/ 2019. 01. 16.

Gondolatok a címeres mezről

Több mint egy évtizeddel ezelőtt egy fórumon vendégül láthattam az Aranycsapat két kiváló játékosát, Grosics Gyulát és Buzánszky Jenőt. Sok mindenről esett szó: sportról, közéletről, hitről és emberi tartásról. Mindketten meséltek arról, hogy mennyire rossz érzés volt a vörös csillaggal elcsúfított, teljesen idegen címeres mezben játszani a legsötétebb szocialista diktatúra idején.

Azonban egybehangzóan állították: amikor a pályára léptek, énekelték a magyar himnuszt és látták a piros-fehér-zöld lobogót,

egyértelműen érezték és tudták, hogy a magyar nemzet minden tagjának és tagjáért játszanak és ez óriási megtiszteltetés volt,

függetlenül a sötét körülményektől. Miközben ezeket mondták, láthatóan az őszinte megindultság vett rajtuk erőt. Végső következtetésük ez volt: a magyar válogatott mezét felhúzni mindig, minden körülmények között minden sportágban (és az élet egyéb területén is) megtiszteltetés és hatalmas felelősség minden kor magyarja számára.

Koppenhága, 2019. január 14.
Nagy László a német-dán közös rendezésű férfi kézilabda-világbajnokság csoportkörének 3. fordulójában játszott Magyarország – Katar mérkőzésen Koppenhágában 2019. január 14-én.
MTI/Illyés Tibor

A napokban olvastam a hírt, miszerint a magyar tenisz sport két méltán híres sztárja, Babos Tímea és Fucsovics Márton nem fognak játszani a februárban esedékes Fed- és Davis kupa mérkőzéseken a magyar válogatott színeiben, mivel különböző problémáik támadtak a Magyar Tenisz Szövetség vezetőivel. Tavaly már ugyanilyen okból Fucsovics távollétében kellett megküzdenünk a csehek ellen és rendkívül fiatal csapatunk csupán heroikus küzdelemben maradt alul. Tudom, történelmietlen a felvetés, ám mégis megteszem: mi lett volna, ha a legjobb magyar teniszező is magára húzza a címeres mezt…?

Melbourne, 2019. január 16.
Babos Tímea az amerikai Sloane Stephens ellen játszik az ausztrál nemzetközi teniszbajnokság női egyesének második fordulójában Melbourne-ben 2019. január 16-án.
MTI/AAP/Lukas Coch

Bizonyára vannak jogos követeléseik is kiválóságainknak. Ám számomra, mint egyszerű sportrajongónak, a mindenkori válogatottért fanatikusan drukkolónak, sokkal szimpatikusabb és kívánatosabb az Aranycsapat két legendájának hozzáállása.

Mert nem csupán a közéletre, hanem a sportra is igaz kell, hogy legyen a Kölcsey által megfogalmazott mély igazság: „A haza minden előtt!”

Tarnai Richárd