Istenes Szent János 1495-ben született Portugáliában, a férfi kalandos életet tudhat magáénak, már gyerekkorában elszökött a szülői házból, később katonának állt a francia- spanyol háborúban, és részt vett a törökök elleni hadjáratban is. Viszonylag későn, 44 éves korában hallotta meg az Úr hívó szavát. Az anekdota szerint Avilai János, a híres hitszónok prédikációja segítette a férfi felismerését. János az igehirdetést hallva mindenét elajándékozta, majd vétkeire furcsa bűnbánati szertartással próbált bocsánatot nyerni, – kiabált, mellkasát verve szaladgált az utcán –, ezért a helyi bolondok házába vitték őt.  Miután Avilai János hírét vette, milyen hatással voltak a férfira szavai, elment meglátogatni őt.

Istenes Szent János megmenti a betegeket a tűztől a király kórházban. Manuel Gómez-Moreno González (1880) / Forrás : Wikimedia Commons

Ott elmondta az „őrültnek”, hogy a különös bűnbánati gyakorlatok helyett jobb volna, ha valami hasznosat kezdene az életével. Szent János pedig a bolondok házában kapott kezelés hatására – aminek lényege leginkább abból állt, hogy megpróbálták „normálisra verni” a férfit – megértette, hogy neki az elesett, beteg embereknek kell segítő kezet nyújtania. Így született meg benne az elhatározás, hogy kórházat hoz létre, ott pedig minden idejét a rászorulóknak szenteli. Áldozatos munkájának meg lett az eredménye, azonban saját egészsége látta ennek kárát: 10 évvel később, alig 55 évesen elragadta a tüdőbaj. A férfit 1630-ban boldoggá, majd 1690-ben szentté avatták.  1886-ban XIII. Leó pápa a betegek, 1930-ban XI. Pius pápa az egészségügyi dolgozók védőszentjévé avatta őt.

A nagy múltú Irgalmasrend Spanyolországban jött létre. Már 1571-ben laikus szerzetesrenddé nyilvánította őket V. Sixtus pápa.

A közösség Magyarország szempontjából is igen nagy jelentőséggel bír, hiszen itthon az intézményesített gyógyítás úttörői a szerzetesrend tagjai voltak. A történelmi Magyarország területén elsőként 1650-ben alapították kórházukat Szepesváralján (mai Szlovákia), egy évtizeddel később pedig már nyolc kórházuk üzemelt az országban. A kommunista diktatúra éveiben egyházi rend lévén elvették tőlük kórházaikat, és államosították őket, azonban a rendszerváltást követően ismét munkához láthattak. Jelenleg Budán, Pécsett és Vácon működtetnek kórházat, továbbá Érden és Pilisvörösváron üzemeltetnek idősek gondozására fenntartott otthonokat.

Irgalmas Szent János ünnepéről és a Betegápoló Irgalmasrendről beszélt Kozma Imre atya a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.  A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke és a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetője, a beszélgetés során elmondta, Istenes Szent János születésének és „égi születésének napjára” is megemlékezünk március 8-án, hiszen ezen a napon született és hunyt el Szent János, a mai nap tehát az ő örökségének állít emléket.

hirdetés

Kozma Imre / Forrás: maltai.hu

A katolikus pap Irgalmas Szent János örökségével kapcsolatban azt is kiemelte, hogy erre az örökségre az emberiségnek igen nagy szüksége van, hiszen a szegény és legfőképpen beteg embereknek próbálnak segítséget nyújtani, és a beteg emberek vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben.

Kozma atya azt is hangsúlyozta, hogy magyarként különösen sokat köszönhetünk az irgalmasoknak, hiszen az egész Kárpát-medencében ők voltak az elsők még 1650-ben, akik kórházat hoztak létre.

Azzal kapcsolatban, hogy a betegek ápolásán, testi bajaik gyógyításán túl miben több az irgalmasrendi kórházakban dolgozók munkája, az atya elárulta: azokat az értékeket, amiket a gyógyító kultúra elhozott ide: az irgalom, a hospitalitás olyan mértékben jelent meg az emberi gondolkodásban, mint soha előtte. 

„Az irgalom: védettség, biztonság, az irgalmasok a karizmájukkal ezt a biztonságot és védelmet nyújtják a betegnek.”

„Hospes venit, Christus venit! (Vendég jön, Krisztus jön!) – a hospitalitas a vendégbarátság fogalmát jeleníti meg, az Irgalmasrendi intézményekben a beteg ember szeretett vendég”– húzta alá Kozma Imre.

Az atya amerikai tanulmányútja során, egy konferencián hallott megállapítást is átadta: „A szakmaiság és műszerezettség 40 százalék, 60 százalék az emberi tényező”. Kozma atya kifejtette: kell a szaktudás, ez mindennél fontosabb, de kell az emberi megnyilatkozás a gyógyító részéről. Fontos, hogy megálljon, hogy odaforduljon, hogy szóljon, hogy kezét nyújtsa. A betegeknek erre az „emberi jelenlétre van szükségük” – vélekedett a katolikus pap.

(Kiemelt kép: franjevcisubotica.rs)