Fontos a megítélésünk, de az igazi szövetségesünk a valóság

A Magyar Nemzetben április 20-án Ballai Attila publikált egy vitaindító cikket Hírünk a világban címmel, amely az országok sorában a magyarság betöltött helyét, nemzetünkről alkotott képet elemezte. Surján László, a KDNP egykori elnöke, országgyűlési, majd EP-képviselője is közzétette gondolatait az izgalmas témáról.

A kereszténydemokrata politikus szerint a külső vélemények reális megítéléséhez, azok gondos mérlegelésére, na meg némi önvizsgálatra van szükség. 

Rögzítsük a tényeket, vegyük hiteles leltárba a jót is, rosszat is! Azután értékeljük, melyik vád alapos, melyik túlzó, melyik torzított! Melyik dicséret indokolt, melyik hízelgő. Mérjük fel, hogy mi mit gondolunk önmagunkról! Sok lesz az ellentétes vélemény.

Az önismereti leltárba kerüljön be mind, és mérlegeljünk: mi igaz, mi nem! Lesz tiltakozás, sértődés, hazaárulózás…

Surján László felhívja a figyelmet arra, hogy a külföld rossz magyarságképe mögött részben a hiteles információk hiánya, a tévedések és a tudatos ferdítések egész sora áll. Negatív megítélésünkhöz jelentős mértékben hozzájárulnak azok a politikai erők is, akik nem a maguk programjához kérik a szavazók támogatását, hanem külföldi „tekintélyektől” várják a hazai választások befolyásolását”. Szavai szerint:

„A belpolitikai csatát külföldön vívni a nemzet elleni legnagyobb bűnök közé tartozik.”

Az európai viszonyokat meglehetősen jól ismerő politikus arra is kitér, hogy bár korábban iránytűnk mindig Nyugatra mutatott, napjainkban egyértelmű, hogy választott útjukon nem szabad az oly’ sokáig etalonnak számító országok nyomában menetelnünk ugyanis: 

„a Nyugat szekerével mintha szakadék felé vágtatnának a megvadult paripák.

A történelem során most először éljük azt a korszakot, amikor a kontinensünk nyugati fele – kulturális értelemben – egyre mélyebb szintre süllyed.

„A széteső, talajt vesztett nyugati társadalom anyagi szempontból még vonzerő, de a tömeges migráció megmutatta, hogy a Nyugat integrációs ereje meggyengült”.

Mint írja: mégis van mozgásterünk. Nem vagyunk egyedül. Száz éve nem voltak a Kárpát-medence népei ilyen közel egymáshoz.

Közép-Európa nem dobta ki a kereszténységet az értéktárból.

Közép-Európa a modernkor történelmi traumái után szép lassan kezdi megtalálni önmagát: „Száz éve nem voltak a Kárpát-medence népei ilyen közel egymáshoz”. 

Surján László szerint régiónk országainak le kell vetkőzniük egymással szembeni előítéleteiket, nekünk pedig meg kell bocsátanunk a rajtunk esett sérelmeket. Ami „még nehezebb, de megkerülhetetlen, el kell ismernünk az általunk elkövetett sérelmeket.

Hangsúlyozza:

megbocsátani és bocsánatot kérni, ez az olyannyira szükséges közép-európai egység biztos alapja.

E két feltétel teljesülése nélkül nem lesz reményünk arra, hogy tartósan erős szövetségre lépjünk azokkal, akikkel az érdekeken túl összeköt bennünket a közös történelem és kultúra.

A teljes írás ide kattintva olvasható.

Címlapfotó: MTI/Soós Lajos (archív)