje fölött döntenének róla, megkérdezésük nélkül. Ha már eddig nem volt mersze egyetlen kormánynak sem – a magyar kormány kivételével – népszavazást tartani erről, most megtehetik. A mostani EP-választás ugyanis lényegében erről a népszavazásról szól.

A másik lehetőség a magyar út. Magyarország ugyanis zászlóvivője a bevándoroltatás elleni küzdelemnek: ez a hozzáállás egyszerre érez felelősséget hazája és az európai örökség iránt, valamint a valóban üldözést és bántalmazást szenvedő menekültek irányába.

Megvédi határait, állampolgárainak biztonságát, keresztény kultúráját, nemzeti identitását, de a Hungary Helps Programmal segítségére siet a szükséget szenvedőknek, azon határozott, következetes álláspont jegyében, hogy nem a bajt kell idehozni, hanem a segítséget kell helyben megvalósítani.

A helyzet úgy áll tehát, hogy a közelgő EP-választás egy történelmi jelentőségű sorskérdés arról, hogy megőrizzük-e Európa európai arculatát, keresztény kultúráját, biztonságát, nemzeteinek szuverenitását, vagy engedjük, hogy végzetesen és végletesen felszámolódik, és ezáltal mi is erre a sorsra jutunk. Nekünk, magyaroknak, mint az elmúlt 1000 évben megannyiszor, ezúttal is hallatni kell hangunkat, mert mindez rólunk szól! Európa sorsa Magyarország sorsa is. És éppen erről döntünk: Európa az európaiaké, Magyarország a magyaroké marad-e vagy sem.

Ne legyenek illúzióink: ha bevándorláspárti politikai erők és üzleti körök kerülnek többségbe, kíméletlen bosszút állnak Magyarországon, a magyar emberekkel fizettetik ki migráció elképesztő méreteket öltő kiadásait, és védekezés helyett önfeladásra kényszerítenek a még előttünk álló, milliós fővel érkező, újabb migrációs hullámok előtt. 

Egyeztessük óráinkat, mert a tavaszi szél viharrá fog válni, és jól tesszük, ha felkészülten várjuk. Ideje ugyanis szellőztetni, hogy az elefántcsonttoronyba zárt, a valóságtól teljesen elszakadt brüsszeli döntéshozók helyére hazáikat szolgáló, Európát megvédeni képes emberek kerüljenek. Még 4 nap!

Azbej Tristan