Széchenyi szavai iránymutatást jelentenek ma is minden felelősen gondolkozó magyar számára. És iránymutatást adnak mindenkinek, aki családban él és gyermekeket nevel. Mert a múltunk ismerete nélkül hogyan is érthetnénk meg a jelent és mi alapján építenénk, terveznénk a jövőt?
Szűkebb és tágabb közösségünk, a család és a nemzet, amihez tartozunk meghatározóak mindennapjaink és önazonosságunk szempontjából, akkor is, ha szeretnénk és akkor is, ha nem.
Családvédelmi sarkalatos törvényünk így fogalmaz: „A család Magyarország legfontosabb nemzeti erőforrása. A társadalom alapegységeként a család a nemzet fennmaradásának biztosítéka és az emberi személyiség kibontakozásának természetes közege.”
Család és nemzet – két olyan fogalom, amelyek nehezen válaszhatók el egymástól, hiszen „harmonikusan működő családok nélkül nincs jól működő társadalom sem”.
hirdetésA családi kötelékek olyanok, mint a fának a gyökerei. Minél mélyebbre nyúlnak és minél erősebbek, annál nagyobb, szerteágazóbb és dúsabb a fa lombkoronája. Sok dús lombú fából pedig szép sűrű erdő lesz, egy igazi életközösség, amelynek részei szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Gyökerek nélkül nem volnának fák és nem volna erdő, ahogy család és nemzet sincs saját történelme és múltja nélkül.
Ezért is óriási felelősség gyermeket nevelni, hiszen a gyermekkor minden pszichológiai irányzat szerint meghatározó a személyiségfejlődés, a felnőtté válás szempontjából. A családból hozott minták életünk végéig elkísérnek, gyakran tudat alatt is követjük azokat.
Fogadjuk hát meg a legnagyobb magyar tanácsát és tiszteljük a múltat, hogy értsük a jelent és munkálkodhassunk a jövőn szűkebb és tágabb közösségeinkben, a családunkban és társadalmunkban egyaránt.
Fűrész Tünde, a KINCS elnöke
