Minden karácsonykor Krisztus Urunk meglátogat engem

A karácsonyi éjféli mise előtt már egy órával a Szent Cecília Kórus felhangolja az érkező híveket az ünnep csodálatos üzenetére. Mindenki együtt énekli a szebbnél szebb népénekeket, és hallgatja a művészi tökéllyel előadott motettákat és kórusműveket. Nem volt olyan szenteste, hogy Jézus ne látogatta volna meg – osztja meg legszemélyesebb karácsonyi élményeit Varga László atya, a Szent Cecília Kórus vezetője és a Váci Székesegyház karnagya.

Vasárnap.hu: Hogyan készül karácsony ünnepére a Váci Székesegyház Szent Cecília kórusa?

Varga László: A karácsony közeledte, maga az advent és a karácsony ünnepe érzelmileg is nyitottá tesz szinte minden embert. Még a leghidegebbnek látszó személy is ilyenkor jobban nyiladozik érzelmileg. Éppen ezért óriási jelentősége van a zenének és az éneknek, hiszen a karácsonyi énekek általában vidámak, ritmikusak, ujjongók és optimisták. A legnagyobb szükségünk erre van – főleg karácsony környékén. És abból az óriási kincsestárból, amit a karácsonyi énekek jelentenek számunkra – hatalmas irodalma van – igyekszünk mi is egy csokorral azok számára átadni és egymást is a kórusban ezzel megajándékozni, akikkel találkozunk az ünnepek alatt.

Vasárnap.hu: Bizonyára sokaknak örömet szereznek ezzel.

Varga László: Amikor Vácra kerültem – több mint három évtizeddel ezelőtt –, akkor egy MK25-ös magnetofonnal egy karácsonyi hangfelvételt játszottam be a székesegyházi hangszórókba az éjféli mise előtt körülbelül egy órával. Akkor már gyülekeztek az emberek, főként azok, akik máskor nem jártak templomba. Hogy ne unatkozzanak, úgy gondoltam, jobb ha hallgatnak egy kis karácsonyi zenét.

Amikor a székesegyház kórusának zenei repertoárja fokozatosan bővült, a gépzenét felváltotta az élő zene. És az éjféli mise előtt kezdetben csak fél órával, de legalább húsz éve már, hogy egy órával a kórussal megszólalunk. Mindenféle konferálás nélkül egy órán keresztül, egymás után énekeljük a gyönyörűbbnél gyönyörűbb karácsonyi motettákat, kórusműveket. Elhangzik körülbelül 30 rövid és frappáns kórusmű ezalatt az óra alatt. Úgy állítom össze, hogy legyen benne folyamatos fokozódás, és mire elérkezik az éjféli mise kezdete, addigra már mindenki fel van hangolva.

Mint egy zenekart, ahogy felhangolunk, az embereket is felhangoljuk érzelmileg. Mi magunk is felhangolódunk. Szinte már az extázis örömének a határára kerülünk.

Vasárnap.hu: A szentmisén is énekelnek.

Amikor megkezdődik az éjféli mise, felhangoznak a népénekeink, és a mise közben is egy-egy kórusmű, ami olyan, mint egy mazsola a kalácsban. Mert a karácsony nem múlhat el úgy, hogy az emberek ne énekeljék el a Mennyből az angyalt, az Ó gyönyörűszép titokzatos éjt, az Istengyermek, kit irgalmad közénk lehozott, vagy éppen Gárdonyi Gézának a Fel nagy örömre ma született kezdetű énekét.

Aztán másnap is folytatódik az ujjongó, imádkozó énekünk, amit éppen ezért nem tartunk szereplésnek. Felfokozódik bennünk a lelkesedés. Elhangoznak a karácsonyi népénekek és kórusművek.

Vasárnap.hu: Ezek az énekek és kórusművek képesek tolmácsolni karácsony valóságos üzenetét?

A karácsony titka nem a csillogás-villogás, a vásárlás vagy az eszünk-iszunk, hanem Isten mélységes alázata, aki az ő tökéletes világából leereszkedett az ember szintjére.

Emberré lett, megalázta magát. Ezzel az emberi természetet is felemelte az isteni természet szintjére. Amikor tehát Jézus születését ünnepeljük – és erről énekelünk –, akkor az Isten emberré lesz, és az ember pedig – a csoda által, Isten kegyelmének a segítségével – istenivé, vagyis lelki emberré lesz. Hasonlóvá válik egy kicsit Istenhez, aki tiszta lélek, és éppen ezért tökéletes: nem korlátozza őt a tér és az idő, mint minket. Ebben pedig a leglényegesebb, hogy mindezt irántunk való szeretetből tette. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Ennek az öröme karácsonykor kiárad. Isten mérhetetlen szeretetének örvendezünk. Erről énekel a Cecília kórus is. Hírt ad a csodáról, hogy az Isten emberré lett.

Vasárnap.hu: Karnagy úr miként éli meg ezt a csodás örömet a személyes életében?

Varga László: Akivel találkozom és rászorul, azon segítek akár anyagilag, akár más módon. Elmondhatom, amióta pap vagyok, szenteste minden évben találkozom Krisztussal. Ő valakinek a személyében jön el hozzám, aki segítségre szorul. Remélem, nem apad el ez a forrás számomra, és megadatik a lehetőség, hogy belebotoljak valakibe, akinek magamban azt mondhatom: “Uram, te vagy az?”

És ez lehet hajléktalan is. De nem szükséges olyan szélsőséges példát felidézni, mint amikor egy koldus embernek az ember pénzt ad. Lehet az akár egy jól öltözött, ám belül szenvedésekkel küzdő ember. Akinek egy jó szó vagy egy kézfogás segíthet. Olyan is volt, hogy találkoztam valakivel az utcán, és behívtam egy pohár borra. Az egyik szenteste, tíz órakor becsengetett hozzám valaki, aki aznap már harminc kilométert gyalogolt. Esett a hó.  Nem tudtam, ki lehet az? Ajtót nyitottam. Egy lerobbant életű festőművész volt, aki 35 éve nem tudott meggyónni. Azt mondta, keres egy plébániát, ahol ezt most karácsonykor megteheti.

Nálam kötött ki végül, és én megrendülve tiszteltem benne Krisztus Urunkat.

Vasárnap.hu: Minden esetben sikerült Jézust az idegenben vagy a rászorulóban felismernie?

Varga László: Amíg két éven át börtön lelkészként szolgáltam, nem sok visszajelzés érkezhetett el hozzám az ott elvégzett munka után. Emiatt úgy gondoltam, semmi értelme annak, amit végzek. Úgy éreztem, köves talajra hintem a magot. Ezért inkább kórházlelkészként folytattam a szolgálatot nyolc éven át.

Hat évvel a börtönlelkészet után egyszer csak csöngetett nálam egy cigány ember. Három gyerekével és a feleségével a plébánia kapujában álltak. Gondoltam, hogy biztos kereszteltetni akarnak, vagy temetést intéznek.

A férfi azt kérdezte: atya, ennyi idő után megismer engem? Elnézést kértem tőle, mert nem ismertem meg. Nem ugrott be, hogy kicsoda. Erre mintha egy hangfelvételt hallottam volna, elkezdte ismételni azokat a mondataimat, amiket én annak idején a börtönben nekik tanítottam. Ez az ember hat évvel korábbi mondataimra emlékeztetett. Elmondta, hogy megváltozott az élete: templomba jár, a gyerekei hittant tanulnak. Csak azért keresett fel, hogy megköszönje, amiket én annak idején a börtönben mondtam. Elsüllyedtem szégyenemben, mert azt mertem gondolni, hogy a börtönben végzett munkám haszontalan volt Isten kezében. Ez is szenteste történt.

Vasárnap.hu: Jézus minden évben megajándékozza ezek szerint ezzel a nagyszerű ajándékkal?

Varga László:

Szinte minden karácsonykor Krisztus Urunk meglátogatott engem – ilyen vagy olyan formában.

Különböző személyek arca mögé rejtőzve érkezik. Eddig mindig felismertem őt. Azt szeretném, hogy az idén is találkozhassam vele. Idén is azt szeretném neki adni, ami csak tőlem telik. Ezért igyekszem majd őt befogadni és elfogadni az életemben.

(Fotó: Stefano Marigliani)

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Szijjártó: reális esély van a magyar célkitűzések teljesülésére
Veszélyes folyamatokhoz vezet a globális migrációs csomag
A választók a Hessent kormányzó pártokon verték el a port