Az egyház magzatvizében fogantunk

Amikor Istennek hálát adunk az életünkért, leginkább azt köszönjük meg, hogy Krisztus az ő keresztje árán megváltott bennünket. Nem a halál foglyai vagyunk többé. Isten gyermekeinek szabadságában élhetünk. Sokan azonban nem tudunk mit kezdeni ezzel a szabadsággal. Terhesnek, szinte elnyomónak véljük, és jobban szeretnénk lerázni azt magunkról. Jézus megkeresztelkedésének üzenete: társörökösök vagyunk. Ebből fakad minden dicsőítésünk. Ekkor telik bennünk kedve az Atyának.

Karácsony szép üzenete volt: „testté lett az Ige”. Más szóval az élet megjelent közöttünk. Ám alig ocsúdunk fel a betlehemi pásztorok és a napkeleti bölcsek hódolatából, máris ott találjuk magunkat a Jordán partján. Jézus a bűnösök közé vegyül, hogy bűnbánatukra, sebeikre valódi gyógyulást kínáljon fel.

„Alámerítő” János jelzi: aki utána jön, hatalmasabb nála – még a saruszíját sem méltó megoldani. Amikor Jézus belép a vízbe, János kijelenti, hogy neki lenne szüksége arra, hogy Jézus vízében megmerítkezzen. Jézus azonnal a lényegre tér. Azt akarja, hogy az általa megszentelt vízben merüljünk alá, hogy onnan feljőve, az Atya szeretett gyermekei lehessünk.

Nagyon sok év eleji fogadalmunk van, amelyek arra irányulnak, hogyan változzon jobbá az életünk. Valljuk be, ezek rendszerint – előbb vagy utóbb – kudarcot vallanak. Nem tudjuk önmagunkat tartósan változásra bírni. Csak sikertelen „önmegváltók” lehetünk. Visszatérnek legyűrt rossz szokásaink, elhagyott rendetlenségeink. Megtisztulnánk, mégis piszkosak maradunk.

Jézus ajánlata azonban tartós megújulást hozhat az életünkbe. Alámerülésével a Jordánban, János keze alatt nem azt fejezte ki, hogy akár halvány szüksége lett volna a bűnei lemosására. A testté lett Ige azért merül a folyóba, hogy megszentelje a vizet.

Így akik őutána ott bemerítkeznek, megszentelődnek.

Jézus az Atya fia. Ő Isten az Istentől és világossága a világosságtól. Az Atyától született az idő kezdete előtt, vele egylényegű és minden általa lett. „Felülről született”, éppen úgy, ahogyan az éjszaka leple alatt, titokban érdeklődő Nikodémusnak is ezt az egyetlen lehetséges utat kínálja fel. Nem a testi újjászületést, hanem a felülről, a Szentlélek által megvalósult születést.

Egy új teremtés valósul meg – az első genezishez hasonlóan. Isten Lelke lebegett a vizek felett. Most pedig a Jordán vize felett „mint egy galamb” képében történik ugyanez. Jézus megmerül a vízben, amely ezáltal képes lemosni az emberről a bűn szennyét.

Isten Lelke pedig úgy „lebeg a vizek felett”, mint ahogyan az anya veszi körbe az ő magzatvízben védett magzatát. Az anya-szentegyház magzatvize Jézus keresztsége, amelyről János azt mondja, hogy tűzzel és Szentlélekkel valósul meg. Akik abban részesültek, felülről születettek lettek: istengyermekek – Jézus testvérei.

A megkeresztelt emberben új élet kezdődik. „Isten gyermekeinek hívnak bennünket, és azok is vagyunk”. Az Atya kedvét leli bennünk, mi pedig szabadságban élhetünk. Ez az „istenfiúság” nem tehertétel, nem béklyó. Szabadságát az Atyától mindenben függő viszonyból nyeri.

Az egész teremtés várja, hogy az Atyát dicsőítsük!

Ez a tökéletes szabadság. Nem olyan, amilyet az ember képes kínálni az embernek. A diktátorok függetlensége odáig vezet, míg ők önmagukat élet és halál uraiként pozicionálják. Népek, nemzetek nyögnek az ő „kivívott függetlenségük” miatt, amellyel mindenkit maguk alá akarnak sorolni. Gőgjük odáig vezet, hogy végül isteneknek kiáltják ki magukat.

Napjainkban sok efféle diktátort láthatunk. A valódi szabadságot nélkülöző, liberális szemlélettel hangoskodó, trendi és humánusan toleránsnak mutatkozó, „mini istenek” szaladgálnak a világban körülöttünk. Azt hajtogatják: nekik mindent szabad. Senki ne mondja meg, hogy mit kell tenniük: se Isten, se az Istentől függő ember. Ha valaki mégis jelezni merné, hogy képtelenség és ostobaság elvágni magunkat az élet örök ajándékozójától, kirekesztéssel bélyegzik meg, elhallgattatják, végül lekaszabolják.

Aki nem merítkezik meg a Jézus által megszentelt vízben – azaz nem akar függeni az Atyától, és nem akar Isten gyermeke lenni – az élettől vágja el önmagát. Nem lesz benne élet, hiszen nem létezik élet Isten nélkül. Ám ha felismerjük annak nagyságát, hogy az Atya gyermekei lehetünk, ez a létező legnagyobb szabadsággal ajándékoz meg bennünket.

Minden dicsőítésünk alapja ezen a tényen alapul: az Atya gyermeke vagyok, Isten élete él bennem. Minden, ami Jézusé, az enyém is. Benne társörökösök vagyunk: miénk a menny.

Jézus alámerülése a Jordánban jelzi, hogy a Szentháromság életének dinamizmusában osztozhatunk: a megnyílt égen keresztül szózatot intéző Atya, a bűnösöket megmenteni földre szállt, engedelmes Fiú és a galambhoz hasonlatosan a „vizek felett lebegő” Szentlélek szeretetkapcsolatában.

 

 

Te is Isten fia vagy!

Jézus Atyja a mi Atyánk is

A Szentháromság vérkeringésébe kapcsolódunk Isten dicsőítésével

Iratkozzon fel hírlevelünkre