Réti Kati: A közös éneklés testvéri közelségbe hozza a barátokat
– Mióta énekeltek együtt?
– 2014 tavaszán-nyarán többen kérdezték tőlem, nem akarok-e egy könnyűzenei csapatot vezetni, mivel tudták rólam, hogy korábban dolgoztam könnyűzenei kórussal. Éppen akkor nem volt semmiféle hasonló projektem, ezért engedtem ennek a jóleső „nyomásnak”, amely az unszoló kérdések miatt „rám nehezedett”. Még abban az évben, ősszel összehívtam azokat, akikről úgy gondoltam, hogy örömmel csatlakoznának egy ilyen kórusba. Ez az első alkalom bátorságot adott mindenkinek, hogy belevágjunk. Egy konkrét kóruspróbát tartottunk rögtön az elején. A beéneklés első megszólaló hangjánál láttam, hogy ez jó lesz: szólt az egész! Az ízelítőképpen vitt spirituálék és darabok is tele voltak erővel.
– Jellemzően kik csatlakoztak a csapathoz?
– A kezdetben 25 fő a Városmajori templom közösségéből, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola növendékeiből, illetve olyanokból állt össze, akikről látszott, hogy kíváncsiak, és szeretnének részt venni a közös munkánkban.
– A Kodályos diákok a könnyűzene irányába történő elcsábításával nem kaptál negatív kritikákat szakmai körökből?
– Valóban nem ment simán ez a folyamat. Eleve nehéz egy új stílust felvállalni, abban alkotni, főleg mert nekem a klasszikus zenei megszólalás a bázisom. Azt tanultam alapvetően. A könnyűzene irányába a személyes ízlésem alapján nyitottam a későbbiek folyamán. Amikor meghívtam fiatalokat erre a fajta együtt-zenélésre, az valóban szült egyfajta megosztottságot. Nem volt könnyű, sőt a mai napig nem könnyű ennek a felvállalása, mert nagyon sokan elzárkóznak a könnyűzenei stílustól.
– Vagyis a könnyűzene helyzete mondható ma inkább nehéznek?
– Úgy tűnik, hogy igen. Az elzárkózás oka leginkább az ismeretlentől való félelemben keresendő. A könnyűzene szabályait, a stílust sokan nem is ismerik, és úgy mondanak róla ítéletet. A felfedezést követően viszont minden sokkal érthetőbbé és elfogadóbbá válik.
A komolyzenészek számára ez a világ kicsit ismeretlen, ezért zárkóznak el a könnyűzenétől szerintem.
– Vajon ezért nevezik kevésbé értékesnek a könnyűzenét a klasszikus zenei körök?
– Részben – természetesen – van igazság ezekben a kritikákban. Ám biztos vagyok abban, hogy lehet értékeset alkotni a könnyűzene területén is. Az általam képviselt terület az a fajta irány, amelyben a klasszikus zene alapjai szükséges részei a jó megszólalásnak: kottából tanulunk, minden szólamnak meg kell tudnia szólaltatnia lineárisan is a rá bízott zenei anyagot, össze kell fésülni a szólamokat többszólamba, jó és illeszkedő zenei kíséretet alkalmazunk. Pont úgy dolgozunk, mintha egy teljesen klasszikus kórusban lennénk.
A hangsúly azon van, hogy a klasszikus zenei értékeket könnyűzenei megformálásba tesszük át.
De ettől még itt is fontosak a jól felrakott akkordok, a tiszta és pontos intonáció, a szövegformálás.
– Te hol végeztél, mielőtt kórusvezetésbe kezdtél?
– Egyetemen, ének-zene-karvezetés szakon tanultam az ELTE-n. Iskolai tanítással viszonylag keveset foglalkoztam. Zeneiskolában kötelező szolfézstanárként, általános iskolában énektanárként dolgoztam. Mindig kerestem az utamat, hogy melyik lenne a zenében a számomra legkézenfekvőbb munkaterület. Erre a hozzám legközelebb fekvő kórusmunkában találtam rá.
– Érezhető-e egyfajta „negatív lazulás” a kórusod tagjainak viselkedésében pusztán azzal, hogy könnyűzenét énekelnek?
– Fontos, hogy az ember mit énekel, milyen tartalmú műveket ad elő. A mi kórusunkhoz olyan fiatalok társultak, akiknek van kialakult, élő hitük. Ebből a szempontból egy válogatott társaság jött össze. Ám, aki ennek a hitbeli alapnak híján van, az sincs kizárva ebből a közös munkából. Műfajtól függetlenül meg lehet találni az adott darabban, hogy hol van az én helyem.
– Mi a célotok?
– Nagyon szeretnénk élvezni azt, amit együtt meg tudunk alkotni. Ha valaki egyénileg kevésnek is érezné ehhez magát, a közösség ereje megerősíti, és bátorságot ad neki ehhez. Az erősebb húzza a gyengébbet, nem csak zenei szempontból. Ez az egység kifelé is biztosan látható. A célunk még mások megörvendeztetése is.
– Milyen számokat válogattok be a repertoárotokba?
– Elég széles skálán válogatunk. A spirituáléktól kezdve az elmúlt negyven-ötven év magyar és nemzetközi popslágerein át a rockzenei feldolgozásokig, mindenféle szám megtalálható nálunk. De ugyanúgy akadnak mesezenék vagy musical darabok.
Ezek vagyunk mi. Ahogy a közösségünk is sokszínű, a dalaink is azok.
A válogatásban fontos szempont számomra, hogy az adott dal passzoljon a kórushoz.
– A keresztény könnyűzene gyöngyszemei is közel állnak a szívetekhez…
– A kórus jelentős része, mivel gyakorló vallásos háttérrel rendelkezik, semmifajta feszültség vagy belső önellentmondás nem keletkezik abból, hogy dicsőítő énekeket is előadjunk.
– Ezért láthattunk benneteket az Eucharisztikus Kongresszus tavalyi előkészítő ifjúsági találkozóján is fellépni?
– A ForrásPont elnevezésű találkozót megelőzte a 2015-ös, Ars Sacra Fesztivál általi felkérés. A szervezők örültek volna egy 4 Akkord Show koncertnek, amelyet mi elvállaltunk. A színes repertoárunkból ezért olyan műsort állítottunk össze, amely témájában és hangvételében is illeszkedni képes a fesztivál mottójához és jellegéhez. A Veli Bej Fürdő kávéházi atmoszférájában adtuk elő a produkciónkat. Spirituálékat és néhány Hillsong dalt énekeltünk. Ez volt az első teszt, hogy a kórus be tudja-e fogadni a vallási tartalmú, ám könnyűzenei stílusú dalokat. A kórus és a közönség is pozitívan fogadta a kezdeményezést. Innentől kezdve bátrabban
magunkévá tettünk keresztény tartalmú könnyűzenei számokat is, illetve azóta is minden évben részt veszünk a Fesztiválon.
– Ez vezetett el aztán a ForrásPontig?
– A találkozó főszervezője, Fábry Kornél atya eljött az egyik koncertünkre, és megragadta őt az előadásunk szépsége és hitelessége. Meg is hívott bennünket erre az országos ifjúsági rendezvényre. Aztán a 2019-es Panama-Napon is minket kértek fel a zenei szolgálatra. Az egyik felkérés hozta a másikat, aminek nagyon örülünk.
– Talán azért is jönnek sorra a felkérések, hiszen aki látott már benneteket, elmondhatja, hogy éneklés közben csak úgy ragyog az arcotok…
– A kórusunk nem csak együtt éneklő társaság, hanem egy közösség is. A barátságok elmélyülésével erősödik a közös muzsika. De ez fordítva is igaz:
a közös éneklés testvéri közelségbe hozza a barátokat.
Szoktunk arról beszélgetni, hogy éppen most melyik irány az erősebb.
– Hol hallhatnak benneteket a közeljövőben?
– Április 30-án egy zenei együttműködésben lépünk fel a RaM Colosseumban, ahol az Eucharist együttesen kívül közreműködünk a zenekar meghívott vendégeivel. Mező Misi, Czinke Máté, Kübler Dani és a Fóris család által előadott dalokban is énekelünk a 4 Akkord Show Kórussal. Az egy évvel ezelőtti közös munka folytatása ez a húsvéti koncert, ahol a zenekar és a meghívott előadók számai mellett nemzetközi keresztény könnyűzenei dalok is felcsendülnek majd.
https://www.facebook.com/eucharistzenekar/videos/282312886030930/
Nagy öröm számunkra, hogy idén önálló koncertünk is megvalósulhat. 2019. május 19-én, vasárnap. Mindenkit szeretettel várunk a Szent Margit Gimnázium Dísztermébe, ahol két felvonásban, közel 20 dalt szólaltatunk meg saját zenekari kísérettel!