A Soulnote duo (Parragi Rebeka és Bolyki Tamás) klipje bensőséges, intim világot tár elénk. A szerzők elmondása szerint van, hogy annyira bezárkózunk a saját magunk által épített falak mögé, hogy már egyáltalán nem merünk megszólalni társaságban. Ez olyan vívódáshoz, túlgondoláshoz, szorongáshoz vezethet, amit nem könnyű feloldani.
A dallal a két fiatal szerző, akik szintén átélték már ezt, arra bátorítanak, hogy el kell hinnünk, egy nap meg fogunk tudni szólalni, elmerjük majd mondani véleményünket, történetünket. Ehhez viszont újra meg kell tanulnunk beszélni: erről szól a Silence.
A megjelenés alkalmából megkerestem Bolyki Tamást és Parragi Rebekát, hogy meséljenek egy kicsit a „Silence”-ről.
Hogyhogy ezúttal angol nyelven született meg a dalszöveg? Volt valami speciális oka, ami akár a dal mondanivalójához kapcsolódik?
Ez volt az első dalszövegem, amit angolul írtam, és alapvetően azt gondolom, hogy a magyar nyelvnek súlya van, és egyszerűen úgy éreztem ebben a témában nekem is könnyebb egy “súlytalanabb” nyelven megszólalni. Most célul tűztem ki, hogy még több angol dalt írjak, de fontos nekem, hogy minden szövegünknek legyen egy segítő szándéka/tartalma bármilyen nyelven is íródik.
-Rebeka
hirdetésTalán Tamás kvalitásai ebben az anyagban a háttérbe szorultak, ugyanis egyszál beszédszintetizátorral készült a hangszerelés. A továbbiakban is törekedtek majd az efféle minimalizmusra?
Igazad van, bár erre így nem is gondoltam! Számomra mindig a dal és annak az üzenete a legfontosabb, úgyhogy nagyon szívesen “teszem le” a hangszert egy dal erejéig, ha azzal segítem a történetmesélést. Illetve nagyon élvezem, hogy minden dalunkban más hangszeren, más zenei eszközökkel dolgozunk, sokkal kreatívabb a dalszerzés maga is, hogy nem kell hangszerekre és szerepekre szorítkozni.
– Tamás
Mit szeretnétek kifejezni ebben a dalban? Úgy érzitek sok mindenről nem beszélünk akár egyéni vagy társadalmi szinten, amiről kellene vagy lehetne?
Azt szerintem mind észrevesszük, hogy sokaknak nehezére esik a nyílt kommunikáció. Nem annyira az adott téma miatt, inkább mert nem szoktuk meg, hogy bármiről szabad beszélni, hogy mindig érdemes magunkat “megosztani”. Erre szeretnénk rámutatni, hogy aki csendes, az ne féljen felszólalni, mert nincs vesztenivalója. Aki pedig hangos, az figyeljen a többiekre, mert legtöbbször akár már egy kérdéssel is fel lehet oldani a gátlásokat.
-Rebeka, Tamás
