Ha Isten fia vagy…
Jézus kimegy a pusztába. Ott kísértéseket él át. Ez a későbbiekben is megismétlődik majd, vagyis a kísértő addig próbálkozik, amíg csak teheti. Az Isten fia az Isten ellen fellázadt angyal összes kínálatára az Írás szavával, Isten élő beszédével adja meg a feleletet. Az Atyára figyel, nem a kísértőre. A sátán először a test, aztan a szem kívánságának kísértésével próbálkozik, hasztalanul. Végül bedobja a hazugságon alapuló régi, jól bevált fondorlatát.
A gőg révén akarja megbuktatni az Isten fiát.
Tulajdonképpen az édenkertben egyszer már sikerült ezzel a módszerrel elcsavarnia az ember fejét. Jézus esetében azonban csődöt mond a pokoli ügyeskedés. A zsidóság körében egy elterjedt vélekedés volt, hogy a Messiás a jeruzsálemi templom párkánya felől ereszkedik majd alá dicsőségesen és hatalommal. Nem véletlen, hogy a pusztai kísértő ebben a vízióban éppen erre a szent és kiemelt jelentőségű helyre viszi el Jézust. És elhangzik a számunkra az evangélium más helyeiről már ismerősen csengő ördögi mondat: ha Isten fia vagy… vesd le magad.
És hogy szemtelenségét tetézze Isten szavát idézi a zsoltárokból saját hazugságának alátámasztására. Ez a fajta magatartás felfedezhető az életünkben, amikor képesek vagyunk az akaratunk megindoklására igei helyeket felsorakoztatni. Önbecsapás, még akkor is, ha úgy érezzük, megtaláltuk a szakrális fogódzóinkat. Sokan úgy dicsőítjük Istent, hogy valójában nem a Teremtőt helyezzük a középpontba, hanem önmagunkat, miközben a dicsőítést csak díszletnek használjuk ehhez.
A sztár ilyenkor nem az Úr, hanem a mi egónk.
A gőgnek ebben a kelepcéjében nem egyszer vergődünk. Ilyen helyzetekben érdemes a pusztában megkísértett Jézusra tekintenünk, aki szakadatlan figyelemmel csak az Atya akaratát akarta megcselekedni. Talán csábító lehetett a könnyen megszerezhető földi dicsőség, ám ez nem egyezett a megváltásunk isteni tervével.
Nem elég, ha kedves az ének: Istennek (is) csak igényeset adhatunk
Ahogyan később Péternek, úgy nekünk is meg kell tanulnunk, hogy az Emberfiának szenvednie kell, megölik, de harmadnapra feltámad. Jézus a sátán kísértésének Péterrel szemben is nemet mond. Valahol Júdás bűne is abban ragadható meg a legjobban, hogy emberi módon akarta tündökölni látni a Messiást. A kereszt alatt pedig újra ott a sátáni mondat: ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről.
Amikor Isten dicsőítésére szegődünk el, folyamatosan meg kell vizsgálnunk a bennünk lévő attitűdöket. Mi a célja a magasztalásnak? Az emberek jó reakcióinak begyűjtése vagy Isten dicsérete, amely leginkább az ő szeretettervének elfogadásában mutatkozik meg? Ebben az égi jóakarat elfogadásában Jézus édesanyja már megmutatta a példát, amikor igent mondott az angyali üdvözletkor Isten tervére. Abban a pillanatban Isten fiával egyesült testében, és a saját élete már elválaszthatatlanul őróla szólt. Az édenkerti kísértés és a pusztai vándorlás ellenpontjaként és jóvátételeként negyven hétig a szíve alatt hordta az új törvényt, az új Tórát, az új szövetség frigyládájaként. Szűzi méhe az isteni irgalom bölcsője lett, amelynek révén a megváltás csodálatos műve kezdődhetett meg mindazok számára, akik befogadják a megtestesült Igét. Akik így tesznek, Isten gyermekei lesznek.
Isten fiai, akiknek nem lehet más az útjuk, mint a Mesterüké. Ezért miközben az Atya akaratát akarják megvalósítani az életükben, vagyis dicsőítőkké válnak, folyamatosan meg kell küzdeniük az ember gőgjére apelláló sátáni mondattal: ha Isten fia vagy…
Gável András
Nem elég, ha kedves az ének: Istennek (is) csak igényeset adhatunk
Nem elég, ha kedves az ének: Istennek (is) csak igényeset adhatunk