Kopp Mária az elmúlt száz év egyik legkiemelkedőbb társadalomtudósa. Munkáinak középpontjában az emberi jóllét felderítése állt. Végtelenül fontosnak ítélte a család szerepét az életünkben. Figyelemreméltó terjedelemben és precizitással végzett kutatásai közelebb engedtek minket, hogy megtaláljuk a választ az örök kérdésre: mi a boldogság titka.
Korunk egyik legfontosabb, a pszichológia tudományának akadémiai doktora, Kopp Mária 1942. január 14-én született Budapesten. 1968-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen (SOTE), később 1977-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) klinikai pszichológia szakán szerzett diplomát.
1968-tól az Országos Munkaegészségügyi Intézetben irányította a klinikai epidemiológiai munkacsoportot, majd a SOTE pszichofiziológiai laboratóriumának vezetője lett.
1993-tól a SOTE Magatartástudományi Intézetének alapítója, amelynek 14 éven át volt igazgatója, ezt követően tudományos igazgatóhelyettese. 1994-től egyetemi tanárként is dolgozott. Az ezredfordulót követően kutatócsoport-vezetőként tevékenykedett.
Tevékenyen részt vett a közéletben: Három Királyfi, Három Királylány névvel mozgalmat szervezett, aminek célja volt, hogy minél több gyermek szülessen Magyarországon. A Fidesz 2010-es kampányában ajánlást írt a Nemzeti ügyek politikája programhoz. Ebben úgy fogalmazott, hogy alapvető a családok biztonságának megteremtése, a családi és munkahelyi kötelezettségek összehangolásának elősegítése, rugalmas munkaidő és rugalmas gyermekgondozási módszerek alkalmazásával. Később a Népesedési akcióterv megalkotásában is fontos szerepet vállalt.
A gyermeknevelés és a házasság elkötelezett híve volt, konkrét kutatásainak eredményeivel hívta fel a figyelmet a család fontosságára és a szingliség káros hatásaira.
hirdetésÁtfogó, a magyar népesség lelkiállapotával foglalkozó kutatásaiból egyebek mellett az is kiderül, hogy egymással szemben végtelenül bizalmatlan emberek vagyunk mi magyarok, ráadásul nagyon borúlátó szemüvegen keresztül tekintünk a világra. Meglepő módon ezzel együtt azért jellemző ránk az is, hogy nagyon családbarát és gyermekszerető nép vagyunk.
Kutatásai eredményeképp többször felhívta a figyelmet a fogyasztói kultúra lelki egészségünkre gyakorolt negatív hatásaira.
Így alakulhatott ki, hogy mintegy „kísérleti állattá” váltunk egy világméretű laboratóriumban, ahol a játékszabályokat a gazdasági, fogyasztói érdekek mozgatják és nem az ember alapvető érdekei.
Férjével közösen végzett kutatásaiban a nemzettudat pszichológia jelentőségét hangsúlyozta, továbbá kifejtette, hogy az 1956-os forradalom leverése után ezt nálunk elfojtották, tabuként kezelték, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar társadalom legyen a térség egyik legszorongóbb, végletekig depresszív közössége.
A lélek számára a társadalmi-kulturális azonosságtudat olyan szükséglet, mint a testnek a kenyér.
Egész generációk nőttek fel, saját hibájukon kívül ebben a légkörben, amely az anómiát, az értékvesztést sugallta a társadalmi kohézióval, az önálló civil szerveződéssel szemben, és büntette a nemzeti érzés, összetartozás megnyilvánulásait.
A Hungarostudy néven megjelent kutatásai alapvető fontosságúak a magyar népesség lelkiállapotának megértésében. Ezek a terjedelmes munkák óriási tudásanyagot őriznek az utókor tudósai számára.
Pályatársa, Bagdy Emőke professzor, korábban így méltatta Kopp Mária munkáját:
Ha majd egykor áttekintő elemzés születik a legértékesebb magyar kutatásokról, minden bizonnyal az élre kerül ez a jelentőségében különleges, értékében felülmúlhatatlan, asszonyi szívóssággal és szeretettel vezetett vizsgálatsorozat.
Munkáját élete során rengeteg díjjal jutalmazták: 1988-ban, majd 2002-ben Nyírő Gyula díjat, 2004-ben Szent Györgyi Albert-díjat, 2008-ban Polgári Magyarországért Díjat, 2009-ben Prima-díjat, 2010-ben Magyar Örökség-díjat vehetett át. 2011-ben pedig Budapest díszpolgára címet ítélték neki.
Egy évre rá, 2012-ben 71 éves korában hunyt el, és hagyta ránk azt a rengeteg tudományos eredményt, valamint életbölcsességet, ami elengedhetetlen a boldogság megtalálásához.
