Minden pap pedofil? Hagyjuk már, Péter!
Niedermüller Péter – mindnyájunk élő lelkiismerete – gyakorlatilag lepedofilozta a teljes klérust meg az összes katolikus iskolában oktató tanárt – figyelmeztet a Mandiner. Nem ma és nem tegnap, hanem jóval korábban, de ez talán mindegy is most.
A dolog meglepő és természetes egyszerre.
Meglepő, hiszen az ember tényleg heroikus kitartással nem érti, mégis hogy veszi valaki a bátorságot efféle megnyilvánulásokhoz amúgy agyszervileg és morálisan, nevezzék bár Péternek vagy bármi másnak – másrészt meg persze, sejteni lehetett az első pillanattól fogva, hogy aki fehér keresztény heteró férfi rémeket lát az ATV stúdiójában hétköznap délután a Columbo előtt alig pár órával (és esze ágában sincs bocsánatot kérni),
abban bizony a habitus szintjén vert tanyát a megátalkodott hülyeség,
és máshol is potyogtat szépen.
Na de itt van a kép és a szöveg, amiről beszélnénk:
Ezen kellett volt tehát egyetértőleg nevetgélni, ezen a képen,
komoly és bölcselő értelemmel megáldott arccal,
ezt lájkolgatták Péter atomvillanás-tekintetű fb-os követői 2010 márciusában (szép hónap volt, langyoskás, szerettük).
Nincs is igazán mit mondani erről tulajdonképpen, talán csak annyit, hogy
nem, dehogy,
érted, ugye, Péter, hogy nem, dehogy – természetesen
szó sincs róla, hogy minden katolikus pap pedofil lenne,
és igen, ilyesmivel csak szelíd elmebetegek szórakoznak, s valamint vidámmá keseredett körúti arcok az életmentő café latte fölött (szívecskét rajzolt rá tejhabbal az ex-pardonos Barbi).
Szilvay Gergelynek van amúgy egy nagy megvilágító erejű esszéje a témában, amit igen erősen ajánlunk. Ebben olyasmi tényállításokat olvasni, mint például
a katolikus egyházon belüli papi pedofília kisebb arányú, mint a progresszív svéd társadalomban a családon belüli szexuális molesztálások aránya,
és hát nagyjából tényleg valami ilyesmiről van itt szó valójában, semmi másról. A többi: ép ésszel alig levezethető rosszindulat, majdhogynem gonoszság.