A Kádár-korszak ideológiai zártságához hasonlatos ideológiai homokozók jöttek létre számos társadalomtudományi szakon Bálint Botond szerint, aki úgy tapasztalta; a kilencvenes évek második felében állt be szomorú fordulat.
A szélsőliberális egyetemi elit gátlástalanul ideológiai agymosást folytat a magyar egyetemeken, valamint lehetetlenné teszi az ideológiailag semleges oktatást, mind a tanrendben, mind a személyzeti politikájában – írja a PestiSrácokon megjelent cikkében Bálint Botond, aki úgy fogalmaz: a Kádár-korszak ideológiai zártságához hasonlatos “ideológiai homokozók” jöttek létre számos társadalomtudományi szakon. A szerző felszólal a szaktárgyak “ideológiailag szennyezett” oktatása ellen.
Bálint úgy látja, a kilencvenes évek elején megvalósult Magyarországon az, ami a felsőoktatásban alapkövetelmény lehetne, azaz vitaképes módon álltak az oktatók akár aktuálpolitikai kérdésekhez is és kevés kivételtől eltekintve nem egyedül üdvös világnézetként tekintettek saját elképzeléseikre, hanem nyitottak voltak ellenoldali vélemények befogadására. Szerinte az évtized végére a helyzet megváltozott, ekkor “az ember döbbenten tapasztalta, hogy elvileg jobbos professzorai szinte csak a szélsőliberális elköteleződésüket az órákon nyíltan reklámozó oktatókat hívnak meg, nem is beszélve arról, hogy a hallgatók nagy része is liberális aktivistaként viselkedett mindenütt”.
Bálint Botond álláspontja szerint “szinte mindegyik egyetemen, a társadalomtudományt megcsúfoló, primitivizált, csak az elmúlt néhány évtized szélsőliberális szakirodalmán és doktrínáján alapuló, a természettudományos, antropológiai kontextusokat, a tudomány fejlődését és változását figyelmen kívül hagyó, primér aktivistaképzés folyik”.
hirdetésA teljes írás ide kattintva olvasható.
