Lefejezett férfi maradványaira bukkantak a székesfehérvári Középkori Romkertben
Székesfehérvár középkori, ezeréves városfalát kutatják a Szent István Király Múzeum (SZIKM) régészei. A több éven át tartó munka idei szakaszát egy krimibe illő fordulat, egy levágott fejű holttest megtalálása tarkította. A rendőrségnek persze nincs dolga. Akármi is történt, sok száz évvel ezelőtti az eset. Pokrovenszki Krisztián ásatásvezető régész, a múzeum igazgatója a helyszínen fogadta a Vasárnap.hu stábját.
– Székesfehérvár belvárosában állunk, de hol is vagyunk pontosan, és milyen jellegű ásatás folyik itt?
– Egy tervásatás zajlik itt, a székesfehérvári Nemzeti Emlékhelyen, a Középkori Romkertben. 2023-ban kezdődött az első ütem. Korábban már megtaláltuk a Szent Istvánhoz köthető falmaradványt. Dendrokronológiai adatok alapján sikerült meghatározni az időbeliségét. Ezt a falmaradványt nem egy kőfalként kell elképzelni, ez egy fa-föld szerkezetű, kazettás védmű volt, olyan mint egy sánc, egy belső fal. Szándékosan használom a belső fal kifejezést, ugyanis később – jelen tudásunk szerint – egy külső kőfalat kapott ez az erődítés 1049-50 környékén, tehát I. András idejében. Az idei ásatás során új szelvényeket nyitottunk itt, a Romkert északi, északkeleti részén, érintve a városfal szakaszát. Az volt a célunk, hogy megvizsgáljuk a városfalnak a bazilika irányába mutató, belső szerkezetét és kiterjedését. 
– Szeptember közepe óta zajlik az ásatás. Mi az, amit eddig találtak?
– Több érdekes dolgot is. Régészeti szempontból nagyon nehéz ásatásról beszélhetünk, ugyanis nagyon sok bolygatás érte a területet annak ellenére, hogy itt, tudomásunk szerint, nem volt még ilyen jellegű feltárás. Bár Kralovánszky Alánnak (1929-1993) volt itt egy szelvénye, de az nem ért le olyan mélységekbe, ahol a számunkra izgalmas fa alapozás, fagerenda-szerkezet kirajzolódik. Viszont fönt is nagyon sok dúlás, illetve terepmunka jellemezte ezt a területet. Elég csak az 1938-as évre gondolni, amikor óriási építkezések, beruházások zajlottak ezen a területen, ezek nyoma látszik. Ugyanakkor szerencsénk is volt egy picit, mert pont ezeknek az építkezéseknek a nyoma, tehát
a kőtörmelékes, újkori recens réteg alatt körülbelül 2 centiméterrel sikerült találnunk egy koponyát.
Ez minket is meglepett, mert ez gyakorlatilag az Árpád-kori várfal tetején helyezkedett el.
– Érthető okokból gyakran zajlanak régészeti ásatások régi temetőknél, de ez itt most konkrétan nem az. Hogy kerül ide akkor egy koponya?
– Először mi is azt hittük, hogy egy temetkezés, mert az sem lenne példa nélküli. A középkorban a temetők körítő fala tövébe áshattak olyan halottat, aki elkövetett valami olyasmit, amit az akkori vallási, illetve politikai helyzet nem fogadott el. Például ráfogták, hogy boszorkány, vagy öngyilkosságot követett el, netán ő maga gyilkos volt. Ilyen esetekben előfordulhatott, hogy mégis eltemették, de a temető szélébe, a fal tövébe. Ráadásul az elhelyezkedése is szokatlan volt, nem a szokásos kelet-nyugati tájolás jellemezte, hanem pont fordítva, tehát nem a felkelő napot nézte a fejével.
Amikor rábontottunk, akkor észrevettük a fejhez tartozó testet is, ami pár centivel arrébb volt, és mintha leszakadt volna, vagy levágták volna…
Később ki is derült ez, egy antropológus megvizsgálta, és vágásnyomokat talált, tehát bebizonyosodott, hogy lefejezték az illetőt. Minden tekintetben rendellenes állapotban találtuk meg, a hasán feküdt, a lábai kitekeredtek, a jobb keze leszakadt, össze voltak nyomódva a bordái. Feltételezhető, hogy egy fal omlott rá. A rétegtani megfigyelések alapján feltehetően a török korban halhatott meg. Ami aztán ismét minket is meglepett az az, hogy egy ágyúgolyó is feküdt a két lába között. Könnyű lett volna összerakni a képet, hogy jött az ágyúgolyó, és akkor rádőlt a fal, de tudjuk, előbb levágták a fejét is. Nagy fejtörő még, hogy mi miután következett be, nyilván először a fejét vágták le. Elég sok zúzódás látszik rajta, tehát az is elképzelhető, hogy magasról zuhant alá az illető, és nem csak lökték vagy dobták. Ezt még meg kell vizsgálnunk. Zajlik a csontok tisztítása a raktárban, mely után egy újabb vizsgálat következik, hogy azonosítani tudjuk az egyéb sérüléseket, vágásnyomokat. Az már kiderült, hogy egy 30-40 év közötti erős izomzatú férfiról van szó. Ami talán kicsit különleges, hogy ruházatra utaló nyomot nem találtunk semmit, még egy árva gombot sem. Ez természetesen nem zárja ki, hogy volt rajta valamilyen szövet, de mindenképp érdekes, hiszen hogyha egy harcos lett volna, akkor jócskán kellett volna erre mutató leletanyagot találnunk. 
– Mivel az ásatási helyszín közvetlenül az egykori koronázóbazilika mellett van, ahol királyi temetkezések is történtek egykor, felmerül a kérdés, hogy találhatnak-e itt királyi csontokat?
– Királyi csontokat nagy valószínűséggel a bazilikán kívül nem, viszont tudomásunk van egy 10. századi temetőrészről, ami akár ide is kinyúlhatott. Ez még nyilván a bazilika építése előtti időkből származik. Szücsi Frigyes kollégám javaslatára azért is ástuk ide tudatosan a szelvényünket, hogy hátha találunk ilyen temetkezést, de annak a szelvényünk nyugati részén kellett volna jelentkeznie. 
– Meddig tart ez az ásatás? Folytatódik a következő esztendőkben is?
– Természetesen folytatjuk, több éves tervünk van arra nézve, hogy mely részeket szeretnénk még feltárni. Ezt egy picit befolyásolja az adott évi ásatásnak az eredménye is, nem egy kőbe vésett tervről beszélünk. Ugyanakkor
a célunkat most elértük, mert megvan a városfalnak a belső része, és a szerkezetére utaló nyomokat is sikerült megtalálnunk.
Egy picit ugyan lelassított minket ez a halott, de előtte már elértük azt a szintet, ahol épnek mondható gerendák kezdenek kirajzolódni. Pár hét alatt befejezzük a munkát: lemélyülünk a szelvényünk mind a két részén, és reményeink szerint hasonló ép gerendákat fogunk találni, mint az előző években. 
Korábbi régészeti feltárás a Nemzeti Emlékhelyen
A Szent István Király Múzeum régészei 2023/24-ben kezdték meg, majd 2025-ben folytatták a terepi kutatásokat a Nemzeti Emlékhelyen – a Középkori Romkert területén. A kutatott középkori városfal a bazilika Mátyás király korabeli szentélybővítésénél húzódik észak-déli irányban. 2023/24-ben a városfal műemléki felfalazásának belső, nyugati oldalán több rétegben tártak fel egymásra merőlegesen elhelyezett gerendákat, amelyeket sok esetben lapolással illesztettek egymáshoz. A mai járószinttől közel egy méteres mélységben jelentkeztek a faszerkezet maradványai, ekkor még csak elszíneződésként, majd „negatív” lenyomatként a talajban, mivel maguk a fák már elkorhadtak. A talaj vizesedésével arányban azonban egyre jobb állapotban maradtak meg a gerendák.
Székesfehérvár középkori erődítésfalai
A középkori Fehérvár vizenyős, mocsaras területre épült, az ebből kiemelkedő szárazulaton alakult ki a település. A szárazulat határán építették az erődítés falát is, külső oldalán várárkot hoztak létre, azon túl pedig nehéz átkelést jelentő ingoványos terület húzódott. A várost nagyon korán, Európában is szinte egyedülálló módon már a 11. században kőfallal vették körül. Nemcsak egy kis részét, hanem a teljes mai belvárost, ami kuriózumnak számított akkoriban, és jól mutatja a koronázóváros jelentőségét.
Kapcsolódó:
Vezetőkép: Pokrovenszki Krisztián régész, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum igazgatója a székesfehérvári Nemzeti Emlékhelyen 2025. október 9-én. Fotó: Vasárnap.hu/Kricskovics Antal
